Raskó György: A mezőgazdaság kevesebb embernek ad megélhetést

A hivatalos hazai munkaerő-felhasználás és foglalkoztatási adatok szerint 2010-ben a mezőgazdaságban és erdészetben 171,8 ezer főt foglalkoztattak teljes munkaidőben, 2013-ban pedig 185,2 ezret. Ez az adat tényleg alátámasztja Fazekas Sándor szavait, hiszen 13, 4 ezer fővel tényleg nőtt az agrárfoglalkoztatás a második Orbán-kormány alatt.

Merőben más kép rajzolódik ki azonban a legújabb általános mezőgazdasági összeírásból (ÁMÖ 2013), hiszen a KSH kérdezőbiztosai már csak 485 ezer mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozó háztartást találtak az országban, szemben a három évvel azelőtti 567 ezerrel. Az uniós módszertan szerinti éves munkaerő egység (ÉME) 2010-ben 440 ezer volt, míg 2013-ban már kevesebb, mint 220 ezer. Ez azt jelenti, hogy a napi néhány órás munkavégzést és a szezonális munkákat is magában foglaló összes mezőgazdasági munkaerő-felhasználás legalább 5 százalékkal csökkent a jelen kormány működése alatt. Ha ehhez hozzátesszük, hogy ennek 76 százaléka pénzben ki nem fizetett mezőgazdasági munkát takar, akkor nagyon túlzónak tűnik az agrárminiszter állítása, hogy Magyarországon már 350 ezren élnek mezőgazdaságból. Valójában ennek csak fele-harmada ér el megélhetést biztosító jövedelmet, ráadásul számuk trendjében csökkenő, minden kormányzati erőfeszítés ellenére. Ennek oka, hogy szerencsére Magyarországon is nő a mezőgazdasági munka termelékenysége részben a gépesítés, részben a racionálisabb munkaerő-felhasználás okán, de jelentős részben azért, mert egyre fogyatkozik az állatlétszám, és egyre kevesebb egyéni gazda hajlandó a munkaigényes, kevés jövedelmet adó állattenyésztéssel foglalkozni.

A tárca vezetőit a győzelmi jelentések ellenére valószínűleg elgondolkoztatja az állattartással foglalkozó őstermelők,- és egyéni gazdaságok számának zuhanásszerű zsugorodása. A KSH szerint 2010 és 2013 között 18 százalékkal (82 ezerrel) csökkent az ilyen mezőgazdasági háztartások száma. Ekkora intenzitású fogyásra utoljára a kilencvenes évek közepén volt példa Magyarországon s ne legyen senkinek se illúziója, hogy e folyamat tartósan megváltoztatható lenne. Ma az önellátáson túl árutermelést is végző családi vállalkozások 75 százaléka csak a legkevesebb fajlagos munkaerőt lekötő, és az uniós földalapú támogatásnak köszönhetően nagyon is jövedelmező szántóföldi növénytermeléssel foglalkozik. Az általam ismert felmérések arra utalnak (Agrárgazdasági Kutató Intézet, KSH), hogy e gazdáknak eszük ágában sincs állattenyésztésbe invesztálni. Kivétel persze azon élelmes „agrárvállalkozók” köre, akik az uniós és a nemzeti költségvetésből megszerezhető pénzekre utazva húsmarhát, birkát, vagy kecskét tartanak, főként azért, hogy lekaszálják az irracionálisan magas – tartáshoz, létszámhoz kötött - jövedelemkiegészítő támogatásokat.

A KSH tavalyi felméréséből (ÁMÖ2013) az is kiderül, hogy a 8442 jogi személyű mezőgazdasági vállalkozás 78 ezer főt teljes munkaidőben és 38 ezret időszakonként foglalkoztatott. Az egyéni gazdaságok ugyanakkor csak 11,8 ezer főfoglalkozású alkalmazottnak és 86 ezer fő időszaki munkásnak (napszámosok) adtak munkát. Érdemes megjegyezni, hogy 2013-ban fordult elő először, hogy az egyéni gazdák által használt mezőgazdasági földterület aránya meghaladta az 50 százalékot, amely másfél évtizeddel ezelőtt még csak 38 százalék volt. A legújabb trendek erősítik azt a szakmai vélekedést, hogy amilyen arányban csökken a gazdasági társaságok, szövetkezetek földhasználata, olyan arányban csökken a megfizetett mezőgazdasági munkaerő száma is Magyarországon. Ennek oka, hogy árutermelő állattenyésztéssel (a szürkemarha és lótartás, jóindulattal sem az) ma már szinte csak nagyobb gazdasági társaságok foglalkoznak. A KSH szerint az állattenyésztés zömét adó két állatfaj, a szarvasmarha és a sertés háromnegyede társas vállalkozásoknál van. míg az egyéni vállalkozások csak a juhászatban vannak meghatározó szerepben a mintegy 80 százalékos állomány-részesedéssel.

Mivel az új földpiaci szabályozás a törvényalkotók deklarált szándéka szerint is a gazdasági társaságok ellen irányul, – azáltal, hogy méretüket törvényben korlátozzák –, s érvényes földbérleti szerződéseiket a lejárat után csak nagy nehézségek árán fogják tudni megújítani, várható, hogy a következő évtizedben az általuk használt mezőgazdasági terület nagysága további 300-500 ezer hektárral, 10-20 százalékkal fog zsugorodni. Ez nem kedvez sem a hazai állattenyésztésnek, sem a vidék munkaerő-megtartó képességének.

Ha a földtörvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek végrehajtása betű szerint megtörténik, akkor az agrárfoglalkoztatás és az állati termékek termelése is jelentős -15-20 százalékos – mértékben zsugorodni fog. A mezőgazdasági munkaerő létszámát természetesen közmunkával lehet növelni (ez történt 2010 és 2013 között), de ennek komoly korlátai vannak. A képzetlen munkaerő jelentős részben kiváltható gépesítéssel és a termelés hatékonyságságát növelő fejlesztésekkel, nem csak a nagyüzemekben, hanem a kisebbeknél is. De ez a normális folyamat nálunk is, ahogy minden fejlett mezőgazdasággal rendelkező országban. Ezért nem csak az Orbán-kormány által megcélzott 300 ezres új mezőgazdasági munkahely, de ennek a töredéke is beteljesületlen álom marad az örökkévalóságig.