Derült égből villámcsapásként érhette a gazdaságot az ukrán-orosz konfliktus. Bár a vita elmérgesedése benne volt a levegőben, de a krími orosz erődemonstráció, és az ezt követő nemzetközi retorziók visszavethetik a kedvező tendenciákat. Ezzel nem számolhattak a cégvezetők. Ám az üzleti életet befolyásoló legfőbb trendek között harmadikként megemlítették a globális gazdasági erőviszonyokat is. A technikai fejlődés és a demográfiai változások után. Vagyis tudják, nemcsak saját teljesítményüktől függ a jövő, hanem a környezettől is. S amikor a siker feltételeiről beszéltek, a technológiai fejlődés után rögtön a kormányzati és gazdaságpolitikai lépések említése következett. A globális gazdasági erőtérrel valóban számolnia kell egy üzleti szereplőnek, ám hogy a kormányzati gazdasági lépések ennyire fontosak, talán mégis meglepő. Vagy nem?
Inkább nem. Az üzletben mindig fontos volt, milyen gazdaságpolitikát preferálnak a kormányok. Magyarországon mostanában hangsúlyosabb a kormányzati szerepvállalás, mint máshol. Hogy ez jó, vagy rossz? Mindkettő mellett szólnak érvek. Elméletben. A gyakorlat meg néha egészen más. A magyar miniszterelnök szerdai előadásában úgy vélte: „Az elmúlt négy évben Magyarország legnagyobb versenyelőnye a kétharmad volt. A gazdaságpolitikában pedig a legnagyobb versenyelőnyünk a politika területén volt. Az alkotó politikában a gyorsaság az erővel arányos.” A stabil politikai hatalom biztonságot adhat az üzleti világnak is. Ha háttérben marad. Ha nem, akkor inkább ellenkező hatással jár.
A magyar kormány sokszor döntött nagyon gyorsan. Néha túl gyorsan, kapkodóan, a várható következmények felmérése nélkül. A szabályozási, törvénykezési vágta nem látszott mindig indokoltnak. Felmérések sokasága tanúskodik arról, hogy a gazdaság szereplői a kiszámíthatóságot hiányolják a magyar gazdaságpolitikából. S nem azért van hiányérzetük, mert a sok, váratlan eseményre reagált gyorsan a kormány, hanem mert váratlan módon tette ezt, az „utánam a vízözön” jegyében. Az erő valóban megadja a gyors reagálás lehetőségét. Ez néha nagyon hasznos a kormányzati lépéseknél is, ám megfelelő kontroll nélkül az erő tévutakra csábít. A túlzott hatalom veszélyes. Az erő hangsúlyozása-demonstrálása félelmet kelt, alkalmazkodásra kényszerít. Előfordulhat, hogy a cégek nem a piachoz, hanem a fontosnak gondolt döntéshozókhoz igazodnak. Rövidtávon ez megrendelést, vagy pályázati pénzeket hozhat. Hosszú távon? Gyengülő versenyképességet.
Jobban élünk, mint négy év múlva – ezzel a borúlátó címmel jelent meg a napokban egy, az elmúlt négy évet értékelő cikk. E következtetés alapvetően a túl kevés beruházásból s a kiszámíthatatlan szabályozásból adódik. Mi lesz, ha újabb különadókat vetnek ki? Ha újabb tevékenységeket kötnek engedélyhez? Vagy ha luxusáfát vezetnek be mondjuk a kávéfőzésre? A cikkben szereplő példa egy kis salátabár tulajdonosáról szólt. De szólhatna sok más bizalmatlan vállalkozóról is. A váratlan, ideiglenesnek mondott, majd állandósuló különadók azokat is elbizonytalanítják, akikre nem vonatkoznak. Merthogy a magyar kkv-k a preferált kategóriában vannak. Növekedésre, kormányzati támogatásra ítélve. Sok vállalkozó ebből inkább nem kérne, ámde jogbiztonságból, kiszámíthatóságból, átlátható döntésekből sokkal többet. Hogy ne fordulhasson elő a visszamenőleges szabályozás. Vagy csak akkor, ha égszakadás-földindulás van. Ám akkor is nyilvánosan, ellenőrizhetően.
Apropó, nyilvánosság. Ez a legnagyobb fék ahhoz, hogy a túlzott erő még véletlenül se lépjen öncélúan működésbe. Ez az a kontroll, amely a mindenkori kormányt visszatarthatja, hogy az erővel visszaéljen. A gyorsaságot ez nem befolyásolná. Az erőfitogtatást talán igen. Kell ennél jobb eszköz egy, az országot-gazdaságot szolgálni kívánó kormánynak?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.