Kinek jó, mire jó az erő?

Derült égből villámcsapásként érhette a gazdaságot az ukrán-orosz konfliktus. Bár a vita elmérgesedése benne volt a levegőben, de a krími orosz erődemonstráció, és az ezt követő nemzetközi retorziók visszavethetik a kedvező tendenciákat. Ezzel nem számolhattak a cégvezetők. Ám az üzleti életet befolyásoló legfőbb trendek között harmadikként megemlítették a globális gazdasági erőviszonyokat is. A technikai fejlődés és a demográfiai változások után. Vagyis tudják, nemcsak saját teljesítményüktől függ a jövő, hanem a környezettől is. S amikor a siker feltételeiről beszéltek, a technológiai fejlődés után rögtön a kormányzati és gazdaságpolitikai lépések említése következett. A globális gazdasági erőtérrel valóban számolnia kell egy üzleti szereplőnek, ám hogy a kormányzati gazdasági lépések ennyire fontosak, talán mégis meglepő. Vagy nem?

Inkább nem. Az üzletben mindig fontos volt, milyen gazdaságpolitikát preferálnak a kormányok. Magyarországon mostanában hangsúlyosabb a kormányzati szerepvállalás, mint máshol. Hogy ez jó, vagy rossz? Mindkettő mellett szólnak érvek. Elméletben. A gyakorlat meg néha egészen más. A magyar miniszterelnök szerdai előadásában úgy vélte: „Az elmúlt négy évben Magyarország legnagyobb versenyelőnye a kétharmad volt. A gazdaságpolitikában pedig a legnagyobb versenyelőnyünk a politika területén volt. Az alkotó politikában a gyorsaság az erővel arányos.” A stabil politikai hatalom biztonságot adhat az üzleti világnak is. Ha háttérben marad. Ha nem, akkor inkább ellenkező hatással jár.

A magyar kormány sokszor döntött nagyon gyorsan. Néha túl gyorsan, kapkodóan, a várható következmények felmérése nélkül. A szabályozási, törvénykezési vágta nem látszott mindig indokoltnak. Felmérések sokasága tanúskodik arról, hogy a gazdaság szereplői a kiszámíthatóságot hiányolják a magyar gazdaságpolitikából. S nem azért van hiányérzetük, mert a sok, váratlan eseményre reagált gyorsan a kormány, hanem mert váratlan módon tette ezt, az „utánam a vízözön” jegyében. Az erő valóban megadja a gyors reagálás lehetőségét. Ez néha nagyon hasznos a kormányzati lépéseknél is, ám megfelelő kontroll nélkül az erő tévutakra csábít. A túlzott hatalom veszélyes. Az erő hangsúlyozása-demonstrálása félelmet kelt, alkalmazkodásra kényszerít. Előfordulhat, hogy a cégek nem a piachoz, hanem a fontosnak gondolt döntéshozókhoz igazodnak. Rövidtávon ez megrendelést, vagy pályázati pénzeket hozhat. Hosszú távon? Gyengülő versenyképességet.

Jobban élünk, mint négy év múlva – ezzel a borúlátó címmel jelent meg a napokban egy, az elmúlt négy évet értékelő cikk. E következtetés alapvetően a túl kevés beruházásból s a kiszámíthatatlan szabályozásból adódik. Mi lesz, ha újabb különadókat vetnek ki? Ha újabb tevékenységeket kötnek engedélyhez? Vagy ha luxusáfát vezetnek be mondjuk a kávéfőzésre? A cikkben szereplő példa egy kis salátabár tulajdonosáról szólt. De szólhatna sok más bizalmatlan vállalkozóról is. A váratlan, ideiglenesnek mondott, majd állandósuló különadók azokat is elbizonytalanítják, akikre nem vonatkoznak. Merthogy a magyar kkv-k a preferált kategóriában vannak. Növekedésre, kormányzati támogatásra ítélve. Sok vállalkozó ebből inkább nem kérne, ámde jogbiztonságból, kiszámíthatóságból, átlátható döntésekből sokkal többet. Hogy ne fordulhasson elő a visszamenőleges szabályozás. Vagy csak akkor, ha égszakadás-földindulás van. Ám akkor is nyilvánosan, ellenőrizhetően.

Apropó, nyilvánosság. Ez a legnagyobb fék ahhoz, hogy a túlzott erő még véletlenül se lépjen öncélúan működésbe. Ez az a kontroll, amely a mindenkori kormányt visszatarthatja, hogy az erővel visszaéljen. A gyorsaságot ez nem befolyásolná. Az erőfitogtatást talán igen. Kell ennél jobb eszköz egy, az országot-gazdaságot szolgálni kívánó kormánynak?