Küszöbön az IMF

Csöbörből vödörbe – egy átlagos ukrán könnyen így érezhet, amikor azt hallja új miniszterelnökétől: súlyos áldozatokat kell vállalnia a külső segítség fejében. Súlyos áldozatokat vállalt eddig is, az életét kockáztatta, amikor az utcára ment azért, hogy megbuktassa az előző rendszert, és azért, hogy kiálljon a nyugati értékek mellett. Ehhez képest Janukovics balra el, jobbról meg ott áll a küszöbön az IMF, és példátlan szigort vár el.

Az IMF mint univerzális szitokszó eddig sem volt ismeretlen az ukránok számára, ha máshogy nem, hát úgy, hogy „megvagyunk mi nélküle”. Hiszen elméletben mindenki megvan nélküle, és mindenki csak akkor veszi észre, hogy mégsem, amikor már nincs más megoldás az államcsőd elkerülése érdekében.

Márpedig most Ukrajnában tényleg nincs más megoldás. Akkor sem lett volna, ha az előző rezsim a helyén marad, és most sincs. Hiába ígér Brüsszel, Washington és Tokió is milliárdokat gyorssegélyre, ezek még tűzoltásra sem elegendőek, legfeljebb arra, hogy kifejezzék kiállásukat az új rendszer mellett.

Az igazi feladat azonban nem rájuk hárul, de nem is az IMF-re: az az új vezetésé. Viktor Janukovics megbuktatása, de az ország egybentartása is eltörpül ahhoz képest, hogy most a gazdaságot kell egy normális mederbe terelni. Egy esetleges államcsőd ugyanis végzetes következményekkel járhat, sokkal súlyosabb helyzetet idézhet elő, mint egy görög államcsőd, vagy akár Argentína évtizedes vergődése.

Igazi tesztidőszak jön tehát, ahol nem csak az lesz majd a kérdés, hogy az emberek mikor mennek vissza a Majdanra tüntetni a valutaalap ellen, de az is, hogy a hitelek segítségével és a nyugati hátszéllel hogyan és mennyi idő alatt lesznek képesek kikászálódni a válságból. A remélt jólét egyelőre igencsak távol van, még messzebb kerülni tőle viszont félelmetes módon könnyű lehet.