Jól fogynak a magyar kincstárjegyek, sok éve nem látott csúcson állnak a magyar gazdaság konjunkturális kilátásait jelző indexek, és egyre kedvezőbb előrejelzéseket adnak a nemzetközi intézmények is Magyarország idei növekedési kilátásairól. Ezekből az információkból egy dolog nagy biztonsággal leszűrhető: a magyar gazdasági növekedés nem csupán tavaly gyorsult fel. Pozitív megfogalmazásban minden jel arra utal, hogy idén és jövőre is 2 százalék körül bővülhet a gazdaság – ami persze mérsékelt ütemű fellendülés, különösen a korábbi nagyratörő álmokhoz képest. Az viszont kedvező, hogy a mostani növekedés nem kizárólag és nem is elsősorban a választásokat megelőző fiskális expanzió következménye. Így normál forgatókönyvet tételezve azzal számolhatunk, hogy bár emelkedik idén az államháztartási hiány, jó eséllyel a GDP 3 százaléka körül lesz. Nagy valószínűséggel az államadósság szintje sem ugrik a GDP 80 százaléka fölé, miközben a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleg erősen pozitív szaldója is fennmarad. Vagyis a magyar gazdaságnak úgy sikerült végre pozitív növekedési pályára állnia, hogy ezúttal mindez – éles ellentétben a kétezres évek első felével – nem járt együtt a makropénzügyi egyensúly megbomlásával.
Van persze a történetnek másik olvasata is. Ahhoz képest, hogy régiós összevetésben, különösen Lengyelországhoz és Szlovákiához képest, Magyarország immár egy évtizede alulteljesít. Mára legfeljebb azt sikerült elérni, hogy relatív lemaradásunk a következő 1-2 évben vélhetően nem nő tovább – de nem is csökken érdemben. Ennél nagyobb gond, hogy a sajátos magyar stabilizáció, amely politikai perspektívából kívánt optimalizálni, egyidejűleg meggyengítette a hosszútávú felzárkózás számos tényezőjét. Ezt legvilágosabban talán az OECD múlt héten közzétett jelentése érzékelteti, amely a szervezethez tartozó országok, köztük Magyarország társadalmi folyamatairól készített mellbevágó látleletet a globális pénzügyi válság óta eltelt időszakban. A vizsgált mutatók közül három indikátor különösen riasztó a magyar folyamatok alakulásáról. Egyrészt, tovább csökkent a gyerekvállalási hajlandóság: a termékenységi ráta értéke 1,24-re, jóval a vizsgált országok átlaga alá esett, ami már középtávon súlyosbítja a demográfiai gondokat. Eközben feltűnően romlottak a magyar fiatalok kilátásai. Különösen azért, mert 15 százalékuk nem foglalkoztatott, közben nem járnak iskolába, és semmiféle képzésben, átképzésben sem vesznek részt.
A legmegdöbbentőbb viszont az éhezők magas száma: arányuk a vizsgált országok között nálunk nőtt a legnagyobb mértékben, és 2012-ben Magyarországon már meghaladta a 30 százalékot. Ezek a számok mind azt jelzik, hogy a legfőbb gazdaságpolitikai feladat ezúttal jórészt szociálpolitikai természetű: a magyar növekedési folyamat inkluzívvá, befogadóvá tétele. Az elmúlt évek kárvallottjainak, a kilátástalansággal szembesülő, gyereknevelésre egyre kevésbé vállalkozó fiataloknak és a létbiztonság érzésétől megfosztott éhező tömegeknek is részesülniük kell a közeljövő növekedéséből.
A gazdaságpolitikai feladvány megoldása nem könnyű, de nem is reménytelen. A sokáig mélyponton levő várakozások most emelkedő pályán vannak, ráadásul az európai külső konjunkturális folyamatok is kedvezően alakulnak. A választások nyertesének vélhetően lesz egy igen rövid kegyelmi időszaka, amikor anélkül valósíthat meg kiadásigényes jóléti reformlépéseket, hogy eközben sérülne a makropénzügyi egyensúly. A legfontosabb a kirekesztett szegények és fiatalok munkavállalásra ösztönzésének koncepcionális újragondolása. A negatív pénzügyi ösztönzők után itt az ideje, hogy a képzés, a képességek javítása és az aktív segítségnyújtás kerüljön fókuszba.
VG-Páholy-tagok: Bartha Attila, Bod Péter Ákos, Hegedűs Miklós, Veres Zsolt.
Megjelenés minden szerdán.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.