Növekedés, befogadóan

Jól fogynak a magyar kincstárjegyek, sok éve nem látott csúcson állnak a magyar gazdaság konjunkturális kilátásait jelző indexek, és egyre kedvezőbb előrejelzéseket adnak a nemzetközi intézmények is Magyarország idei növekedési kilátásairól. Ezekből az információkból egy dolog nagy biztonsággal leszűrhető: a magyar gazdasági növekedés nem csupán tavaly gyorsult fel. Pozitív megfogalmazásban minden jel arra utal, hogy idén és jövőre is 2 százalék körül bővülhet a gazdaság – ami persze mérsékelt ütemű fellendülés, különösen a korábbi nagyratörő álmokhoz képest. Az viszont kedvező, hogy a mostani növekedés nem kizárólag és nem is elsősorban a választásokat megelőző fiskális expanzió következménye. Így normál forgatókönyvet tételezve azzal számolhatunk, hogy bár emelkedik idén az államháztartási hiány, jó eséllyel a GDP 3 százaléka körül lesz. Nagy valószínűséggel az államadósság szintje sem ugrik a GDP 80 százaléka fölé, miközben a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleg erősen pozitív szaldója is fennmarad. Vagyis a magyar gazdaságnak úgy sikerült végre pozitív növekedési pályára állnia, hogy ezúttal mindez – éles ellentétben a kétezres évek első felével – nem járt együtt a makropénzügyi egyensúly megbomlásával.

Van persze a történetnek másik olvasata is. Ahhoz képest, hogy régiós összevetésben, különösen Lengyelországhoz és Szlovákiához képest, Magyarország immár egy évtizede alulteljesít. Mára legfeljebb azt sikerült elérni, hogy relatív lemaradásunk a következő 1-2 évben vélhetően nem nő tovább – de nem is csökken érdemben. Ennél nagyobb gond, hogy a sajátos magyar stabilizáció, amely politikai perspektívából kívánt optimalizálni, egyidejűleg meggyengítette a hosszútávú felzárkózás számos tényezőjét. Ezt legvilágosabban talán az OECD múlt héten közzétett jelentése érzékelteti, amely a szervezethez tartozó országok, köztük Magyarország társadalmi folyamatairól készített mellbevágó látleletet a globális pénzügyi válság óta eltelt időszakban. A vizsgált mutatók közül három indikátor különösen riasztó a magyar folyamatok alakulásáról. Egyrészt, tovább csökkent a gyerekvállalási hajlandóság: a termékenységi ráta értéke 1,24-re, jóval a vizsgált országok átlaga alá esett, ami már középtávon súlyosbítja a demográfiai gondokat. Eközben feltűnően romlottak a magyar fiatalok kilátásai. Különösen azért, mert 15 százalékuk nem foglalkoztatott, közben nem járnak iskolába, és semmiféle képzésben, átképzésben sem vesznek részt.

A legmegdöbbentőbb viszont az éhezők magas száma: arányuk a vizsgált országok között nálunk nőtt a legnagyobb mértékben, és 2012-ben Magyarországon már meghaladta a 30 százalékot. Ezek a számok mind azt jelzik, hogy a legfőbb gazdaságpolitikai feladat ezúttal jórészt szociálpolitikai természetű: a magyar növekedési folyamat inkluzívvá, befogadóvá tétele. Az elmúlt évek kárvallottjainak, a kilátástalansággal szembesülő, gyereknevelésre egyre kevésbé vállalkozó fiataloknak és a létbiztonság érzésétől megfosztott éhező tömegeknek is részesülniük kell a közeljövő növekedéséből.

A gazdaságpolitikai feladvány megoldása nem könnyű, de nem is reménytelen. A sokáig mélyponton levő várakozások most emelkedő pályán vannak, ráadásul az európai külső konjunkturális folyamatok is kedvezően alakulnak. A választások nyertesének vélhetően lesz egy igen rövid kegyelmi időszaka, amikor anélkül valósíthat meg kiadásigényes jóléti reformlépéseket, hogy eközben sérülne a makropénzügyi egyensúly. A legfontosabb a kirekesztett szegények és fiatalok munkavállalásra ösztönzésének koncepcionális újragondolása. A negatív pénzügyi ösztönzők után itt az ideje, hogy a képzés, a képességek javítása és az aktív segítségnyújtás kerüljön fókuszba.

VG-Páholy-tagok: Bartha Attila, Bod Péter Ákos, Hegedűs Miklós, Veres Zsolt.
Megjelenés minden szerdán.