Orbán Viktor miniszterelnök: Jelentőset léptünk az energiafüggetlenség irányába.

– Elképzelhetőnek tartja, hogy rendkívüli műsorváltozásra kényszerül a választásokig a köztévé? Mármint amiatt, hogy az Ön részvételével miniszterelnök-jelölti vita helyszíne lesz valamelyik stúdió.

– Ezzel kapcsolatban nincs újabb információ ahhoz képest, ami eddig tudható volt.

– A paksi bővítést befolyásolhatja-e a krími válság? Tekintettel az Unió és Oroszország kapcsolatának fagyossá válására.

– Eddig még nem befolyásolta, és szeretnénk, ha így is maradna. Az Unió úgy döntött, hogy háromsávos szankciórendszert alkalmaz. Most a másodikban vagyunk, ez a politikai kapcsolatok befagyasztásával jár és bizonyos személyek nem kívánatossá nyilvánításával. A harmadik sávban vannak a gazdasági szankciók, ezt szerencsés lenne elkerülni, ugyanis Európának ez nem érdeke, Magyarországnak meg különösen nem.

– Az elmúlt hetekben sokat emlegetik az amerikai palagázexportot, mint jövőbeni energiafüggetlenségi mentőövet, ami Európa kiszolgáltatottságát csökkenti. Számol-e azzal, hogy legalább részben Magyarország energiaellátását is tengeren túli gáz biztosíthatja?

– Magyarországnak az az érdeke, hogy onnan tudjon gázt beszerezni, ahonnan akar. Eddig csak orosz gázt tudtunk beszerezni, még akkor is, ha Ausztria felől érkezett a vezetéken. Csütörtök délutántól már más a helyzet, mert a szlovák csőhálózathoz is csatlakozott Magyarország, így a cseh hálózat révén észak-európai gázhoz is hozzájuthatunk. Az ország történetében most először áll elő olyan helyzet, ami lehetővé teszi, hogy ha gazdasági megfontolásból vagy más ok miatt nem orosz gázt akarunk vásárolni, ezt megtehetjük. Ez fontos lépés az energiafüggetlenségünk irányába. Világos a célunk: a függetlenség növelése céljából vettük meg a gáztározókat is.

– Igaz-e, hogy a hazai gáztározók nincsenek kellőképpen feltöltve?

– Olyan szinten vannak feltöltve, hogy garantálni tudják Magyarország biztonságos ellátását. A tartalékok megfelelőek, nem is volt semmiféle ellátási zavar.

– A paksi beruházással kapcsolatosan sejthető-e, hogy a magyar vállalatok képesek lesznek-e olyan beszállítókként kapcsolódni az építkezéshez, amik magas technológiai színvonalat képviselnek, elektronikai részegységeket, speciális gépészeti berendezéseket állítanak elő? Készültek-e becslések arra, hogy mekkora részt hasíthatnak ki a magas hozzáadott értéket előállító magyar vállalkozások a 3000 milliárdos beruházásból?

– Elolvastam az 1966-os szerződést, amit az akkori kormány kötött az oroszokkal. Abban a magyar tevékenység nagyobb része inkább építés volt, mintsem magas szintű technológiai hozzájárulás. Most szeretnénk emelni a technológiai szinten, de azt még nem tudni, hogy ez milyen mértékű lesz. Az építkezéshez csatlakozni kívánó vállalkozásoknak át kell esniük egy minősítési eljáráson, erre még csak most jelentkeznek. Amint elkészül, látni fogjuk, hogy milyen tevékenységi köröket képviselnek. Az oroszokkal abban állapodtunk meg, hogy az elvégzendő munka mintegy negyven százalékát magyar cégek végezzék el.

– Nyilván nem lehet lebecsülni az erőműépítés munkahelyteremtő hatásait. A következő évekre vonatkozó egyik megvalósítandó terve szerint a 2010-es állapothoz képest egymillió új munkahelyet kell teremteni. A közfoglalkoztatottságban résztvevőket is beleszámítva 250 ezerrel bővült a munkahelyek száma az elmúlt négy évben. A következő ciklusra hány új munkahely létrejöttére számít?

– Nemcsak a munkahelyteremtésben lesz szerepe Paksnak, hanem az olcsó áram termelésében is. Ha nem lenne Európában válság, már előrébb is tarthatnánk a munkahelyteremtésben, de a lehetőségeinket jelentősen befolyásolja a kontinens gazdasági állapota. A keleti nyitás ugyan fontos, de nem pótolhatja a nyugati kapcsolatokat. Én elszánt vagyok az egymillió munkahely tíz év alatti megteremtése ügyében, de kulcskérdés, hogy a nagy európai gazdaságok hogyan teljesítenek. Csehország példája biztató számunkra, hasonló nagyságú népességéből ötmillióan dolgoznak. Ezt akarjuk elérni.

– Az iparosítás az Ön kormányának egyik vállalt célja. Az, hogy az ipar meg tudta őrizni a GDP-n belüli szintjét, leginkább annak köszönhető, hogy az autógyártás bővült. Ez ellensúlyozta más iparágak – főleg az elektronikai ipar – visszaesését, stagnálását. Milyen lépésekkel fokozhatók az ipari beruházások?

– Sok hangnemben kell játszani a munkaerőpiacon. Nem lehet csak iparosításban gondolkodni. Kutatómérnökök alkalmazása éppúgy fontos, mint azoké, akik nem rendelkeznek semmilyen képzettséggel, de munkából akarnak megélni.

– A növekedés egyik kulcsa a magyar kkv-k sikere lehet. Ahhoz, hogy versenyképesek lehessenek, tőkére és képzett munkaerőre van szükségük. A tőkeínséget a hitelezés ösztönzése segíthet enyhíteni. Milyen jövőképet festene ezzel kapcsolatban?

– A külföldi tulajdonú vállalkozások adják a nemzeti össztermék nagyobb részét, de a munkalehetőségek kétharmadát a hazai kkv-k adják. A tőkehiány az egyik legnagyobb probléma. A bankrendszer mellett a hitelezésbe bekapcsolódott a Magyar Nemzeti Bank is. Sok esetben azt látjuk, hogy forrás akadna, de a hitelgarancia feltételrendszere nem elégséges. Az iparkamara által letett javaslatok alapján változtatunk ezen a következő években. A harmadik akadálya a fejlődésnek az, hogy fejlesztési támogatások nem a kívánatos mértékben jutnak el a kkv-khoz. A célunk az, hogy a források hatvan százaléka jusson a gazdaságba a mostani tizenhét helyett.

– A leszakadó régiók, mint a dél-alföldi megyék egyes területei, a keleti országrész vagy a Balatontól délre eső vidék fejlesztésére, fejlődésére milyen esélyeket lát?

– Fejlesztési központok kialakítása lehet a kulcs. A nagy mennyiségű munkahelyet teremtő, magas szolgáltatási színvonalat képviselő nagyvárosi központok kisugárzása lehet a felzárkózás motorja. Dél-Baranya problémái részben abban gyökereznek, hogy Pécs nem elég jelentős ipari szempontból, most dolgozunk a megerősítésén. Ugyanez a helyzet Nyíregyházával, de hasonló központi szerepe lehet Miskolcnak, Ózdnak is. Vagy ott van Szeged, ahol a meglévő tudásbázisra épülhet ipar. A tervezett lézerkutató mellé ipari parkot telepítünk. Világszínvonalat képviselő high-tech cégek betelepítése a cél.

– A kórházak adósságállományának csökkentéséről hallhattunk Öntől a közelmúltban, 120 milliárdról 90 milliárdra mérsékelték a tartozást. Mérsékelhető-e tovább az eladósodottság úgy, hogy a betegellátás színvonala legalább a jelenlegi szinten maradjon?

– Csodát tenni nehéz, és mi sem vagyunk varázslók. A csökkentés komoly eredmény, de tennivalónk van még bőven. Jelenleg 300 milliárdos fejlesztés zajlik az egészségügyben, de az egyik legnagyobb probléma, amire megoldást kell találnunk, az a háziorvosi rendszer. A háziorvosokban rejlő lehetőségeket nem aknázzuk ki kellőképpen. Kevés a kártyapénz, alacsony a műszerezettség a rendelőkben. Ha meg tudjuk erősíteni a háziorvosi rendszert, akkor a kórházi ellátásról nagy terhet veszünk le. A következő négy évben ide összpontosítanánk a forrásokat. Kérdés, hogy szükség van-e a praxisrendszer átalakítására. Erről majd az orvosok véleménye alapján születhet döntés.

– Az egészségügy sok problémával küzd. A kórházi orvos- és nővérhiány csak kettő ezek közül. Megoldhatónak látja-e a következő években ezeket a problémákat?

– A gazdaság teljesítményének függvénye, hogy mennyi pénzt tudunk az egészségügyben dolgozók bérének fejlesztésére fordítani. Amennyiben a jelenlegi, kétszázalékos növekedési szint emelkedik, akkor az egészségügybe is több pénz jut, és tovább folytatható a megkezdett bérfejlesztés.

– A magánbiztosítás bevezetése segíthetne-e orvosolni az egészségügy problémáit?

– Ennek komoly irodalma van, sok országban működik sikeresen, de vannak rossz tapasztalatok is. Magyarországon általában félnek a magánbiztosítási rendszer bevezetésétől, én is. A félő az, hogy ha nem sikerül tökéletesen az ellátási rendszer átalakítása, akkor az állami szolgáltatás nagyon leépül, és a leginkább rászorulók sínylik meg ezt. Nem vetném el a magánbiztosítás bevezetésének ötletét, de a kétszer mérni, egyszer vágni elv mentén az óvatosság híve vagyok ebben a kérdésben.

– Az egészség nagy kincs, a legolcsóbb mindannyiunknak az, ha jó fizikai állapotban tudhatjuk magunkat és honfitársainkat. A mindennapos iskolai testnevelés bevezetése hosszabb távon mindenképpen szolgálhatja az egészségügyi kiadások csökkentését. Jelenleg azonban sok helyütt kevés a tornaterem arra, hogy a gyerekek jó körülmények között töltsék a testnevelésórát. A legújabb elképzelések szerint minden járásban lesz legalább egy uszoda, ami az úszásoktatást segítené elő. Mennyi idő alatt érhet a kormány az uszodák építésének végére?

– Minden járásban lesz uszoda, a leghátrányosabb területeken kezdődik a fejlesztés. Négy év alatt a végére érhetünk az építkezésnek. Az új létesítményekkel nem titkolt célunk a vízi sportok bázisának kiszélesítése.

– A sportcélú létesítmények építését kiemelt fontosságú feladatként kezeli a kormánytöbbség. A debreceni nagyerdei stadion vagy a Fradi új otthonának építése szép példája ennek. A legtöbbet persze a felcsúti Pancho Arénáról beszélnek. A stadionépítés mögött húzódó szándékok között a futballkultúra színvonalának emelését is ott sejthetjük. Beleértve ebbe a játék és a szurkolás minőségének javulását is. Számít-e gyors változásra ezen a téren?

– A 21. század egyik hozadéka, hogy az emberek jó körülmények között szeretnek sportolni. Nem csak stadionok épültek, hanem szerte az országban egyéb sportpálya is. Így például több százat hozott létre a Magyar Labdarúgó-szövetség. Érdekes, hogy a magyar futballal kapcsolatosan véleményt nyilvánítók mindig valaki másban keresik a hibát. Én nem akarok abban állást foglalni, hogy kinek mit kéne tennie, megpróbálok a magam dolgával foglalkozni, támogatom a létesítményfejlesztést. És mindenkit arra biztatok, hogy a maga helyén dolgozzon jobban. Sok pozitív változás van, de a lányaimat még nem tudom kivinni egy meccsre. A cél az, hogy családbarát légkör legyen a pályákon, a stadionokban.