Pangás vagy váltás

A 2013 első félévi stagnálást a második félévben 2 százalék körüli növekedés követte, amiben – az alacsony bázis mellett – a javuló európai konjunktúra húzta ipari exportnak, az állami beruházásoknak és a választási gazdaságpolitikának, így a diktált rezsicsökkentéssel növelt lakossági vásárlóerőnek volt szerepe. Az üzleti szféra gyenge beruházási hajlandósága miatt hiányoznak a növekedés érdemi gyorsulásának feltételei. Idén még hatnak a tavaly második félévi gyorsulás tényezői, miközben átlagos időjárás esetén a mezőgazdaságban csökkenés valószínű. Így 2014-ben 1,5 százalékos, vagyis a tavalyinál kissé gyorsabb, de a második félévinél lassúbb GDP-növekedés várható.

Gazdaságpolitikai váltás nélkül jövőre sem várható 1,5 százalék feletti dinamika, s a foglalkoztatásban, az inflációban és más területeken statisztikailag kimutatott eddigi (látszat)javulást könnyen romlás követheti. A magyar gazdaság 2013-ban a stagnáló (+0,1 százalék) EU-hoz és a még visszaeső (-0,4 százalék) euróövezethez képest kedvezően, 1,1 százalékkal növekedett. Ebből azonban 0,9 százalékpont volt az agrárium hozzájárulása, s ennek következtében a magnövekedés – az agrárium és költségvetési szektor nélküli növekedés – mindössze 0,1 százalék volt. Az ipari termelés 2013-ban 1,4 százalékkal emelkedett, de nem érte el a 2011. évi szintet.

Az ipar által termelt jövedelem (GDP) egyáltalán nem nőtt. Az építőiparban hét évi visszaesés után 2013-ban erőteljes fellendülés kezdődött, elsősorban az uniós támogatások „kapuzárási pánikot” idéző gyors felhasználása következtében. A kiskereskedelem – hatévnyi visszaesés után – a 2,5 százalékkal növekvő reáljövedelmek ellenére csak 0,9 százalékkal bővült. Az utolsó negyedévben azonban már 3 százalékos volt a forgalombővülés, amit januárban csaknem 4 százalékos követett. A pénzügyi GDP 2013-ban negyedik éve csökkent, de ennek üteme 2013-ban már „csak” 1,5 százalék volt. Folytatódott a vállalati és lakossági hitelállományok leépülése. 2014-ben az iparban némi, exportvezérelt gyorsulás, az építőiparban viszont lassulás valószínű. A szolgáltató ágazatok tevékenysége bővül, a pénzügyi szektor talán már nem szűkül tovább.

A külső egyensúly 2014-ben is kedvező lesz, de javulása megáll, a külső finanszírozási képesség a még növekvő EU-támogatások ellenére a GDP 5,5 százaléka körül marad. A tőkeáramlásban a gazdaságpolitika kiszámíthatóbbá válása esetén sem várható gyors fordulat, kedvező esetben a kiáramlás megáll. A beruházások 2014-ben 4 kalkal, a 2013. évinél kevésbé (de a GKI által korábban gondoltnál jobban) emelkednek, elsősorban az EU-támogatású, állami és/vagy infrastrukturális beruházások nőnek. Az üzleti szférában jelentős nagyberuházásról nem tudni, a kisebb, főleg autóipari beruházások mellett a GKI felmérése szerint számos cég tervezi elhasználódott berendezései régóta halogatott cseréjét, kapacitásai kisebb bővítését.

Ezt a hitelképes cégeknél a növekedési hitelprogram is támogatja. A valódi foglalkoztatás 2014-ben várhatóan stagnál vagy minimálisan emelkedik. A munkanélküliség éves átlagos szintje 10,2 százalékról 9,2 százalékra csökken, de az év végén a tavalyinál és az idei év eleinél magasabb lesz. A minimálbér 2014-ben 3,6 százalékkal emelkedett. A bruttó keresetek mintegy 3,5 százalékkal nőnek. A közszférában ennél lényegesen gyorsabban, 6,5 százalékkal, a versenyszektorban csak 2,5 százalékkal. A reálkeresetek 2,3 százalékkal emelkednek. A családi adókedvezmény igénybevételi lehetőségének a járulékok terhére való kiterjesztése nemzetgazdasági szinten a jövedelem 0,7 százalékpontos növekedését eredményezi. A külföldön dolgozók családjuknak hazautalt jövedelme is emelkedik. Mindezek alapján a reáljövedelmek 1,8 százalék körüli bővülése várható.

A fogyasztás idén is kevésbé nő (1,5 százalékkal), mint a reáljövedelem. A lakosság ugyanis a gyenge forint következtében emelkedő devizahitel-terhek és a változatlanul nagy bizonytalanság miatt csak óvatosan költ. A külkereskedelem tovább bővül. Az árukivitel növekedése kissé gyorsul az európai konjunktúra javulása és az exportálható gabonatöbblet hatására. Folytatódik a szolgáltatásexport tavalyi gyorsulása is, részben az elektronikus útdíj, részben egyes üzleti szolgáltatások (például call centerek) bővülése révén. A cserearányok várhatóan nem változnak. Az import dinamikája 1 százalékponttal meghaladja az exportét. Ez más oldalról a belföldi felhasználás 2 százalékos, a GDP-nél gyorsabb emelkedését jelenti, ami – mivel nem az üzleti beruházások által vezérelt módon valósul meg – a folyamat fenntarthatatlanságára utal. Az EU-források dinamizáló szerepe ugyanis legkésőbb 2015-ben véget ér.

A választási rezsicsökkentés 2014 első két hónapjára 0 százalékos éves árindexet eredményezett, s ugyanezen okból az áremelkedés az év első felében 1 százalék alatt marad. A második félévben – különösen az önkormányzati választásokat követően – azonban az áremelkedés gyorsulása várható, mely 2015-ben is folytatódni fog. Ezt a piaci hatások – a vásárlóerő növekedése, a forint gyengülése – továbbá a rezsicsökkentés fenntarthatatlansága magyarázza. Éves átlagban 1,3 százalék, az év végén 3 százalék közeli áremelkedés várható.

A Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa március 25-én 10 bázisponttal tovább csökkentette az alapkamatot (2,6 százalékra), noha ez az adott nemzetközi környezetben igen kockázatos, ráadásul kontraproduktív lépésnek látszik. Úgy tűnik, az MNB fő céljává saját mérlegének konszolidálása, a veszteség elkerülése vált. A lejáró államadósság megújításának szükséglete, valamint a forint leértékelődése által a devizaadósoknak okozott kár a választások után kamatemelési periódus megkezdéséhez fog vezetni. Ennek kommunikált indoka feltehetőleg az áremelkedési ütem gyorsulásának – egyébként valós – veszélye lesz, miközben azt valójában az egész monetáris politika voluntarizmusa kényszeríti ki, minél később, annál nagyobb megrázkódtatást okozva. A GKI 2014 végére a 2,5 százalék körüli mélypont után 3,5 százalék körüli alapkamattal és éves átlagban 305-310 forint körüli euró-árfolyammal számol (nagy ingadozások mellett).

Eközben folytatódott az állam hatókörének további kiterjesztése. Jellemzővé vált egyes piacgazdasági szereplők állami megrendeléseken keresztüli helyzetbe hozása, a szerzett jogok agresszív felülvizsgálata, az ezzel való nyílt zsarolás, az államosítás. A kormány kliensei javára rendezi át a piacokat. A tulajdonrendszer átalakítása elsőbbséget élvez a növekedéssel szemben. A változások egyik fő célja a nem gazdasági területeken is a személyi függésen alapuló rendszerek kialakítása. Ez kikapcsolja az alsóbb szintek kezdeményezőkészséget, a visszacsatolást, s ezzel fejlődés- és korrekció-képtelenné teszi az egész országot. Egyenlegjavításra lesz szükség Az államháztartási bevételeknél az Országvédelmi Alap felhasználása után is a GDP 0,2%-át jelentő elmaradás várható. A kiadásoknál főleg az EU által finanszírozott programok költségvetési hatása, a tavalyról áthúzott kötelezettségek görgetése, a tartalék-felhasználás választásokat megelőző felpörgése és a gyenge forint okoz gondot. A tervezett 2,9%-os GDP-arányos államháztartási hiány elérése érdekében évközi lépések várhatók. Ekkor az adósságráta – a tavaly év végivel azonos árfolyam és kincstári tartalék esetén – érdemben nem változna, pillanatnyilag azonban ez utóbbiak teljesülése nem valószínű. (Az adósságállomány 2013 végi „beállítására” utal, hogy 2014 januárjában a GDP 1,3%-ával emelkedett a központi költségvetés forint-államadóssága.)

Ráadásul a túlzott deficitre vonatkozó új, bár ránk még nem érvényes EU-szabály szerint Magyarországnak nemcsak minimális javulást, hanem az adósságráta kb. évi 1 százalékpontos csökkenését kellene elérnie három év átlagában. Ebből következően 2015-től érdemi költségvetési egyenlegjavulásra lesz szükség, miközben a gazdasági növekedési fordulathoz a bevételi szerkezet komoly átalakítása, a válságadók európai körre és szintre való levitele is elengedhetetlen lenne. -->