Új kínai gazdaságpolitika

Kína valutájának leértékelésébe kezdhet, hogy javítsa saját kereskedelmi mérlegét. A jüan árfolyama hónapok óta nem volt ilyen alacsony a dollárhoz képest, mint jelenleg, ám ezzel együtt is Kína növekedése a következő két-három évben 5 százalékosra lassul várakozásaink szerint. Úgy tűnik, hamar eljön az idő, amikor Kína már nem lesz a világ legnagyobb beruházója és befektetési célpontja, és ennek világgazdasági hatásait nem kerülhetjük el az idei évben. Nem csak a kínai gazdaságban, hanem az egész világon a lassulás jeleit láthatjuk. A globális növekedés a tavalyi 3,7 százalékról 3 százalék alá süllyedhet, és a válságból való kilábalással kapcsolatos várakozásokat sok helyen megint elnapolják.

Egyelőre nem kérdés, hogy a világgazdaság élén továbbra is Kína áll. A világgazdasági válság tetőpontján, 2008-09-ben korábban soha nem látott mértékű – közel 600 milliárd dolláros – fiskális expanzióval húzta magával a világgazdaságot. Ezzel egyidőben folyamatosan emelte GDP-hez viszonyított befektetési rátáját, és óriási megrendeléseket hozott a nagy amerikai és európai exportőröknek egészen 2013 végéig. Ezután – egészen pontosan a kommunista párt XVIII. kongresszusának tavaly novemberi plenáris ülésén – a kínai politikai elit új célokat tűzött ki, és úgy döntött, véget vet az öncélú gazdasági növekedésnek. Kína mostantól a gazdaság kiegyensúlyozására, a korrupció elleni küzdelemre, a környezetszennyezés visszaszorítására és a külföldi befektetésektől való függés megelőzésére kíván koncentrálni. A világ második legnagyobb gazdasága abban a reménykedik, hogy stabil, fenntartható növekedési modellre állhat át. Ezzel gyakorlatilag válságot idéz elő, de ezzel elkerülhet egy későbbi, sokkal nagyobb krízist.

A kínai gazdaság lassítása és a befektetések bruttó hazai termékhez viszonyított csökkentése komoly fejlemény, a pénzpiacokra eddig mégsem volt különösebb hatással. Ez hamarosan változhat: azok után ugyanis, hogy Kína február közepén – a pezsgő hitelpiacokat féken tartó szigorú monetáris politika jeleként – még hagyta a jüant szárnyalni, az új árfolyam-politikájával most beszállt a korábban általa is sokat kritizált leértékelési versenybe. Az export területén, amelyet a gyengébb jüannal szeretne felpörgetni, a fő versenytársak Japán és Dél-Korea. A viszony Japánnal – annak gazdaságpolitikája miatt – az utóbbi időben egyébként sem volt felhőtlen, Abe Shinzo japán miniszterelnök pedig továbbra is kitart az erős Japán koncepciója mellett. Ha tehát Kína versenybe száll és mostantól „keményebben játszik”, könnyen kiéleződhetnek a feszültségek a kínai-amerikai politikai és gazdasági kapcsolatokban is – ehhez elég az is, ha Barack Obama amerikai elnök fogadja a Dalai Lámát, mint ahogyan azt február 20-án tette.

A jövőt belső feszültségek is övezik: bár a lassítás Kína érdeke, a lakosság és az eddigi növekedés hazai kedvezményezettjei nem fognak örülni a rövidtávon romló körülményeknek. Mindeközben a kínai lassulásban szintén ellenérdekelt fejlett országok vezetői a G20-ak konferenciáján szintén kritikus hangot ütöttek meg, és a gazdasági visszaesésért a feltörekvő piacokat okolták. Pedig a kínai fékezés logikus lépés – a növekedést valójában a világon mindenütt a lelassult gazdaság, a magas munkanélküliség és a túlértékelt részvénypiacok Bermuda-háromszöge nyeli el.