Keserédes küzdelem az áfacsalások ellen

Áprilisban elutasította az Európai Bizottság a magyar kormány kérelmét a cukor áfájának fordított adózására. A feketegazdaság elleni küzdelem az EU számára is kiemelt jelentőségű kérdés, olyannyira, hogy néhány tagállammal – például Görögországgal – szemben éppen az adócsalókkal szembeni hatékony fellépés hiányát kérik számon. A fordított adózást azonban az EU csak kivételesen alkalmazható megoldásnak tartja.

De milyen eszközei lehetnek az uniós tagállamoknak, hogy megvédjék a költségvetési bevételeiket, vagy legalább minimalizálják az adócsalások miatti bevételkiesésüket? Ha általános válaszokat keresünk, meglehetősen széles eszköztárból választhatunk. Az elmúlt években a magyar kormány például adóamnesztiával, illetve részben a Stabilitási Megtakarítási Számla bevezetésével próbált a külföldre vitt, adózatlan jövedelmek után költségvetési bevételt generálni. Az ilyen intézkedések hatása azonban korlátozott, és nem segítenek a rendszerszerűvé vált csalások felszámolásában.

Márpedig a cukorkereskedelemben jelentős méreteket ölt az adócsalás. Ezt jól mutatja, hogy a NAV 2011-ben közel 11 millió, 2012-ben 13 millió, tavaly pedig – a fokozott vizsgálatoknak köszönhetően – már 26 millió euró adókülönbözetet tárt fel a cukor nagykereskedelmet érintő ellenőrzéseknél. A feketegazdaság visszaszorításának egyik módja e terülten az adóhatósági ellenőrzések szigorítása lehet. Ahogy a fenti adatok is mutatják, Magyarország már tett lépéseket az eredményesebb felderítések érdekében.
De meddig fokozható az adóellenőrzések hatékonysága? Meddig lehet úgy növelni az ellenőrzésekre fordított emberi és anyagi erőforrást, hogy az nagyobb mértékben növelje az állami bevételeket, mint a kiadásokat? A Győri Törvényszék áprilisban kezdett el tárgyalni egy többmilliárdos áfacsalási ügyet, amelyben 13 ezer oldalnyi nyomozati anyag keletkezett, és csak a vádirat ismertetésére három napot szánt a bíróság. Ez az eset is jól mutatja, hogy egy-egy ügy felderítése és bírósági tárgyalása is elképesztő munkaigénnyel járhat, így az adóhatóság és a bíróságok további terhelése nem feltétlen járható út. Ahogy Brüsszel döntése utána a fordított adózás sem. Pedig a gabonafélék, olajos magvak és fehérjenövények 2012-ben bevezetett fordított adózásának példája mutatja, így jelentősen visszaszoríthatóak az áfacsalási módszerek. Azzal ugyanis, hogy az eladó helyett a vevőt kötelezik az áfafizetésre, az értékesítési láncban nem kell áfát fizetni, ami kizárja a láncolatban a visszaélések lehetőségét.

Az EU-ban az építőipar és a fémkereskedelem kivételével az egyéb termékek és szolgáltatások után csak külön engedéllyel – és akkor is csak néhány évre – lehet a fordított áfafizetést alkalmazni. Ehhez csak akkor járul hozzá a Európai Bizottság, ha nincs más módja az adócsalások megfékezésének. Brüsszel szerint ugyanis, ha széles körben alkalmaznák a fordított adózást, eltűnne a visszatartott áfa, ami súlyos problémákat okozna a tagállami költségvetéseknek. Ráadásul ha az egyik termékcsoport esetében ki is fehéredik a piac – hangzik az érvelés – a csalók azonnal új területet keresnek a visszaélésekre. A bizottság ezért szigorúan jár el a kérdésben: idén például már Franciaország és Németország kérelmét is elutasította.

De vajon a kieső visszatartott áfa, vagy az elmaradó áfabevételek ütnek nagyobb lyukat a költségvetésben? Milyen eszközei maradnak a tagállamoknak, hogy eredményesen harcoljanak a bevett áfacsalási módszerekkel szemben? És mi a különbség a más területeken működő fordított áfa és a cukor fordított adózása között? E kérdések a brüsszeli döntés után is megválaszolatlanok maradtak.