Az elmúlt 4-5 év során két erős tendencia alakult ki a hazai vállalati szektorban. Az egyik részben a 2007-2013-as operatív programok és ezzel elnyert vissza nem térítendő uniós források miatt – a vállalati innovációs projektek számának megnövekedése és az ezzel kapcsolatos tudatos iránykeresés megerősödése. Ennek a folyamatnak a főszereplői elsősorban a közép- és nagyvállalatok. A másik erősödő irány a – leginkább a szintén uniós JEREMIE források segítségével életre kelt – hazai startup vállalkozások megjelenése és az ezzel kapcsolatos ökoszisztéma kialakulásának elkezdődése. Itt a főszereplők a kiemelt növekedési lehetőségekkel, sokszor piacrengető (azaz diszruptív innovációval), de szűkös erőforrásokkal rendelkező startup vállalkozások.
A két folyamat eddig a legtöbb esetben külön utakon haladt, és csak elvétve találkozott egymással. A vállalatok a fejlesztéseiket megoldották házon belül, vagy a már jól megszokott alvállalkozóik segítségével. Ezek az innovációk általában nem a meglévő piaci status quo-t céloztak felborítani, sokkal inkább a már működő folyamatok, vagy gyártás/termelés hatékonyságát növelték. Alapvetően olyan dolgokat innováltak, amelyeknek az alapjai már jól működtek, de további fejlesztésre, hatékonyságnövelésre szorultak.
Mindeközben a startupok olyan niche szegmenseknek szóló megoldások fejlesztésén kezdtek el dolgozni, ahol a tőkeerős vállalatok még nincsenek jelen, vagy nem tudják kielégíteni (sokszor nem is ismerik) a folyamatosan változó fogyasztói igényeket. Ha a kezdeti rengeteg munka árán igazolva látszódott a product-market fit elérése, akkor a fő cél a traction – azaz korai felhasználók, akik nagyon ideális esetben fizetnek is. Ezután már indulhat is a skálázás a világpiacon, persze amihez először tőkét kell bevonni egy kockázati tőkebefektetőtől. Amennyiben a rengeteg „ha” megvalósul, akkor van egy Prezink, vagy Ustreamünk. Ha nem, akkor legtöbbször marad a hazaút, pénz nélkül, eredmény nélkül. De csak ez a különutas szemlélet lehetséges startup és nagyvállalat között?
Szerencsére a tapasztalataink ennek az ellenkezőjét mutatják. Mára úgy néz ki, hogy hála a rengeteg erőfeszítésnek, amit például a Nemzeti Innovációs Hivatal, a hazai sajtó, a mentorok, inkubátorházak, az MV-Magyar Vállalkozásfinanszírozási Zrt. és kockázatitőke alapok is tettek sokkal inkább előtérbe kerülnek a lehetséges startup-nagyvállalati együttműködések előnyei.
A nagyvállalatok oldaláról ez leginkább a relatív alacsony belépési küszöböt jelenti egy-egy kiemelten innovatív megoldás beépítésére, valamint a belső innovációs folyamataik megerősítését kompetens és dinamikus külső partnerekkel. A startupok mindeközben sokszor az első tényleges pozitív pénzáramaikat teremtik meg, valamint szükség szerint alakíthatják üzleti modelljüket is. Sok esetben az eredetileg B2C megoldások (vállalatok szolgáltatásai/termékei a fogyasztók felé) kiválóan alkalmazhatóak a B2B (vállalatok közötti) folyamatokban is.
Végre eljött a pillanat, hogy tényleges hozzáadott értéket lehessen teremteni mind a startupok, mind a nagyvállalatok számára a közös munka során. A startupok és a nagyvállalatok közös projektjei első körben a nagyvállalati igények és ehhez megfelelő startupkompetenciák párosításával indulhat el. A startupok ötleteivel és a nagyvállalatok tőkéjével a közös munka során olyan innovációk jöhetnek létre, amelyekből mindketten profitálnak. Mindkét félnek biztonságot jelenthet egy pilot projekt elindítása, amiből konkrét hosszú távú megrendelés, vagy akár szakmai befektetés is következhet. A kis cégek és az multik együttműködése várhatóan egyre meghatározóbbak lesznek az üzleti életben, ami nem csak a hazai startupok, de megfelelően alkalmazva a nagyvállalatok számára is megújulási és növekedési lehetőséget teremthet.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.