Zárolás és a szalmatraktor

A nem szükséges, de a kellő óvatosság jegyében meghirdetett zárolással kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a kellő óvatosság és végiggondoltság követelményének az éves költségvetés elkészítésénél kellene meghatározó szerepet kapnia. Az időközbeni változtatásoknál csak az elkerülhetetlenül szükséges esetekben kívánatos lépéseket, intézkedéseket foganatosítani. Ugyanis a költségvetés nem csak és nem elsősorban az állami bevételek és kiadások számhalmaza, hanem a piaci erők mellett a gazdaság egyik legfontosabb alakító tényezője is. A szeszélyesen alakuló, nagyon nehezen kiszámítható és tervezhető mai piaci viszonyok között a tudatos költségvetés stabilitása és kiszámíthatósága első rendű fontosságú. Ha tehát a zárolás nem szükségszerű, akkor kívánatosabb lenne tartózkodni ilyen lépések megtételétől. Jelen esetben azonban a „nem szükséges” vélekedés inkább a nemzetközi pénzügyi és legfőképpen a hazai szélesebb közvélemény altatását szolgálja. A fenyegető túlzottdeficit-eljárás, az igen makacsnak tűnő, a GDP 80 százaléka körül ingadozó államadósság, és a második félévben leselkedő veszélyek alighanem szükségessé tették a zárolásokat.

A zárolások indoklásánál az infláció vártnál jóval kedvezőbb alakulását, a jelzett és folyamatban lévő EU-eljárásokkal kapcsolatos esetleges többletkiadásokat, és végül a közfoglalkoztatásra szánt költségvetési keretek mintegy 50 milliárd forintos túllépését említették. Ami az inflációnak a költségvetésre gyakorolt hatását illeti, az kétségtelen, hogy a tervezettől mintegy 2 százalékponttal elmaradó pénzromlás a szokásos inflációs többletbevételek elmaradását hozta. A hazai infláció mélyrepülését döntően a kormány erőltetett, a gazdasági feltételekkel nem számoló rezsipolitikája mozgatja. A költségvetés készítésénél azonban már ismertek voltak a hatósági árak várható alakulását befolyásoló intézkedések, ám úgy tűnik, ennek hatásait a költségvetés készítésénél nem vették figyelembe. Az inflációra való hivatkozás ugyan jól hangzik és kézenfekvőnek is tűnhet, de egyrészt, az első féléves költségvetési adatok a bevételek túlteljesítéséről tanúskodnak, a viszonylag magas hiány egyértelműen a kiadások túllépéséből adódik. Másrészt való igaz, hogy 2014 első felében az árak csak szerény mértékben nőttek, de a fogyasztás részben az árakkal, részben a jövedelmek növekedésével összefüggésben bővült, így a költségvetés inflációval összefüggő helyzete aligha módosulhatott számottevően. Ráadásul a rezsipolitika árhatásai minden jel szerint lassan kifutnak, a második félévben a költségvetés ebből a szempontból javuló helyzettel számolhat.

A gazdaságpolitika és benne a költségvetési politika végiggondoltságával kapcsolatos kételyek igazából a közfoglalkoztatásra fordított kiadások mintegy 50 milliárd forintos túllépésével vetődnek fel. Jogos az a kérdés: mi a fontosabb, az elfogadott költségvetés szigorú betartása, vagy a foglalkoztatás növelésének illúziója? A közfoglalkoztatás társadalmi-gazdasági célszerűségének bonyolult összefüggéseit itt nem tárgyalva, egy példán keresztül lehetne érzékeltetni a közfoglalkoztatás miatti, tervezett költségvetési zárolások gazdasági alapvetéseit. A sajtó által országosan ismertté vált példa szerint egy faluban a közfoglalkoztatottak egyhetes kemény munkával szalmabálákból traktort építettek. Elismerve és méltányolva a közreműködők erőfeszítéseit, de az erre költött költségvetés társadalmi hasznossága, hozadéka nulla. Makrogazdasági szinten a gazdasági kérdés most már csak az, hogy a szalmatraktor építésének társadalmi-gazdasági hasznát a kormány nagyobbra értékeli, mint a minisztériumok költségvetéseiben zárolt tételekét.

VG-Páholy-tagok: Bartha Attila, Bod Péter Ákos, Hegedűs Miklós, Veres Zsolt.
Megjelenés minden szerdán.