Bármit tesz a kormány földügyben, az nemtetszést vált ki a gazdák körében

Bármit is tesz a kormány május óta földügyben, az nemtetszést vált ki a gazdák körében. Az érintettek folyamatosan háborognak: vagy a hektárok miatt, vagy a kötelezően előírt szakképesítés miatt, vagy a földbizottságok miatt. Most a támogatási rendszer átalakításáról, a források megvonásáról szóló tervet bírálják. Pedig az csak a nagyüzemi tőkés társaságok érdekeit sérti, hangsúlyozzák a törvényalkotók. Az érintetteket nem is viszi őket csődbe az, hogy az 1200 hektár feletti területtel rendelkező gazdálkodók az e feletti terület után nem kapják meg a földalapú támogatást – érvelnek fáradhatatlanul. Hiába. A borsodi és szabolcsi gazdák azonban nem értenek a szóból. Ők azt hajtogatják rendületlenül, hogy veszélybe kerülhet a hátrányos helyzetben élők megélhetése. Hogy a támogatások megvonása a nagyüzemeket nem érinti, mert sok ott a bevétel.

A kistérségi agrárvállalkozások a támogatásokból tartják fenn magukat, és csak a szükséges fejlesztésekbe tudnak invesztálni. A kormány szakpolitikusait ez azonban nem hatja meg, ahogy az sem, hogy az említett vállalkozások sok esetben – a helyi önkormányzatok mellett – a leszakadóban lévő települések egyetlen munkaadói. És helyi adóbefizetői.

Mégsem hatnak az érvek. Olyannyira nem, hogy a gazdák érdekeit képviselő egyik legnagyobb szövetséget azzal vádolják: beállt a baloldali szervezetek sorába. Igaz, Font Sándor elismerte, hogy a nagygazdaságok sok magánszemélytől is bérelnek földet – de mint mondta –, aki figyelte az elmúlt öt-hat év földpiaci mozgásait Magyarországon, az látja, hogy nagy az igény a földterületek használatára, esetleg megvásárlására. Ez azt jelenti, hogy ha a nagyüzemi gazdaságok a későbbiekben nem szeretnék a magányszemélyektől bérbe venni a termőföldet, akkor több reménybeli használó is vár az adott területre.

És ezzel a kérdést megoldottnak tekintik: a hátrányos helyzetben élő problémái mondvacsináltak, elnagyoltak. A baloldal által kreált fikciók.