Ezek a barátságok sok nyugati ország kedvét elveszik Magyarországtól

Egy napja ízlelgetjük a mondatot: „az ideológiai központú külpolitikai vonalvezetést a félnótás országok számára találták ki az okos országok.” Orbán Viktor fogalmazott így a külképviseleti vezetők előtt, amikor arra szólította fel őket: Magyarország képviseletét a nemzeti érdekek szem előtt tartásával és elsősorban gazdasági szempontból lássák el, ahogy a budapesti kormány is ilyen szemmel tekint a külpolitikára.

A gombhoz a kabátot – mondhatjuk, hiszen a külgazdasági terület (újbóli) Külügyminisztériumhoz csatolása ennek az irányvonalnak az erősítését jelezte. Tegnap azonban ennél több is kimondatott: az, hogy a gazdasági érdekekre hivatkozva nem csinálunk gondot abból, ha partnereink semmibe veszik a demokratikus értékeket. Mert ha az Egyesült Államok adósságát finanszírozhatja Kína – fogalmazott a miniszterelnök –, miért probléma az, ha mi diktatúrákkal barátkozunk – tehetjük hozzá mi.

A gond csak az, hogy ezek a barátságok olyan nyugati országoknak a kedvét is elveszik Magyarországtól, amelyek számára kézenfekvő lenne üzletelni velünk. Csakúgy, mint a kormány politikájának más, mára fixnek tekinthető elemei, az „igazságos közteherviselés” jelszóval a kiszámíthatatlan adópolitika, a „nemzeti érdekérvényesítés” címén az EU-val szemben folytatott állóháború, a „fogyasztók érdekében” tett, néha minden gazdasági racionalitást nélkülöző államosítások.

Abban egyetértünk a miniszterelnökkel, hogy a fő cél a munkahelyteremtés – legfeljebb hozzátesszük, hogy a piaci szférában, normális fizetésért –, abban is, hogy ennek egy olyan országban, mint hazánk, egyik legfontosabb eszköze a külföldi működőtőke. Ám ahogy az Európai Unióval szemben nem működik az a taktika, hogy a forrásokat elvárjuk, az értékek és a kötelezettségek azonban terhesek a számunkra, úgy az sem kifizetődő stratégia, hogy a demokrácia megkérdőjelezésével jár „gazdasági érdekeink” képviselete.