Versenyképesség nélküli növekedés

Magyarország az Európai Unió leggyorsabban növekvő gazdasága volt a második negyedévben, és az év egészében is a legjobbak között lehetünk. Közel négy százalékkal bővült a gazdaság, amire nyolc éve nem volt példa. A GDP-adatok böngészése alapján pedig arra gondolhatunk, hogy a növekedés szerkezete kiegyensúlyozott, fenntartható. De nem csak jó hírek érkeztek: a Világgazdasági Fórum (WEF) versenyképességi listája szerint a régió összes országa lehagyott minket. Hiába javítottunk három helyet – és kerültünk vissza a 2012-es 60. pozícióba –, idén már Románia is elénk került. Az EU 28 országából a 24. helyet foglalhatjuk el.

Vagyis senkit sem érdekel a versenyképesség? Az unió egyik legrosszabb eredményével is ott lehetünk a leggyorsabban növekvő országok között? Rövid távon könnyedén. Az EU-tól csak úgy ömlik a pénz. A jegybank programja, ha nem is olyan gyorsan, mint az első szakaszban, de segíti a hitelezést. A sorozatos rezsicsökkentések hatásaként bővül a fogyasztás. Az azonban világos, hogy az uniós források azért dőlnek most, mert a korábbi években csak csordogáltak, és az MNB hitelprogramja sem tarthat örökké.

A rezsicsökkentés pedig az üzleti környezetet is rontja. A második féléves lassabb növekedésben azonban nem ez, hanem a bázishatás játszik majd kulcsszerepet. Vagyis a GDP-t most a választási költekezés mellett számos egyszeri tétel segíti. Hosszabb távon, az átmeneti hatások kifutásával azonban nem várható, hogy 2 százalék felett növekedjen évente a magyar gazdaág.

A potenciális növekedés visszafogottságát tükrözi a WEF rangsora is, a kormány viszont unortodox gazdaságpolitikájának sikerét fogja látni a növekedésben. Pedig megkaptuk a figyelmeztetést: az intézményi- és makrogazdasági környezettel baj van, az oktatásban gyengén teljesítünk és a munkaerőpiac sem túl acélos. Persze, semmiképp sem a nyugati típusú piacgazdaság bukását vagy az illiberális demokrácia előretörését kellene tanítani.