– Az Európai Bizottság és az Európai Gyógyszeripari Szövetségek Föderációja egy közös program keretében euró milliárdokat fordít a gyógyszerfejlesztések felgyorsítására. Ennyire szorongatott helyzetben lennének?
– A sokak által aranykornak tartott időszak véget ért a gyógyszeriparban. A gyógyszerkutatási költségek, különösen az egyre szigorodó gyógyszerbiztonsági előírások miatt, az elmúlt néhány évtizedben óriásira nőttek, az információtechnológia fejlődése is begyűrűzött az iparágba, ami még inkább megnövelte a ráfordításokat. A másik oldalon az elöregedés, valamint az egészség megőrzésének fontossága ugyanakkor minden eddiginél gyorsabb reagálást követel meg tőlünk. A hagyományos gyógyszeripari modell fenntarthatatlanná vált, nem csupán a gyógyszerfejlesztésben. Egyfajta attitűdváltásra van szükség, ami egyben üzletimodell-fejlesztést is jelent, amelynek a végcélja egy hatékonyabb egészségügyi ellátás és egy prosperáló ágazat kialakítása egyszerre.
– Az attitűdváltásnak az az ágazati kódex is része, amely egyre inkább átlátható működés irányába mutat? Mintha egyfajta trendfordulóhoz érkezett volna az iparág.
– Nevezhetjük ezt akár trendfordulónak is, a lényeg az, hogy mindaz az átalakulás, amelynek a szükségességét a gyógyszeriparban dolgozók már évekkel ezelőtt megérezték, és most a széles közvélemény számára is láthatóvá vált és válik, kézzelfogható bizonyíték az iparág átalakulására. Azt üzenik, hogy ideje leszámolni a gyógyszeriparral szembeni előítéletekkel.
– Számomra újdonságot jelent az is, hogy ma már mintha nem csak az lenne hangsúlyos, hogy megtalálják az eddig leküzdhetetlen betegségek ellenszerét, hanem az is, hogy minél hatékonyabban használják fel a meglévő terápiás lehetőségeket.
– Az elsődleges cél továbbra is új molekulák kifejlesztése, erre óriási energiákat fordítunk. De valóban, van számos hatóanyag, amelyek csak a betegek egy részénél működnek, ám ez eddig csak tapasztalati úton derült ki. Most viszont azáltal, hogy például az új információtechnológiai és génvizsgálati módszereknek köszönhetően sokkal mélyebb tudással rendelkezünk egy-egy betegségről, előre meg lehet határozni, mely betegek reagálnak majd a legjobban, a legkevesebb mellékhatással egy adott készítményre. Így a meglévő gyógyszerek hatékonyságát a jelenlegi átlagosan 60-70 százalékról akár 90 százalék fölé is fel lehet vinni. Ez arra is megoldást jelent például, hogy Magyarországon az egészségbiztosító egyre inkább csak valóban hatékony terápiákat és egyre kevésbé ígéreteket finanszírozzon.
– A terápiák azonban, akár régebbiek, akár a legújabbak, Magyarországon csak akkor tudnak nagy tömegben eljutni a betegekhez, ha tb-támogatottak.
– Ezért nagy baj, hogy még mindig nagyon hosszú időbe, átlagosan két évbe telik, mire nálunk egy új gyógyszer a terápia részévé válik. Amíg a fiskális szemlélet határozza meg a gyógyszertámogatást, addig a befogadásoknál mindig a maradékelv fog érvényesülni, és nem is érdemes elvégezni azokat a számításokat, elemzéseket, amelyek arról szólnak, hogy egy modern terápia milyen hatással van, mondjuk a beteg munkaképességére, az ellátórendszer egyéb pontjainak költségeire, a táppénzre, a szociális kiadásokra, mert nem értelmezhetőek az ottani előnyök. De nem csak az a gond, hogy a befogadás lassú, hanem az is, hogy ha például egy gyógyszert egy betegség középsúlyos és súlyos stádiumában törzskönyveztek, nálunk – anyagi okok miatt - csak a súlyos stádiumú betegeknél engedik használni. Holott akkor már sokkal kisebb hatást lehet vele elérni.
– Ebben a helyzetben igazán felértékelődik a jelentősége az új gyógyszerjelöltekkel folytatott klinikai vizsgálatoknak, amelyek segítségével a betegek a legmodernebb terápiákhoz juthatnak hozzá. Magyarország ma még vonzó célpontja ezeknek a vizsgálatoknak, de mi kell ahhoz, hogy a jövőben is az legyen?
– A legújabb kalkulációk szerint Magyarországra a korábban becsült 50-60 milliárd forintnál is jelentősebb összeg, 86-95 milliárd forint érkezhet a gyógyszervizsgálatokon keresztül évente. Ebből mintegy 30 milliárd forint az intézetek és vizsgálati helyek díja, amit eddig csupán a felére becsültünk. Ez az összeg pedig még magasabb lehet, mert bár a száma globálisan nem nő, a klinikai gyógyszervizsgálatok egyre inkább keletre tolódnak. A vizsgálók és a betegek is motiváltabbak, a költségek pedig hasonlóak vagy kedvezőbbek, mint Nyugat-Európában, így ez a tevékenység egy olyan ökoszisztémának a része, amely nemcsak az egészségügy, de az egész gazdaság egyik fő hajtóereje is lehet.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.