Beszédes viselet

Az amerikai hálaadást követő első hétfő online vásárlási adatai mindig pontosan jelzik, melyik az év legkapósabb kütyüje a tengerentúlon. Aki figyelte a híreket, annak nem lehet kétsége, hogy a világ szerencsésebb felén az idei karácsony egyik legnépszerűbb ajándéka az okosóra lesz.

Régóta foglalkoztatja a világot, hogy az idő mérésén túl mi mindenre lehetne megtanítani az órát, de a fantázia mindeddig előbbre járt a technológiánál. Dick Tracy, a valaha volt legsikeresebb detektív például már 1946-ban walky-talky-s karórával felszerelkezve üldözte a rosszfiúkat, igaz csak a képregényben. Az okosórák ma már akár többféle kommunikációs funkciót is egyesítenek magukban, és a hordozható technológiák ikonikus képviselőivé váltak. De mi a helyzet kevésbé divatos és feltűnő társaival?

A lépésszámlálóval, mozgásérzékelővel ellátott fitnesz karkötők, az okosgyűrűk, a mindenféle érzékelőkkel felszerelt ruhák és kiegészítők az élet legkülönbözőbb területein segíthetnek minket, csaknem észrevétlenül. Egy amerikai startup nemrég szenzorokkal ellátott szájbetétet fejlesztett, amely a bokszolók, focisták fejét érő ütések erősségét méri, és egy mobilalkalmazáson keresztül riportol az edzőnek, ha agysérülés veszélyét sejti. Egy másik cég a sportolók szívverését ellenőrző pólót készített, amellyel időben megelőzhető a szervezet túlterhelése. De nemrég hallottam a viselőjét talpcsiklandozással útba igazító okoscipőről is, amely a mobilról érkező GPS koordináták alapján közli a tanácstalan turista jobb vagy bal lábával, hogy a következő kereszteződésnél merre kell fordulnia.

Hogy a hordozható digitális eszközök sebesen gyarapodó sokaságának van helye a nap alatt, azt a Gartner becslései is alátámasztják. A piackutató szerint a világszerte értékesített „wearable” termékek száma két éven belül a jelenlegi 20 millióról 90 millióra emelkedik. A növekedést egyértelműen ösztönzi, hogy ezek az eszközök a legváltozatosabb módokon kombinálhatók, azaz nemcsak velünk, de egymással is szót értenek, és jelentős részük az Internet of Things – a dolgok internetének – hálózatába kapcsolódva teljesíti majd be igazán saját lehetőségeit. A kérdés természetesen nem az, hogy a bal kezemen hordott okosóra megérti-e majd a jobbomra csatolt fitnesz karkötő közléseit (remélhetőleg a kettőből amúgy is egyetlen szerkezet lesz hamarosan), hanem hogy képes lesz-e bármelyikük is aktív és hasznos kapcsolatot létesíteni a bennünket körülvevő, érzékelőkkel és intelligenciával felszerelt világgal.

Nos, ha igen, akkor ebben a világban az okosórám – amely adott esetben a pulzusomat is méri –, nemcsak velem, de a háziorvosom laptopjával is folyékonyan kommunikál majd. Beküldött adatait elemzőszoftver készíti elő automatikusan a diagnózis megállapítására, amibe esetleg egy kardiológiai ismeretekkel felvértezett mesterséges intelligencia is besegít. Mindez nem utópia, az összes említett technológia rendelkezésre áll, és az orrunk előtt konvergál komplex rendszerré: az érzékelők, a mobilmegoldások, az analitikai szoftverek és persze a felhő, amelyen keresztül a kórház akár egy mesterséges intelligenciát működtető szuperszámítógép szolgáltatásait is igénybe veheti.

Az IDC becslése szerint 2020-ra a dolgok internete 212 milliárd eszközt kapcsol majd össze. Lesznek köztük beszélgető háztartási gépek, az áramfogyasztásunkat figyelő szenzorok, az éves szervizüket önállóan intéző elektromos autók és persze mindenféle magunkon hordott tárgy, amely szintén csatlakozik a társasághoz. Biztos vagyok benne, hogy az okosóra sem fog hiányozni közülük, ahogy az idei karácsonyi meglepetések közül sem. Én egyelőre másféle okos ajándékban gondolkodom – a könyv például eddig mindig bevált –, de nem kizárt, hogy egyszer majd az okosóra is felkerül a családi kívánságlistára. Mondjuk, ha lesz benne walky-talky és egy rendes pulzusmérő.

VG-Páholy-tagok: Bartha Attila, Bod Péter Ákos, Hegedűs Miklós, Veres Zsolt.
Megjelenés minden szerdán.