Hátráltathatja-e a szegénység mélyülése a növekedést?

Andor László, Az Európai Bizottság korábbi tagja:
„A válság hatására az EU számos országában nőtt a szegénység. Magyarországon ez nem csak külső tényezők következménye, hanem olyan intézkedéseké is, amelyeknek lenne alternatívájuk. Az Európa 2020 stratégia jegyében Magyarország is vállalta a szegénység csökkentését, de túl nagy hangsúlyt fektet a munkaszegénységre, annak megoldásaként a közmunkára. A szegénység és az egyenlőtlenségek növekedése nemcsak társadalmi robbanással fenyeget, de a gazdasági növekedésnek is árt. A gyermekszegénység növekedése a hátrányokat tovább örökítheti. A rossz kilátások miatt fokozódhat a képzettek elvándorlása, ami aláássa a növekedést. Az EU forrásait célzottabban a szegénység elleni, társadalmi integrációt szolgáló programokra kellene fordítani.”ű

Ferge Zsuzsa, szociológus:
„A növekvő szegénység, a létbizonytalanság és az egyenlőtlenség bizonyítottan aláássa a gazdasági növekedést. Magyarországon e tekintetben súlyos a helyzet, a tendencia kiváltképp 2010 óta romló. A jövedelmi szegénység 2010-ben átlagosan 12,3, 2012-ben 14,3 százalék volt, a gyerekeknél még 6, illetve 9 százalékkal nagyobb. A leggazdagabb és legszegényebb egymillió jövedelme között korábban 6, majd 8-szoros, 2013-ban 10-szeres különbség volt. Az EU-n belül kiugróan nagy, 75 százalék azok aránya, akik nem tudnának kifizetni egy váratlan nagyobb kiadást. 300 milliárd forintból meg lehetne közelíteni egy olyan szociális minimumot, amely mellett nem éhezne egyre több gyerek. A 2015-ös költségvetés ellenkező irányba visz.”

Adler Judit, a GKI Gazdaságkutató Zrt. kutatásvezetője:
„A szegénység alapvetően elosztási kérdés. A jelenlegi magyar gazdaságpolitika egy lojális, hazai, új tőkés réteg kialakítására törekszik a társadalom alsóbb és középrétegeinek rovására. Azokat kívánja jobb helyzetbe hozni, akikről úgy véli, megfelelő vagyoni háttérrel képesek hozzájárulni a növekedés gyorsításához, de főleg politikai szempontból erősen kötődnek a jelenlegi vezetéshez. A szegénységből fakadó terheket a kormány a szociális ellátások mértékének leszorításával igyekszik mérsékelni. A szegénység terjedése közép, illetve hosszabb távon visszahúzó erőt, elfecsérelt humánerőforrást jelent. Egy kettészakadt ország kevésbé növekedésképes, mint egy viszonylag kiegyensúlyozott jövedelmi és tudástőkével rendelkező népességet lefedő gazdaság.”

Szalai Piroska, az NGM volt miniszteri biztosa:
„Mivel nem mélyül, hanem csökken a szegénység jelenleg, ezért éppen ellenkezőleg, a növekedésnek indult fogyasztás segíti a gazdasági növekedést hazánkban. A legfrissebb Eurostat-adatok 2012-ről szólnak, amikor még nem indult el a gazdasági növekedés, s összességében a szegénységi ráta is romlott. A gazdasági növekedésünk 2007-től állt le, s a szegénységi ráta is 2007-től 28,2 százalékról romlott le 2012-ig 33,5 százalékra. 2013-ban már az 1,5 százalékos gazdasági növekedés mellett 2,4 százalékkal csökkent a szegények aránya. Mivel ezen időszakra vonatkozó uniós adatok még nem ismertek, ezért csak valószínűsíteni lehet, hogy ekkora javulással már bele fogunk kerülni az unió élvonalába ezen mutatónk alapján is.”

Pásztor Miklós, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa:
„A kérdésre nem ad egyértelmű választ a nemzetközi statisztika. Az utóbbi 100-150 évben ez a kérdés még nem került előtérbe, a trendek másról szóltak. Az látható, hogy a gyors növekedés jelentősen csökkenti a szegénységet, ha hinni lehet a nemzeti büszkeségtől fűtött hivataloknak, akik a Világbank adatbázisát feltöltik. A hatékonyság/gazdaságtan alapú közpolitikai elemzés szemszögéből annyit azonban mindenképpen el kell mondani, hogy a növekvő szegénység lassan-lassan rosszabb iskolázottsághoz is vezet, ha a kormány nem tesz sajátos intézkedéseket ezen a téren. Különösen problémás, ha mindeközben a kormányzat járadékvadászatra szoktatja a vállalkozókat, akik a jövő munkahelyein kellene, hogy gondolkodjanak.”