Változó idők

Gyorsan fordul a világ mostanában. Tegnap kiállt a kormányfő a Magyar Nemzeti Bank elnökével, és közölték: a magyar bankrendszer megerősítésre szorul, illetve az MNB teljes mellszélességgel az állam által nemrég megvásárolt MKB Bank mögé áll. Ezek után joggal merül fel a kérdés: mi történik itt? Az a kormány ugyanis, amelyik a bankszektor kapcsán eddig folyamatosan extraprofitról, meg az arányos közteherviselés szükségességéről beszélt, most hirtelen belátta, hogy sürgős segítségre szorul az egyik új szerzemény, sőt, az egész rendszer működési feltételeit át kell gondolni.

Percek alatt látványos fordulat állt be az állami szerepvállalásra vonatkozó kommunikációban is, már ami a bankszektort illeti: most az a terv, hogy amint lehet, az állam eladja az új szerzeményeit, hiszen az nem egészséges, ha tartósan tulajdonosi szerepet vállal a pénzügyi szektorban. (Ez utóbbi egyébként igaz is.) A magasztos célok – például a kis- és középvállalkozások finanszírozása – támogatására pedig ott van az MFB, a többiek működjenek csak szigorúan piaci alapon. De egyébként tárgyalunk több, nehéz helyzetben lévő nagybankkal – hogy miről, az homályos –, a minap bedőlt Széchenyi Bank betéteseit meg kártalanítjuk.

Ezek után ember legyen a talpán, aki átlát ezen az információhegyen: annál is inkább, mert a jegybank, amely egyben a felügyeleti funkciót is ellátja, egyszeriben tulajdonosi jogkörrel is bír majd a rossz portfólióval küzdő új szerzemény felett, és lehet, hogy bónuszként az MKB rossz eszközeit pont a jegybank által alapított eszközkezelőbe pakolja át. Elhiszem én, hogy nemes célokkal sok dolgot meg lehet magyarázni, de ezt – normálisan működő piacgazdaságban legalábbis – azokkal sem.

Mindenesetre, állami szerepvállalás így vagy úgy, beavatkozás ide vagy oda, csak egy dolog tűnik biztosnak, de az nagyon: az elmúlt évek alatt sikerült totálisan taccsra tenni a magyar bankszektort, aztán most meg nem tudjuk, mihez kezdjünk vele.