Mit ért Orbán Viktor baj és veszedelem alatt?

Nem tudom, Orbán Viktor a Jobbik radikális szárnyát kívánta-e jobbról beelőzni vasárnapi nyilatkozatával, vagy az európaiaknak kívánta bebizonyítani, hogy nem alaptalan a róla kialakított negatív véleményük. Azt sem tudom, milyen létező magyarországi problémára kívánt reflektálni azzal a nyilatkozattal, hogy Magyarország azon államok közé tartozik, amelyek „eddig is azt gondolták a gazdasági bevándorlásról, hogy rossz dolog”. Nem tudom, kire akart a miniszterelnök ujjal mutogatni, amikor arra utalt, a gazdasági bevándorlás „csak bajt és veszedelmet hoz” Európának.

Nem tudom, mit ért baj és veszedelem alatt? Azt a több ezer embert, akik a Földközi-tengeren lélekvesztőkön próbálnak eljutni évről évre a reményt jelentő európai földre? Vagy azokról a magyarokról is beszélt, akik csak külföldön találják meg a boldogulást, és akiket még a brit politikai diskurzusban is a „jó” (értsd, dolgozó, vagy, a miniszterelnök kedvéért: gazdasági tevékenységet folytató) bevándorlókként tartanak számon? Netán nem vetett számot azzal, mivé lett volna a történelem viharai után a Kárpát-medence a bevándorlók nélkül, hány magyar tisztelheti ősét ilyen gazdasági bevándorlóban?

Nem tudom, Orbán Viktor miért tartotta fontosnak ezt elmondani a szabad világot alapjaiban megrázó terrortámadás után néhány nappal, a megemlékezés apropóján nyilatkozva egy olyan országban, amelynek vezetői és lakói évtizedek óta próbálják megtalálni a kényes egyensúlyt a franciák és olyan bevándorlók között, akiknek még az unokáik sem tudják áttörni a meglévő szociális-kulturális szakadékot.

Egy dolgot viszont biztosan tudok: a bevándorlás vagy a többségi társadalom gondjainak megoldásához nem ez a válasz vezet el. Nem lenne jó, ha ebbe az irányba tolnák el tetteikkel Európát azok az agymosott őrültek, akik egy félreértett eszme nevében fegyverrel oltják ki ártatlanok életét.