Londoni partraszállás

Szerencsére senki nem kér tőlem tanácsot, hogy vegyen-e Wizz Air részvényt vagy sem, de ha választanom kellene, akkor most az igent mondanék. Kicsit pontatlan ugyan a légitársaság és kényelmetlen a reptéri betonra felhúzott csarnokban várakozni az indulás előtt, de a fapadosok utasainak döntő többsége általában nem fontos üzleti tárgyalásra siet, ezért a késések ellenére nem orrolnak meg tartósan, és a következő alkalommal újra a jegyárak alapján választanak. Jó az időzítés: a turizmus fejlődik Európában, olcsó a kerozin, és a közép-kelet-európai régióban – ahol közel 40 százalékos piaci részesedése van a cégnek – még egy hatalmas tömeg vár arra, hogy megtapasztalja az első repülést.

A magyar gyökerű légitársaság a légügyi piacra jellemző gátlástalan versenyben felvette a harcot. Nem viccel, ha hatékonyságról van szó. A londoni tőzsdére lépés után pedig akkora tőkéhez jut, aminek segítségével egyrészt új piacokat hódíthat meg, másrészt ugyanakkora lehet a mellénye, mint a riválisainak. Egy olyan klubba nyertek bebocsátást, ahol eddig a négyszer-ötször több utassal büszkélkedő Ryanair és az easyJet volt a hangadó, de ezentúl már a Wizz Air is beleszólhat a nagyok dolgába.

Ha csak a számokat nézzük, akkor ez igazi sikersztori, de ebben nagy szerepe volt a Malév csődjének, amihez a Wizz Air állami támogatásos uniós feljelentése vezetett. A nemzeti légitársaság halála után pedig a legnagyobb légitársaság lett. Felhőtlenebbül tudnék örülni a londoni diadalmenetnek, ha a Wizz útját nem szegélyeznék a Malév roncsai. Ez azonban már a múlt, a jövő pedig a Wizz Air szárnyalásáról szólhat. Ezt bizonyítja a kilencszeres túljegyzés is. Sokan gondolkodtak úgy, hogy nem árt, ha a portfóliójukat a fapados cég papírjaival is kiegészítik, és a várakozások szerint van okuk az optimizmusra. Sikeres volt a londoni partraszállás, de a háborút még nem nyerte meg a Wizz Air.