Magánnyugdíj: Csak csatát nyertek?

Van 60 ezer ember ebben az országban, aki tűzön-vízen át ragaszkodik ahhoz a nyugdíjcélú megtakarításhoz, amit 1998 óta gyűjtöget a számláján, és amire a 2010 óta regnáló kormány folyamatosan feni a fogát. Ez a maroknyi lázadó azt is vállalta volna, hogy elveszik az állami nyugdíját, és sejteni lehet, hogy más fenyegetéstől sem ijed meg.

A kormány persze folyamatosan próbálkozik, sunyi törvényjavaslatokat nyújt be, hogy minél többet megszerezzen a megmaradt nyugdíjpénzből, az sem zavarja, ha korábbi ígéreteit meghazudtolja. A legutóbbi húzás az volt, hogy a 2015-ös költségvetés megalapozásáról szóló salátatörvényben elrendelte, ha a pénztárak tagságának legalább 70 százaléka nem fizeti be minden egyes hónapban a kötelező tagdíjat, az intézményre végelszámolás vár. A cinikus indoklás szerint ez az intézkedés a pénztártagok vagyonának megvédését szolgálta. Eddig ugyanis a tagok nem nagyon fizettek tagdíjat, igaz, kötelező tagdíj négyből három pénztárnál nem is volt.

Most lett, a tagok pedig fizetni kezdték. A kasszák még csak két-három hete kezdtek komolyabban kampányolni, de máris 60 százalék fölött van a fizető tagság aránya, és napokon belül elérhetik az intézmények a 70 százalékos limitet is. Ha ez megtörténik, akkor a kormány egyelőre lemondhat a maradék nyugdíjvagyon megszerzéséről. Afelől viszont nincsenek illúzióim, hogy ez csak átmenetileg lesz, előbb-utóbb ismét megpróbálkoznak majd valamivel. A pénztártagok tehát ezt a csatát megnyerhetik, a háború vége viszont még messze van.

Nagyobb biztonságban lehetne a pénzük, ha a magán-nyugdíjpénztári megtakarítás átkerülhetne önkéntes nyugdíjpénztárakba. A kasszák dolgoznak is ilyen törvényjavaslaton, tartani lehet azonban attól, hogy bármi is kerül be abba, a kormány nem fogja támogatni. Eddig ugyanis a nemzetgazdasági minisztériumban húzták a szájukat az ötlet láttán. Nem véletlenül. Nagyon kellhet nekik az a 200 milliárd forint.