Az elmúlt hetekben ismét fellángolt a „görög válság”, de nagyon keveset ért meg ebből az, aki csak egy ország krízisét látja benne. Görögország pénzügyi helyzete a jéghegy csúcsa. Az elmúlt öt évben – miközben eljutottunk a görög válságtól a görög válságig – az egész eurózóna átment egy súlyos hullámvölgyön, amely rekordmagas (EU-szinten 11, az eurózónában 12 százalékos) munkanélküliséghez vezetett. Habár az elmúlt két évben EU-átlagban már inkább a GDP növekedését lehetett mérni, a munkanélküliség szintje pedig csökkent, az elhúzódó recesszió mindenki, de főleg a görögök számára megnehezítette az adósságválságból való kilábalást.
Alig maradt nadrágszíj Európában az elmúlt néhány évben, amely ne lett volna meghúzva, akár kétszer-háromszor is. Mégis, a válságországok mindegyikében (Görögország mellett Írországban, Portugáliában, Spanyolországban és Olaszországban) a GDP-arányos adósság csak nőtt. Emiatt nem lehet megütközni azon, ha az új görög kormány ragaszkodik a pályamódosításhoz.
A görög probléma azonban nem csak az, hogy az adósságráta a drasztikus megszorítások ellenére folyamatosan nőtt az elmúlt években. Hanem az is, hogy a szinten tartáshoz elegendő költségvetési többlet folyamatos kitermelése szociális válsághoz vezetett. A kiigazítás társadalmi korlátokba ütközött, az EU-nak ezért egyszerre kell keresni az orvosságot az eurózóna stagnálására, és a válság legextrémebb megnyilvánulására: a görög csődveszélyre.
Az új görög kormány, de általában véve a dél-európai politikai helyzet szükségképpen ösztönzést ad az elmúlt öt évben kiépült válságkezelő hardver és szoftver értékelésére. Ami a hardvert illeti, a fő kérdés az úgynevezett trojka fenntartása vagy kivezetése. Az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank (EKB) és az IMF részvételével 2010-ben egyfajta rögtönzés termékeként jött létre ez a formula. Bár Spanyolország, Írország és Portugália le tudta zárni a maga kiigazító programját, a folyamatban levő görög program miatt a trojka, mint intézmény és mint fogalom, átlépett az új parlamenti ciklusba.
Most, hogy az új görög kormány Hérakleitosz szellemiségével állt hozzá a hitelezőkkel való együttműködéshez („nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba”), a trojka mint megnevezés eltűnhet. Hogy mint intézmény is kivezethető-e idén, az a következő hónapokban dől el. Azt hiszem, a többség egyetért azzal, hogy ez a 2010-ben létrejött, ad hoc formáció jobb, ha nem állandósul az európai monetáris rendszerben.
Legelőször is kérdéses az EKB szereplése a trojkában. Mind a klasszikus jegybanki szerepkörtől, mind pedig a maastrichti koncepciótól távol áll az, amire az EKB a trojka résztvevőjeként vállalkozott. Idő közben az EKB újabb reszortokkal is bővült a bankunió létrehozása által. A trojka kivezetése egész biztosan segítene abban, hogy az EKB jobban koncentrálhasson fő feladatára: az árstabilitásra. Az inflációs célt ugyanis a központi bank hosszabb ideje elvéti, ami megnehezíti a válságból való kilábalást és a munkanélküliség leküzdését.
De nem csak az EKB részvétele képezheti vita tárgyát, hanem az IMF-é is. Az, hogy az IMF kapjon-e szerepet az eurózónán belüli válságkezelésben, egyáltalán nem volt magától értetődő öt évvel ezelőtt. Valójában azt is sokan ellenezték még 2008-ban, hogy az eurózónán kívüli EU-tagországok a Bretton Woods-i intézményekhez forduljanak segítségért. Azóta az EU pénzügyi architektúrája kiegészült, létrejött az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) és elindult a bankunió. Lassan itt lesz az idő átgondolni: megáll-e az euró (és az eurózóna egésze) a saját lábán, vagy továbbra is szükség van az IMF-re, amelynek igazgatótanácsában Kínától Brazíliáig, Kanadától Szaúd-Arábiáig nagyon sokan beleszólnak az EU-n belüli válságkezelésbe, és azon keresztül egyes tagországok gazdaság- és társadalompolitikai döntéseibe.
Február közepén ezekkel az átfogó kérdésekkel nem volt idő foglalkozni: a görög programról kellett sürgősen dönteni, és elhárítani azt a – nem mindenki által érzékelt – veszélyt, hogy Görögország kisodródjon az eurózónából. A megállapodás egy patthelyzetet fagyasztott be négy hónapra, mégis van néhány gyümölcse.
Már azt is eredménynek kell tekinteni, hogy ezúttal minden korábbinál jobban láthatóvá vált az Eurócsoport (az eurózóna pénzügyminisztereiből álló testület), ahol az alku zajlik. A közvélemény így jobban láthatja, kik, miről és hogyan vitatkoznak görög ügyben. Emellett a február 20-ai megállapodás megnyitotta az utat a szerkezeti reformok újradefiniálása előtt is. Ez nemcsak a görögök számára nagy lehetőség és felelősség.
További eredmény, hogy a kialakult helyzetben megnyílt az út az európai monetáris unió újratervezése előtt is. Jean-Claude Juncker, a bizottság elnöke az Európai Tanács elé terjesztett egy dokumentumot az EMU helyzetéről. Nem rontott ajtóstul a házba, de mégis csak megtette azt az első lépést, amely a bankunióhoz hasonló eredményekhez vezethet az ő hivatali ciklusában.
Az EMU reformja bármennyire is kívánatos, csak hosszabb távú programként képzelhető el. Növekedésre viszont – a görögöknek és másoknak – most van szükség. A pénzügyi nyomás enyhüléséhez élénkülnie kellene a gazdasági tevékenységeknek, ami a legutóbbi számok és intézkedések fényében nem is tűnik reménytelennek.
z ősz óta az európai növekedésnek kedvező lépések következtek be, és ezeket értékelni kell. A Juncker-bizottság egy 315 milliárd eurós beruházási programot hirdetett meg, majd javaslatot tett a fiskális szabályok módosított, az egyes országok konjunkturális helyzetét és szerkezeti reformjait tekintetbe vevő értelmezésére. Az EKB végre valahára a tettek mezejére lépett a pénzmennyiség bővítése érdekében. Ezekre az intézkedésekre lehet mondani, hogy késve jöttek, bizonytalan hatásúak, vagy túl kicsik, de mégis jó irányba mutatnak, van mire építeni.
Az EU-nak most arra kell koncentrálnia, hogy a növekedés kiegyensúlyozott legyen. Garanciát nyilván nem lehet adni arra, hogy mindenki folyamatosan növekedni fog, de az eddiginél kiegyenlítettebb modell mindenképpen létrehozható. Ez szükséges nemcsak a konjunktúra, hanem az EU intézményeinek fenntarthatóságához.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.