Ártatlanság vélelme?

Bár az ártatlanság vélelme büntetőjogi fogalom, köztudottan azt jelenti, hogy mindenkit ártatlannak kell tekinteni, amíg ennek ellenkezőjét rá nem bizonyítják. Az adóhatósággal szemben azonban tapasztalataink szerint kissé másképp működik az ártatlanság vélelme.

A NAV főszabályként csak akkor büntethet meg egy vállalkozást, ha bizonyítja, hogy a vállalkozás jogértést követett el. Az adóhatósági eljárásban a bizonyítására szigorú szabályok vonatkoznak. Nem bizonyított tény, körülmény például nem értékelhető úgy, hogy az a vállalkozásra nézve legyen terhelő. Ennek ellenére előfordul, hogy a NAV úgy hoz döntést, hogy azt nem támasztja alá kellő mértékben bizonyítékokkal – legalábbis erről tanúskodik a bíróságok ítélkezési gyakorlata. A vállalkozások javára eldőlt adóperek túlnyomó többségében ugyanis a bíróság új eljárás lefolytatására utasítja a NAV-ot, mivel az eredeti döntése nem volt jól megalapozott.

De érvényesül-e az ártatlanság vélelme a NAV határozatával szemben indított bírósági eljárás során? Bár a vonatkozó jogszabályok előírják, hogy a bíróság előtt az adóhatóságnak számot kell adnia azokról a bizonyítékokról, amelyekre a döntését alapozta, a bíróságok ezt a szabályt megengedően értelmezik. A bíróságok szerint az adóperekben a megbüntetett vállalkozásoknak kell bizonyítaniuk, hogy a velük szemben hozott határozat jogszabálysértő. Az adóhatóság bizonyítási kötelezettségére csak akkor hivatkozhatnak, ha az adóhatósági eljárásban a bizonyítékokat nem ismerhették meg, vagy az eljárás során bizonyítékokat terjesztettek elő, amiket az adóhatóság nem vett figyelembe. Akárhogyan is nézzük, az adóperekben a vállalkozásoknak kell bizonyítaniuk az ártatlanságukat.

A kérdés jelentősége felerősödik azokban az ügyekben, ahol a vállalkozás jó- vagy rosszhiszeműsége a fő kérdés. Az elmúlt időszak ítélkezési gyakorlata jól mutatja, hogy a vállalkozások jó- vagy rosszhiszeműsége az adóperek jelentős részében ügydöntő. Az Európai Unió Bírósága is a legtöbb esetben attól teszi függővé az adózók felelősségre vonhatóságát, hogy megfelelő gondossággal jártak-e el, illetve tudhattak-e arról, hogy az üzleti partnerük nem fizeti meg az adót. Az ártatlanság vélelméből az következne, hogy az ilyen ügyekben senkit ne lehessen megbüntetni mindaddig, amíg a rosszhiszeműsége bizonyítást nem nyer. Ezzel szemben jelenleg egy vállalkozás hamar abban a helyzetben találhatja magát, hogy a NAV megbünteti és egy bírósági eljárásban neki kell igazolnia, hogy kellő gondossággal és jóhiszeműen járt el. Ha pedig ezt nem tudja igazolni, úgy a bíróság jóváhagyja az adóhatóság büntetést tartalmazó határozatát. Manapság, amikor gyakran szakosodott bűnszervezetek hamisított okiratokkal ejtik tévedésbe a jogszerűen működő cégeket, sajnos könnyen ebben a helyzetben találhatja magát egy vállalkozás.

Ahhoz kétség sem férhet, hogy a bíróságok pártatlanok, és szakszerű döntéseket hoznak, az adóperek kiindulási pontja azonban akkor is aggályos. Ha a NAV valakit megbüntet, a bíróság ezt jogszerűnek tekinti, egészen addig, míg az adózó az ellenkezőjét nem bizonyítja. Az adóperekben tehát nem érvényesül az ártatlanság vélelme. A vállalkozások a bírósági eljárástól általában azt várják, hogy a bíróság kivizsgálja az ügyüket, azonban nem ez történik. A bíróság egy dolgot vizsgál: bizonyított-e, hogy a NAV jogsértő döntés hozott. A bizonyítás pedig az adózókat terheli.

A Kúria láthatóan felismerte a helyzet visszásságát és a közelmúltban több olyan elvi jelentőségű döntést is hozott, amiben kimondta, hogy az adóhatóság csak akkor hozhat az adózókkal szemben határozatot, ha a döntés megalapozottságát kellően bizonyítja. Bár ez tovább erősíti azt a követelményt, hogy a NAV valódi bizonyítékokon nyugvó döntéseket hozzon, még mindig nem ad megfelelő védelmet az adózóknak. A bíróságok előtti eljárásokban ugyanis még mindig a sérelmet szenvedett vállalkozásoknak kell igazolni az ártatlanságukat vagy a NAV által hozott döntés megalapozatlanságát.