A nagy hitelminősítők sokat vesztettek reputációjukból a 2007-et követő válságos évek alatt. Különösen a bonyolult származtatott pénzügyi termékek kockázati besorolása terén folytatott üzleti praktikák miatt érte őket jogos kritika. Megesett, hogy kiváló kockázatúnak értékeltek olyan termékeket, amelyek létrehozásáért szakértői pénzt kaptak. Ami azonban a szuverén (állami) kockázat minősítését illeti, e téren nem merült fel anyagi összeférhetetlenség: a hitelminősítők nem az államok és nemzetközi entitások kötvényeinek kockázati minősítéséből élnek. Ha rontanak egy állam kockázati besorolásán, mint ami bekövetkezett például Franciaország, sőt, még az Egyesült Államok esetében is, akkor persze az érintett kormányok zajosan protestálnak, még vádaskodnak is.
Nálunk is visszatérően panaszkodtak a kormányok a hitelminősítők hozzá nem értésére az elmúlt évtizedben, amikor a befektetőknek ajánlott jó kis A- besorolásból fokozatosan a gyatra BB szintre süllyedt országkockázati osztályzatunk. Az utóbbi hónapokban a kormány és az MNB tisztségviselői számtalan fórumon elmondták, hogy adataink alapján bőven ideje lenne a felminősítésnek. Megjegyzem: amint a korábbi pökhendien kioktató sajtókommünikék, úgy a makrogazdasági adatokkal operáló jegybankári érvek nem segítenek, sőt, inkább kontraproduktívak. Az ilyen megszólalást elrendelő vezetőség nyilvánvalóan nem ismeri a hitelminősítők (a rating-cégek) működési rendjét.
Ha pedig politikai hasznot várnak a felminősítés indokoltságának nyilvánosság előtti taglalásától, akkor pláne melléfognak. A hitelminősítők a közhiedelemmel szemben nem az országot, hanem az állam fizetési ígéreteit minősítik. Befektetői ajánlást olyan értékpapírnak adnak, amelynek törlesztése és visszafizetése során elhanyagolható vagy csekély bármilyen zavar esélye. Ilyen a cseh (AA-), a szlovák (A+), a lengyel (A) állampapírok besorolása, ezektől egy fokkal marad el a bolgár (BBB) vagy román (BBB-) rating. Alatta, immár a befektetőknek nem ajánlott („bóvli”) kategóriában találhatók a magyar állampapírok, még a múlt heti örömteli felminősítés után is. A besorolási javaslatot kidolgozó országelemző két tényezőcsoportot néz: az adós adósság-visszafizetési képességét és a fizetési hajlandóságát.
Az első alapvetően makromodellezési feladat: az adósságráták, a devizatartalék mértéke, a középtávú növekedési ütem, a külső sokkoknak való kitettség alapján adódik egy rating tartomány. Ez esetünkben a BBB szint körül lehet. A hazai és külső nyilvánosság előtt érvelő magyar tisztviselők joggal utalnak arra, hogy a tényleges piaci kereskedelemben a magyar csődkockázat ellen biztosítás ára (CDS-felár) csökkenő tendenciájú, a piaci kötések javuló kockázati megítélést tükröznek. Egyébként a magyar felár a román és a bolgár szint között található ezekben a hetekben.
Egy sor adat alapján valóban visszakerülhetnénk a befektetési kategóriába, ahonnan 2011 őszén kiesett a magyar állam. Van azonban egy másik komponens is. Mégpedig az, hogy mennyire vitán felüli az adós fizetési készsége? Nem kell-e azzal számolni, hogy az adós hozzá kíván nyúlni a szerződéses feltételekhez? Mekkora a politikai kockázat? Ezek középtávú becslése heurisztikusabb, mint a fizetési képesség kalibrálása. Az országelemző éppen e komponenst számszerűsíti. Ami 2010 után a kötelező magánnyugdíj-pénztárak dolgában, a diktált árfolyamok melletti végtörlesztéssel, a vagyonbiztonságot érintő törvényekkel, összekapcsolva az IMF hazaküldésével és a pénzügyi szabadságharc meghirdetésével történt, kétszeri leminősítéshez vezetett.
Mostani adataink jobbak, a nemzetközi környezet egésze is kedvezőbb, volna tehát indok a teherviselési képesség objektív mutatói alapján mondjuk a román megbízhatósági szintre javítani a magyar állam minősítését. (Nem hittem volna, hogy valaha egy ilyen mondatot fogok leírni...) Most már csak az kellene, hogy az országkockázati elemző kizártnak tartson a magyar kormány részéről bármely váratlan, kockázatnövelő manővert középtávon.
VG-Páholy-tagok: Bartha Attila, Bod Péter Ákos, Hegedűs Miklós, Veres Zsolt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.