Forradalmat hoz a kereskedelmi törvény?

A vasárnapi nyitva tartás kérdése mellett azonban két másik olyan változás is várható, amelyek eddig kevesebb figyelmet kaptak, pedig alapvetően befolyásolhatják a piaci szereplők működését. A kereskedelmi törvény módosítása ugyanis egyrészt vélelmezi, hogy gazdasági erőfölényes helyzetben vannak a 100 milliárd forintot meghaladó árbevétellel rendelkező (élelmiszer) kiskereskedelmi láncok, másrészt pedig megtiltja a tartósan veszteséges működést. Kérdés, hogy ezek az új szabályok a gyakorlatban hogyan befolyásolják majd a szereplőket, és milyen célokat követnek egyáltalán.

Az, hogy a politika gyanakvóan szemléli az egyre nagyobb méretű kiskereskedelmi láncok térnyerését, nem kizárólag magyarországi sajátosság. Az Európai Bizottság is komolyan foglalkozik a kérdéssel, és az EU tagállamok mintegy felében létezik olyan szabályozás, amely a kiskereskedelmi láncok magatartását igyekszik korlátozni a kisebb beszállítóikkal szembeni aránytalan alkupozíciójukra tekintettel. A szigorúbb nemzeti szabályozás nem is ellentétes az uniós versenyjoggal, azt az EU kifejezetten megengedi az erőfölénnyel való visszaélés tilalma és szankcionálása kapcsán. A tagállamok így szabadon dönthetnek arról, hogy a kiszolgáltatott piaci szereplők védelme érdekében tágabb körben vélelmezzék a vállalkozások erőfölényes helyzetét, illetve akár olyan magatartásokat is visszaélésszerűnek minősítsenek, amelyek az EU versenyjog alapján nem tiltottak.

Az erőfölény vélelme a kiskereskedelemi láncokra mindezek ellenére váratlan fordulat, mivel Magyarországon az (élelmiszer) kiskereskedelmi tevékenységet végző vállalkozásokra nemzetközi összevetésben már eddig is rendkívül szigorú magatartási szabályok vonatkoztak. A mostani jogszabály módosítás ráadásul úgy alkalmazza az erőfölénnyel való visszaélést tiltó szigorú versenyjogi szabályokat, hogy attól függetlenül megmaradnak a jelentős piaci erővel való visszaélést és a tisztességtelen fogalmazói magatartást tiltó speciális szabályok is.

A módosítás elsősorban azért eredményez igen jelentős változásokat a szabályozási környezetben, mert amíg az eddigi hazai szabályok – a külföldi példákhoz hasonlóan – a beszállítók védelmét szolgálták, az új szabályozásban hangsúlyosan megjelenik a versenytársak védelme, mint védett jogi érdek. Az erőfölényes szabályok alkalmazásától a jogalkotó nem a beszállítók magasabb szintű védelmét várja, hanem a versenyjogi szabályokra a kisebb versenytársak védelmét szolgáló eszközként tekint, amely lehetővé teszi a kiszorító hatású magatartások elleni fellépést. Ez pedig egy olyan, eddig nem érvényesülő jogalkotói szándék, amely alapvetően átírja a kiskereskedelmi tevékenységre irányadó jelenlegi szabályozási keretet, és amely érzékenyen érintheti a nagyobb piaci szereplők tevékenységét.

A baj az, hogy a tartósan veszteséges működés tilalma az innováció kárára mehet. A törvény arról is szól, hogy a tartósan veszteséges működésre vonatkozó új tilalom alapján a jövőben nem folytathat napi fogyasztási cikk kiskereskedelmi értékesítésére vonatkozó tevékenységet az a cég, amelynek az árbevétele két egymást követő üzleti évben bár meghaladja a 15 milliárd forintot, de a cég mégsem ér el pozitív mérleg szerinti eredményt. Ez lényegében a tartósan veszteséges boltok bezárását jelenti.

A szabály elsődleges célja – az alacsonyabb árbevételi küszöb ellenére – szintén a kisebb versenytársak védelme a nagy láncok túlzottan alacsony árazásával szemben. Kérdéses azonban, hogy a szabály alkalmas-e a kívánt eredmény elérésére. A nagyobb láncok ugyanis már csak a méretgazdaságosságból fakadóan is jellemzően eleve hatékonyabban működnek és alacsonyabb beszerzési árakat tudnak kialkudni. Így egy multi veszteséges működés nélkül is „meg tudja venni a piacot”. A szabály emiatt a gyakorlatban ahelyett, hogy rákényszerítené a nagyobb piaci szereplőket, hogy felhagynak a kisboltok számára „túlzottan alacsony” árazással, akár a fejlesztések és az innováció korlátjává válhat, hiszen a nagyobb beruházásokat gyakran nem lehet rövid (két éves) távon áremelésekkel ellentételezni, azok léptéküknél fogva sokszor csak hosszabb távon térülnek meg.

Az egész szabályozás azonban Brüsszelben még fennakadhat. Bár az EU versenyjog nem tiltja a szigorúbb nemzeti erőfölényes szabályok alkalmazását, ez nem jelent felmentést a diszkrimináció tilalma alól. A hátrányos megkülönböztetés gyanúja az Európai Bíróság gyakorlata szerint akkor merülhetne fel, ha az új szabályok (például a törvényben meghatározott árbevételi küszöbökre tekintettel) jellemzően csak a más tagállamban székhellyel rendelkező társaságok által irányított, multinacionális kereskedelmi láncokra lennének alkalmazandóak. Ebben az esetben ugyanis a hazai tulajdonban álló kisebb kereskedők akár jelentős versenyelőnyre is szert tehetnének olyan piaci magatartások alkalmazása révén, amelyekre a nagyobb árbevétellel rendelkező láncoknak a jövőben adott esetben már nem lesz lehetőségük. Ha az új szabályokkal kapcsolatban felmerül a hátrányos megkülönböztetés gyanúja, akkor az Európai Bizottság eljárást indíthat, de a végső szót ebben az esetben is csak az Európai Bíróság mondhatja ki. A szabályozás megítélését azonban az is befolyásolhatja, hogy az erőfölényes szabályokat milyen elvek alapján fogja alkalmazni a Gazdasági Versenyhivatal, illetve a bíróságok.

Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a versenyjog alapvető célja a gazdasági hatékonyság és az innováció védelme. A módosítás ezzel szemben a magasabb termelékenységet kifogásolja a munkahelyteremtés, illetve a kis és középvállalatok védelme érdekében. Ezek a célok oly mértékben esnek távol a versenyjog által védett értékeken, hogy versenyjogba történő beemelésük könnyen a versenyjog rendszerén belül eredményezhet feloldhatatlan konfliktusokat.