Korrupció volt, van, lesz

Ha mindig volt korrupció, s mindig lesz is, akkor minek a szájtépés, az állandó vita? – kérdezhetnénk értetlenül. Írjuk a társadalmi veszteségek rovatba és lépjünk tovább. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Nem mindegy a mérték, és az sem, hogy beletörődve tudomásul vesszük, vagy felháborodunk, leleplezzük, büntetjük, és megoldást keresünk. Ez utóbbi esetben még van esély egy egészséges, versenyben erősödő, értéktudatos társadalom kialakítására. Ha beletörődünk, csak a lecsúszás lehet a következmény. Ha rendszeresen arra érdemtelenek nyerik az állami közbeszerzéseket, vagy az európai uniós pénzekből is ők részesednek nagyobb mértékben, milyen hatással lesz az a tiszta versenyre, a megmérettetésre készülőkre? Vagy ők is beszállnak a „kenőversenybe”, vagy távoznak. A jobbak az utóbbit választják.

Múlt kedden a 20-20-20 női vezetői klub képviselőit és pártolóit a Siemens vezérigazgatója látta vendégül. A cél csak annyi volt, hogy a női cégvezetők szervezett formában – évente négyszer, mindig más nagyvállalati vezetővel tanácskozva – érzékeltessék, léteznek, van véleményük a világról, odafigyelnek a magyar gazdaság problémáira, s ha meghallgatják, javaslataik is vannak a megoldásra. Kedden sok egyéb mellett a magyarországi korrupció került napirendre. Mint az üzleti világot nagyon zavaró jelenség.

Szerdán az EY tette közzé korrupciós jelentését. Eszerint Magyarországon a környező országokhoz képest is magas a gazdasági szereplők körében azok aránya, akik úgy érzik, széleskörű a korrupció az országban. Az egész világra kiterjedő, összesen 3800 ember megkérdezésével kétévente elvégzett kutatás keretében Magyarországon száz interjút készítettek. A megkérdezettek fele ötezernél több embert foglalkoztató cég dolgozója volt, nagyjából tíz százalékuk felső vezető. Az eredmény megdöbbentő: míg Magyarországon a válaszolók 73 százaléka mondta azt, hogy széles körűnek tartja a korrupciót, a kelet- és közép-európai országok csoportjában 63 százalék az átlag, a fejlett államokban pedig 35 százalék.

Ugyanezen a napon a legfőbb ügyész benyújtotta beszámolóját a vádhatóság tavalyi évéről. Közel háromszorosára nőtt a korrupciós cselekmények száma: 2013-ban 1105-öt regisztráltak, tavaly 3268-at. Ez a szám 2010-ben még 481 volt. Ezen a bűncselekményfajtán belül négyszeresére nőtt a regisztrált gazdasági vesztegetések száma: 2013-ban 398 volt, tavaly 1684. Sovány vigasz, hogy e növekedés a tavaly leleplezett pénzért adott nyelvvizsga-bizonyítványok miatt alakult így.

Három különböző esemény, ám a téma ugyanaz: a korrupció. Vagy legyünk megengedők: annak magas érzete. A keddi üzleti csúcstalálkozón elhangzott a kérés: minden jelenlévő mondjon egy ötletet arra, miként szüntetné meg ezt a gazdasági bűncselekményt. Bár a kérés váratlan volt, az elhangzott javaslatok nem nagyon szórtak: nyilvánossággal, világos szabályokkal, oktatással, s a jó példák terjesztésével. Ha kiderül, hogy tisztességes vállalatként is lehet eredményt elérni, talán akadnak követők is. Egyre többen. A jó példa ragadós. Ám ez kevés, merthogy ez nagyon összetett társadalmi gond. Csak egy elem javítása nem elég, ám céltudatos, sok területre kiterjedő összehangolt munkával sok-sok év alatt lehetne eredményt elérni. Az oktatással kellene kezdeni: jó lenne, ha világos, egyértelmű értékrend jelenne meg a tananyagban. Ám ha a tanítottak szöges ellentétben állnak a gyakorlattal, akkor kiábrándulás lehet a végeredmény.

Ha a megkérdezettek majdnem háromnegyede szerint nálunk széleskörű a korrupció, akkor nagy a baj. Ilyen fokú fertőzöttség szétzilálja az országot, a gazdaságot, az értékrendet, azaz mindent. Egy ilyen ország nem lehet versenyképes. E helyzeten a jó példák terjesztése sem segíthet. Az általános tapasztalat a lényeg. És a mindenkori kormány teljes elkötelezettsége a korrupció felszámolása mellett. Ehhez pedig leginkább világos, egyértelmű szabályok, transzparens működés és nyilvánosság kell. Közpénzekhez – legyen az európai vagy magyar – csak teljes nyilvánossággal lehessen hozzáférni. Ha ez nem így lesz, akkor marad a mutyi, a kenőpénzek, az „urambátyám” világ modernizált túlélése. S Magyarország egyre távolabb kerül Európától.