Bod Péter Ákos: Éljünk veszélyesen?

Több érdekes állítást is tett Orbán Viktor miniszterelnök az Arab Bankok Szövetségének éves közgyűlésén. A legtöbben azt idézték, hogy Magyarország nyitott és barátságos ország. Ez azonban inkább program, mint tényleírás. Egyébként, mint program, sokunknak szimpatikus lenne. A halálbüntetés visszaállításának felvetése, majd a bevándorlás és a terrorizmus összekapcsolt témájában indított kormányzati médiakampány azonban mintha más kormánypolitikát fejezne ki.

A miniszterelnök azzal is bíztatta az arab bankárokat, hogy nálunk nincsenek akadályok a befektetések előtt. Nos, európai tagságunk okán valóban kevés jogi korlát állja a befektetők útját, ám ami az itteni üzletvitel tulajdon- és jogbiztonsági vonatkozásainak nemzetközi megítélését vagy a korrupciós világrangsorban való helyünket illeti, szintén inkább szimpatikus programról, semmint a mindennapok valóságáról beszélhetünk. Néhány távozóban levő banknak, közműcégnek a vezetői és tulajdonosai árnyalni tudnák az akadálymentességről szóló kormányzati öndicséretet.

Persze a messziről idelátogató befektetőket minden házigazda hasonló, bíztató közhelyekkel szokta üdvözölni. Ám most érdemi mondanivaló is elhangzott. Orbán Viktor azt mondta: „önök számíthatnak arra, hogy Magyarország nem bocsátkozik kétes csatlakozási kalandokba a következő időszakban, Magyarország meg fogja őrizni a pénzügyi stabilitását a saját pénznemén keresztül. Ezért a csatlakozás az eurózónához ma nincs napirenden, amikor a kalkulációikat elkészítik a jövőre vonatkozóan, ezzel számolhatnak.” Tiszta beszéd: aki ide Arábiából tőkét hoz, árfolyamkockázatot fut. Az euróövezetben is, csak éppen az eurónak összehasonlíthatatlanul nagyobb és likvidebb a piaca, devizacsere és fedezeti műveletek révén sokkalta könnyebb és olcsóbb a kockázatok menedzselése. Aki hazánkban – jelenleg befektetőknek nem ajánlott (bóvli) hitelminősítésű országban – fektet be, valóban kénytelen lesz egy sor kalkulációt elvégezni, mielőtt a pénzéről döntene.

Az azonban legyen a külföldi befektetők baja. Ami ránk tartozik: a miniszterelnök – eltérően az első hivatali idejében kifejezett álláspontjától – nem is törekszik a közös európai valuta átvételére. A saját pénznem megőrzése mellett felhozhatók ugyan érvek, ám nem annyira a pénzügyi stabilitáshoz kapcsolódóan. Sőt, kimondhatjuk: a kis, nyitott országok nemzeti valutájuk megtartása esetén nagyon is kalandos életet élnek. Most viszonylagos pénzügyi nyugalom vesz minket körül, de nincs okunk feltételezni, hogy a mai béke sokáig fennmarad.

A miniszterelnök eurószkepticizmusa nem újdonság: egy ideje olyan feltételekhez köti az euró átvételét (például jövedelmi konvergencia az uniós szinthez), amelyek belátható időn belül kizárnák az áttérést. Az uniós jogrend szerint azonban a belépési feltételek teljesítése után a tagország köteles belépni, ha nem tett szert kívülmaradási opcióra – márpedig nekünk ilyenünk nincs.

Tíz éve kizárólag az államadósság-rátára vonatkozó értéket teljesítettük – most ezzel van a legtöbb gond. Mégis abban az érdekes helyzetben vagyunk, hogy egészében véve közel állunk ahhoz, hogy érettek legyünk a belépésre. Ha 2018-ban egy új kormány másként értelmezné a nemzeti érdeket, és úgy döntene, hogy belépteti a forintot az európai árfolyamrendszerbe – amelynek keretein belül 24 hónapot el kell tölteni zavarok nélkül –, akkor elvileg legkésőbb 2022-re hazánk tagja lehetne az euróövezetnek.

Csak éppen addig sem áll meg a világ. Növekedni látszik egy olyan forgatókönyvnek a valószínűsége, amelyben egy vagy esetleg két tagállam távozása (illetve külön státuszba kerülése) mellett egy erős központi mag alakul ki német vezetéssel, amely nekilát befoltozni az euróövezet stabilitásához szükséges gazdaságpolitikai koordinációs keret meglévő lyukait. Amelyik állam nem akar vagy nem képes ebbe a magba belekerülni, kimaradási kalandoknak teszi ki a gazdaságát, társadalmát. És megeshet, hogy minderről viszonylag hamar kell döntést hoznunk.

VG-Páholy-tagok: Ablonczy Balázs, Bartha Attila, Bod Péter Ákos, Hegedűs Miklós.

Megjelenés minden szerdán.