Szakma helyett politika

Úgy tűnik, az ellenzéki képviselők is a brókerek pártján állnak – ez a Rogán Antal Fidesz-frakcióvezetőhöz köthető megállapítás nagyjából mindent elmond arról, ahogy az Országgyűlés és a kormányzat a brókercégek körül kialakult helyzetet kezeli. A kormánypárti politikus ezt a velős következtetést azután vonta le, hogy az ellenzéki képviselők nemleges szavazatain – illetve a Jobbik tartózkodásán – elcsúszott a pénzügyi közvetítő rendszer szigorúbb felügyeletéről szóló, kétharmados többséget igénylő törvényjavaslat a múlt héten.

Kétségtelen, hogy a kormány által összeállított törvényjavaslatnak több érdekes pontja is akad. Az egyik ilyen, hogy az Országos Betétbiztosítási Alapot (OBA) gyakorlatilag összevonnák a Befektetővédelmi Alappal (Beva), miközben az utóbbinál a kártalanítási értékhatár a jelenlegi 20 ezerről 100 ezer euróra növekedne. A másik lényegi elem a változtatások sorában, hogy a jelenlegi öt évről háromra csökkentenék a kötelező átfogó felügyeleti vizsgálatok maximális időközét, illetve a felügyeletként is eljáró jegybank újabb jogosítványokat kapna ahhoz, hogy a gondba kerülő cégeknél minél gyorsabban eljárjon. Az elrettentés eszközével élve megemelnék a kiszabható felügyeleti bírságok összegét is. Szintén lényeges elem, hogy a pénzügyi intézmények a Quaestor Károsultak Kárrendezési Alapjába fizetendő előlegüket – amelyet a méretükkel arányosan fizettek be – levonhatják a társasági adójukból, illetve egyes esetekben akár a fizetendő különadójukból is.

A javaslat – bár kétségtelen, hogy látszik rajta a jobbító szándék – első látásra is több sebből vérzik: a Beva és az OBA egy kalap alá vétele több szempontból is vitatható (leginkább azért, mert egy kategóriába sodorja az értékpapírokat a betétekkel), de a sűrűbb, átfogó felügyeleti vizsgálatok elrendelésével, és az MNB hatáskörének további kiterjesztésével is lehet vitatkozni, anélkül, hogy bárki is a brókerek pártján állna.

A legnagyobb probléma mégsem ez, hanem egyszerűen az, hogy megint előállt egy olyan probléma, amelyet mind a kormányzat, mind az ellenzék tisztán a politika mezején kíván megoldani, úgy, hogy egy árva szó sem jut a szakmai érveknek. Ez kiválóan látszik abból, ahogy kezelni próbálják a helyzetet: korábbi PSZÁF-elnököket citálnak bizottságok elé, azon megy a matek, hogy melyik kormányzat regnálása alatt csalhatott a Quaestor leánycége, és melyik politikai oldal felelőssége ez az egész jelenség. Mindeközben fel sem merül az a probléma, hogy a felhalmozódott mínuszt ismét csak a talpon maradt, piaci alapon, törvényesen működő szolgáltatókkal nyeletik le, gondosan ügyelve arra, hogy a károsultaknak lehetőleg egy fillérjébe se kerüljön ez az egész.

És a legszomorúbb ebben a folyamatban, hogy nem emlékszem egy ellenzéki erőre/politikusra sem, aki józanul próbált volna érvelni akár a Beva és az OBA összevonása, vagy akár a pénzügyi szolgáltatók újbóli megsarcolása ellen. Az érvek kimerültek abban, hogy a kormány sunyít, és a javaslataival is csak a saját felelősségét akarja takargatni.

A kérdés a jelenlegi szituációban mindössze annyi lehet, hogy ezek után a döntéshozók – beleértve az ellenzéki erőket is – mégis mit várnak a jövőben a legfőbb érintettektől, a kisbefektetőktől. Utóbbiak ugyanis – látva, hogy mi folyik a bedőlések után – joggal dőlhetnek hátra, és legközelebb is megveszik a nyolc százalékos éves hozamot ígérő, messziről is kockázatosnak tűnő vállalati kötvényeket anélkül, hogy egy kicsit is jobban utánanéznének annak, hogy mégis mit készülnek a portfóliójukba gyűjteni. De ez nem kizárólag a brókercégek ügyére, hanem egy sor más problémára – lásd devizahitelek – is igaz: a politika mára eljutott oda, hogy a polgár sérthetetlen, megvédjük mindentől, a saját gondatlanságát is beleértve. Az, hogy ennek már középtávon is nagyon káros hatásai vannak, senkit nem érdekel. Nem a brókerek pártján kellene tehát állni, hanem a józan észén, mert ez olyan spirál, amiből már így is nagyon nehéz lesz kitolatni. Azért bízom benne, hogy sikerülni fog.