Nemcsak Magyarország, hanem jószerivel az egész világ jogalkotói küzdenek az Uber-jelenséggel. Az elég egyértelmű, hogy amit az Uber magyarországi sofőrjei tesznek, az jogszabályba ütközik, hiszen engedély nélkül folytatnak olyan tevékenységet, amelynek végzését az állam engedélyhez köti. Ebből fakadóan vállalkozási tevékenységük, adózásuk sem lehet legális, hiszen olyan szolgáltatásról, amelyre nincs engedélyük, akkor sem tudnának számlát adni, ha akarnának.
Eddig ez egy klasszikus feketepiaci tevékenység, afféle kalóztaxizás. Azzal válik mássá, hogy a szolgáltatás egyre népszerűbb, az Uber-kocsikba ülők számára vonzó, rugalmas, ellenőrizhető. Nem egyszerűen árban verik le a hagyományos, belső jogszabályoknak megfelelő versenytársaikat, hanem több tekintetben szolgáltatásban is. Ráadásul az árelőnyük sem kizárólag a jogszabályi kötelezettségek okozta költségek megspórolásából fakad, hanem a technológiai előnyből, illetve abból, hogy a másként taxizók a saját, eddig parlagon heverő erőforrásukat (autójukat, idejüket) rugalmasan tudják felhasználni, és az internet adta lehetőségek révén már sokaknak felkínálni is.
Valójában ez a sharing economy lényege (közösségi gazdaság vagy megosztott gazdaság, nincs még igazán frappáns magyar kifejezés erre). Ez az, amivel egyelőre nem tudnak mit kezdeni a jogalkotók, nem az engedély nélküli taxizással. Az Uber-jelenség mellett már hasonló erővel terjed az Airbnb, amely a rendszeres szállásszolgáltatásra többnyire alkalmatlan vagy csak időnként kiadható ingatlanok piacra hozására épül. A hasonló példák még sorolhatók, és napról napra bővülnek, hiszen a technológiai lehetőségek segítségével olyan erőforrások, vagyontárgyak, munkaidők válhatnak piacképessé, sőt akár világpiacképessé, amelyeknek ilyen hasznosítására eddig nem volt lehetőség.
A teljes tiltásuk tévút, hiszen olyan gazdasági változás zajlik le a szemünk előtt, amelynek megálljt parancsolni lehetetlen. Ezzel kísérletezni struccpolitika, olyan, mintha annak idején betiltottuk volna az internetes kereskedelmet, a bankkártyát vagy a mobiltelefont. Ráadásul a sharing economy alaplogikájából fakadóan globális vagy azzá tehető hozzáférést, piacot hoz létre, olyat, amely könnyedén átlépi az országhatárokat, így a nemzeti szintű korlátozása nehéz, esetenként szinte lehetetlen, de legalábbis kevés eredménnyel kecsegtet a tiltó számára.
Nem sci-finek, sokkal inkább a közeljövő valóságának látszik az, hogy azok az országok, amelyek ügyesen képesek bevonni a gazdaságukba a sharing economyt, versenyelőnyre tesznek szert másokkal szemben. Mindeközben olyan új, kihasználatlan erőforrásokat mozgósítanak az országukban, amelyek eddig nem kerültek be a gazdaság vérkeringésébe, ezért aztán bevételt, gazdasági bővülést sem eredményeztek.
A sharing economy olyan, mintha sok-sok eddig nem működő, de létező gyárat hoznánk működésbe. Az új helyzetre rossz válasz ugyanakkor a parttalan engedélyezés is, mert ez a meglévő piaci szereplőket hozza versenyképtelen helyzetbe, és ezzel nagyobb gazdasági károkat okozhat, mint amekkora hasznot hajtani képes. Olyan szabályozásra van szükség, amely reagál a megváltozott körülményekre, a sharing economy specialitásaira, és úgy képes bevonni az abban működőket vagy oda tartókat a legális, ellenőrzött piacra, hogy közben az állam többletbevételhez jut, és a fogyasztó is jobban jár.
A feladat nem könnyű, de megoldása nem is példa nélküli. Gondoljunk csak a mezőgazdasági őstermelőkre. Az új gazdaságban működők valójában a taxis- vagy éppen a szálláspiac őstermelői, akik egy-egy ágazat háztájijában tevékenykednek. Kedvező szabályozással bevonhatók a piacra, értékteremtő szereplőkké válhatnak úgy is, hogy közben a hagyományos szereplőket sem szorítják ki a piacról.
Az Uber-jelenséget rendezni akaró új magyar jogszabály ugyan kísérlet erre, de inkább kiszorítónak, mint engedélyezőnek látszik. Ennél átfogóbb, nem egyszerűen az Ubert, hanem a sharing economyt szabályozó rendelkezésekre lenne szükség. Ehhez azonban az államnak fel kell ismernie, hogy nem az ellensége, hanem a barátja ez az új jelenség, amely többletbevételt és többletnövekedést hozhat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.