Véget ért a BRICS-országok virágzása

Néhány éve a szakértők és a politikai döntéshozók azt jósolták, hogy a BRICS-országok (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) lesznek a globális növekedés új motorjai. A gyors növekedésükkel kapcsolatos naiv várakozások azt eredményezték, hogy sokan egyre fényesebb jövőt képzeltek el ezen gazdaságok számára, illetve nekik köszönhetően a világ többi részének.

Mára azonban a BRICS-országok virágzása véget ért. A brazil és az orosz gazdaság zsugorodik, miközben a kínai és a dél-afrikai gazdaság növekedése jelentősen lelassult. Egyedül India növekedési üteme maradt élénk, enyhén meg is haladja a kínait. Beváltják a hozzájuk fűzött korábbi reményeket a BRICS-országok? Vagy elkerülhetetlen, hogy folytatódjanak a nehézségeik?

Miközben Kína, India és Brazília vidéki lakossága még mindig jelentős számú, nagy lépéseket tettek a szegénység csökkentésének terén, több százmillió ember emelkedett ki a szegénysorból az elmúlt pár évtizedben (a legnagyobb arányban ez Kínában volt megfigyelhető). Emellett ezen országok középosztálya is gyorsan növekszik.

A feltörekvő gazdaságokban tapasztalható gyors fejlődés hozzájárult az európai és az észak-amerikai gazdasági pesszimizmushoz. Elvégre a fejlődő országok összesített GDP-je ma már meghaladja a fejlett gazdaságokét – ami egy generációval ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna.

A BRICS-országok számára azonban a gyors fejlődés nehezebbé vált. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a növekedés egy bizonyos szint – általában a 15-20 ezer dolláros egy főre jutó jövedelem, hozzávetőleg az amerikai érték egyharmada – elérése után már lassulni kezd. Az elmúlt évtizedekben csupán néhány gazdaságnak, Dél-Koreának, Tajvannak és Szingapúrnak sikerült elkerülnie a közepes jövedelmű országok kategóriájában való ragadást (middle-income trap, a közepes jövedelműek csapdája – a szerk.), és tovább növelni a jóléti szintet.

Azokon a problémákon kívül, amelyekkel szinte minden fejlődő ország küzd (például gyenge intézmények és kormányzati teljesítmény), az összes BRICS-országnak egyedi kihívásokkal is meg kell küzdenie. Brazília például egyszerre szembesül a recesszióval, az alacsony olajárakkal és az állami olajtársaság, a Petrobras eddig nem látott mértékű korrupciós botrányával. Ebből adódóan Dilma Rouseff államfő napirendjén top prioritást kellene kapnia a liberalizáltabb kereskedelemnek és a külföldi beruházások elősegítésének.

Oroszország is megérzi az alacsonyabb olajárak hatását mind költségvetésének terén, mind azzal kapcsolatban, hogy miként tudja az energiaszektor fejlesztését elősegíteni. További gondot okoznak azok a gazdasági szankciók, amelyeket az USA és Európa vetett ki Oroszországra a közvetlen szomszédjával szembeni agresszív putyini politika miatt. Emellett Oroszország súlyos demográfiai problémával is küzd, amelyet a csökkenő népesség, a fejlett országok átlagánál alacsonyabb várható élettartam és a képzett munkaerő növekvő elvándorlása jellemez.

A legjobb rövid távú gazdasági feltételei Indiának vannak. Az infláció, amely az utóbbi időszakban a gazdaság fő veszélyforrása volt, jelenleg alacsonyabb az indiai jegybank elnöke által megfogalmazott célnál. Idén várhatóan 7,5 százalékkal nő a GDP, a költségvetési helyzet azonban továbbra sem kielégítő, és az ország népessége, amely hamarosan meghaladja a kínait, továbbra is főként falun él, és elszegényedett. A fenyegető problémák ellenére Narendra Modi kormányfő lassan halad a beígért gazdasági reformok megvalósításával. A szabályozások, a privatizáció és a szegényeknek nyújtott támogatások terén elért ugyan előrelépést, ám kiterjedtebb föld- és munkaerő-piaci reformok nem történtek.

Kína eközben gazdaságának komoly kihívást jelentő átalakítására törekszik, amelynek keretében az exportvezérelt modellről a fogyasztásalapú modellre térne át. Hszi Csin-ping államfő arra számít, hogy a növekvő középosztály elegendő mennyiségű ipari terméket szív majd fel, amellyel így megakadályozható, hogy az ország jelentős ipari többletkapacitása ne vezessen nagyarányú munkanélküliséghez.

A kínai háztartások fogyasztásának terén még van tér növekedésre, miután annak jelenlegi szintje a GDP 40 százaléka alatti, szemben a fejlett gazdaságok legalább 60 százalékos értékével. A kínai gazdaságot azonban még továbbra is érik jelentős kockázatok. Ahogy az Japán esetében történt évtizedekkel ezelőtt, az a helyzet alakult ki, hogy Kína számára már kihívást jelentenek az alacsonyabb költségű versenytársak, mint például Vietnam. Emellett tőzsdepiaca túlhevült, illetve az államfő antikorrupciós programja, amely bár népszerű az átlagemberek körében, jelentős bizonytalanságot okozott az alkalmazott „játékszabályokkal” kapcsolatban.

Dél-Afrika problémáiban a kormányzattal szembeni bizalom megcsappanása, a kiterjedt korrupció, illetve a hatalmas infrastrukturális szükségletek, valamint a munkaerő-piacra és a külföldi cégek befektetéseire vonatkozó korlátozó szabályozások tükröződnek. Emellett, ami a reformokat illeti, Jacob Zuma államfő nem a megfelelő utat járja.

A BRICS-országokra mindig is ugyanazon erők hatottak, mint más gazdaságokra. Mindamellett, bár nőtt a piaci erőktől való függésük, kormányaik továbbra is túl sok jelentős gazdasági döntést diktálnak, ami növeli az egyensúlytalanság vagy akár a válságok kockázatát. A hosszú távú sikereiket biztosító fő tényezők várhatóan a kiterjedtebb gazdasági reformot szolgáló intézményeik fejlesztésére vonatkozó képességük, illetve a piaci versenyre, és kevésbé az állami megoldásokra való hagyatkozás lesznek.
Copyright: Project Syndicate, 2015. www.project-syndicate.org