Zöld jelzés a mutyizóknak

Mint egy papagáj, úgy ismétli az ember a korszerű gazdaság alapfogalmait: átlátható működés, innovatív szervezet és gondolkodás, fenntartható fejlődés, inspiráló környezet és bérezés, hogy csak néhányat emeljünk ki. Hiába. A gazdaság önmagában nem lehet eredményes.

A társadalmi közeg is hat az üzletre. Ha ott mások a működési elvek, akkor a kettő ronthatja egymás hatásfokát. Zavaró lehet például, ha az egyébként transzparenciát szorgalmazó cégek visszavonulót fújnak, amikor az állammal üzletelnek. Túl nagy a tét, megéri a rossz kompromisszum. Az adott üzletben igen, távlati hatásában nagyon nem.

Az állammal üzletelőknek, a különböző pályázati pénzekből részesedőknek egy alapszabályhoz kellene ragaszkodniuk: a megállapodás minden részlete legyen nyilvános, hogy a gyanú árnyékát is elkerüljék. A teljes nyilvánosság egyúttal olyan szabályozó erő lehet, amely automatikusan visszafogná a korrupciót, vagy legalábbis megnehezítené a köz érdekei ellenében hozott döntéseket. A transzparens működés jót tesz az ország lelkének, erkölcsi tartásának, és egy egészséges lelkületű társadalom teljesítménye minden szinten jobb, mint egy bezárkózó, mutyizó országé.

Az aktuális hatalomnak nincs más dolga, mint beépíteni működésébe a nyilvánosság szempontjait, akkor nem jelent pluszenergiát, pluszmunkát és főleg többletköltséget a közérdekű adatokra vonatkozó kérések teljesítése. Ha minden nyilvános, jól kereshető formában fent van a megfelelő honlapon, akkor egyre kevesebben „zaklatják” majd a kormányzati szerveket adatokért.

Az egyszerű, átlátható, polgárbarát működés nemcsak olcsóbbá, de hatékonyabbá is teszi a társadalom működését, ami jó hatással lehet az üzleti teljesítményre is. És mégis, a kormányok – különböző mértékben –, ha csak tehetik, elzárkóznak a nyilvánosságtól. Minél erősebb egy ország civil társadalma, polgári öntudata, annál kevésbé tehetik meg. Így egyre szervesebbé válik a nyilvánosság megjelenése a kormányzati munka minden részletében. Ennél hatékonyabb eszköz nincs az állami korrupció visszaszorítására.

A magyar kormány nem ezt az utat választotta: újabb és újabb szabályokkal próbálja „ésszerű keretek közé szorítani” a polgárok adatigénylését. Október 1-jétől például nem lehet már anonim módon adatokat igényelni, az ismételt kérés is tilos, és a kérelmező nemcsak az anyagköltséget lesz köteles kifizetni, hanem a közalkalmazott munkáját is, amennyiben túl sok időt köt le az adatközlés. Döntés-előkészítő anyagok titkossá minősíthetők, a külsős anyagok meg személyi jogvédelem alá esnek.

Hogy is van ez? A köz pénzéből vesz a kormány tanulmányt, és azt csak a köz nem ismerheti meg? A közalkalmazottak adatszolgáltató munkájáért külön díj számolható fel, miközben a költségvetésből fizetik őket? Ha nem kapunk elsőre megfelelő információt, másodszor már nem kérhetjük ugyanazt?

Ez a tipikus esete annak, amikor valaki fordítva ül a lovon. Nem a korlátozás, hanem a közérdekű adatok teljes nyilvánossága felel meg a 21. század korszerű társadalmi működésének. Az információrobbanás az élet minden területét elérte. A közadatok elrejtése sok energiát, pénzt köt le, miközben a másik oldalon is energiák vesznek el az adatkutatással és -feltárással. Ez a gyakorlat csak alacsony hatékonyságú, bürokratikusan működő társadalomhoz vezethet.

Az egyik parlamenti képviselő a földbérleti szerződésekben szeretett volna elmélyülni. Mint kiderült, ez 770 ezer oldalnyi anyag, a fénymásolásért oldalanként tíz forintot felszámolva 7,7 millió forint a fizetendő költség. Ez még a régi szabályok szerint. Több ezer hektárnyi állami földről van szó, az ügylet minden részletének hozzáférhetőnek kellene lennie. Online, áttekinthető formában.

De hogy hat mindez vissza az üzleti szektorra? Korlátozott nyilvánossággal kettéválik az állammal üzletelők és a „csak” piacból élők köre. Ha nincs nyilvánosság, az állami üzlet nagyon „puha” pénznek számít. Sajátos szempontok érvényesülhetnek. A mutyi sem zárható ki. Kis kockázat, nagy haszon. Ahogy nő a homály, úgy lazulnak a normák, és a gazdasági racionalitást felváltja a mutyik világa. Legalábbis az államhoz kötődő világban.