BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Monetáris politika

A tisztulás bizonytalansága

2015.09.21., hétfő 05:00

A csaknem tíz éve tartó laza monetáris politika fenntartására szavazott az amerikai jegybank (Fed) rendkívüli piaci és elemzői bizonytalanságokkal övezett múlt heti ülésén Stanley Fischer alelnök – ahogy a döntéshozók többsége is –, aki azonban már egy ideje azt az álláspontot képviseli, hogy nem lehet minden kétséget kizáróan dönteni, mert soha nincs ideális alkalom. Tavaly nyáron egy megszólalásában visszaemlékezett az éppen csak véget ért izraeli jegybankelnöki időszakára és a kamatdöntések időzítését feszegető vitákra: vajon érdemes-e még új adatokra várni, hátha világosabb kép alakul ki. Ám helyettese, Meir Sokoler azt mondta, „a helyzet sohasem tisztul, csak másképpen lesz zavaros”.

Jegybankárok számára ez alapvető tanulság. És ami a Fed szeptemberi ülésén történt, csak megerősíti ezt a megfigyelést. Igaz, egyes elemzők már a nyíltpiaci bizottság értekezlete előtt feltették a kérdést, vajon miért emelné meg a hét éve nulla százalék közelébe levitt irányadó kamatot a Fed most, ha nem lépett júniusban, amikor összességében kedvezőbbnek látszottak a folyamatok. Akkor is azt hangoztatták a döntéshozók, hogy több bizonyítékra lenne szükségük a munkaerőpiac állapotát, valamint az infláció irányát és ütemét illetően. Ám a helyzet azóta valóban másképp lett zavaros.

Most a globális fejlemények zavarták meg a bizottság tagjait. Sajtótájékoztatóján Janet Yellen elnök a külső bizonytalanságokkal magyarázta a döntést, és arra várnak, hogy tisztuljon a kép. De hozzátette: a bizonytalanságok sohasem tűnnek el. A bizonytalanságra adott halogató válasz azonban további bizonytalanságot szül.

A piacok – Amerikában és külföldön – azt találgatták eddig, mikor emel a Fed, miközben az eurózóna és Japán még tovább lazítja a jegybanki politikát. A találgatás most folytatódik, és még kevésbé világos, milyen bizonytalanságok eltűnésében reménykedik a Yellen vezette bizottság, és melyek meglétét tűrné el. Azokra a kérdésekre, amelyek éppen ezt firtatták, a Fed elnöke nem is adhatott világos választ. Inkább arról beszélt, hogy az augusztusi piaci vihart a világgazdaság és főként Kína növekedésével kapcsolatos aggályok okozták, s csak melléktényező lehetett, hogy az amerikai jegybank kamatemelési várakozásai is erősítik a dollárt, szívják el a pénzt a feltörekvő országokból, és növelik a bizonytalanságot.

Az inflációt tompító erős dollár, a növekedési kockázatok miatt is egyre olcsóbb olaj és a feltörekvő piaci bizonytalanság azonban most már érdemben meghatározza a Fed politikáját. És miközben Yellen azt hangsúlyozta, hogy az amerikai gazdaság jól teljesít, az előrejelzések a mélyben meglapuló aggodalmakra is utalhatnak. Igaz, idén a növekedés 2,1 százalékot érhet el a júniusi 1,9 százalékos prognózishoz képest, de 2016-ra és 2017-re a bővülés irama szerényebbnek ígérkezik, mint három hónapja gondolták. Az infláció is csak 2018-ban éri el a kétszázalékos célt, nem pedig egy évvel korábban.

A munkanélküliség viszont már 2016-ban 4,8 százalékra csökkenhet, bár sokan kényszerűen csak részmunkaidőben dolgoznak, vagyis nem is jelennek meg a munkaerőpiacon, mert úgysem találnak állást. Ehhez igazodva, az előretekintő kamatpálya, függetlenül az első emelés időpontjától, egyre laposabb. Ez voltaképpen a lassú növekedés, az alacsony infláció és a látszólag teljes foglalkoztatás forgatókönyve, amelyet nem éppen derűlátó módon egészít ki az OECD minapi borúsabb világgazdasági előrejelzése, különös tekintettel a fejlett gazdaságok potenciális növekedésének a lassulására.

Ezt tükrözik az egyre jobban szóródó jegybanki vélemények is, holott a piacokat világos üzenetekkel kellene befolyásolni. A Fed-ülés tizenhét résztvevőjének többsége továbbra is úgy gondolja, idén megemelkedik a kamat. Ám gyarapodó kisebbség véli úgy, hogy nem, sőt, egy résztvevő negatív kamatot vizionál, mert szerinte a gazdaság további ösztönzésre szorul. A richmondi Fed-elnök, Jeffrey Lacker viszont már ezen az ülésen emelte volna a kamatot, mert szerinte már nincs mire várni. Vagyis a kép nemhogy nem tisztul, egyre zavarosabbá, bizonytalanabbá válik.

A szerző további cikkei

Vélemény cikkek

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.