A nyár végén nyilvánosságra hozott foglalkoztatási statisztikák azt mutatják, hogy a hazai munkaerőpiac egyértelműen élénkül. Idén a május és július közötti időszakban 4 millió 224 ezren dolgoztak Magyarországon, ami 139 ezerrel több, mint a foglalkoztatottak egy évvel korábbi száma. Kicsit hosszabb időtávot tekintve is kedvezőnek látszanak a tendenciák: miközben 2013 elején a hazai foglalkoztatási ráta csupán alig 56 százalék volt, idén nyárra a magyar munkaképes korú lakosságnak már a 64 százaléka talált munkát.
A közfoglalkoztatás felfutása persze kiemelkedő szerepet játszik a magyar foglalkoztatottság jelentős bővülésében. A Központi Statisztikai Hivatal nyári felmérése azt mutatja, hogy a teljes hazai foglalkoztatottság növekedéséből 65 ezerre tehető azoknak a száma, akik közfoglalkoztatottnak minősülnek. A hazai elsődleges munkaerőpiacon foglalkoztatottak száma ennél kevésbé, mindössze 59 ezerrel nőtt, miközben 14 ezerrel emelkedett azok száma, akik külföldi telephelyeken találtak munkát. Kedvezőnek mondható, hogy nemcsak a 25–54 éves korcsoportban nőtt a foglalkoztatás, hanem az 55 év felettiek és a 25 év alattiak között is, sőt a munkaerő-piaci szempontból fiatalok, illetve idősek körében nagyobb volt a foglalkoztatás növekedése mint a középkorkorosztályban, amelyet a legjobb munkavállalási korú népességként tartunk számon.
Ezzel párhuzamosan lemorzsolódóban a munkanélküliség: a nyári hónapokban már 7 százalék alatt volt a munkanélküliségi ráta, és a csökkenés arányában a fiatal felnőttek között volt a legjelentősebb. A munkanélküliségi adatok ugyanakkor világosan mutatják, hogy a közfoglalkoztatás bővítésére épülő munkaerő-piaci politika valószínűleg már középtávon korlátokba ütközik: a munkanélküliek csaknem fele már legalább egy éve nem talál állást, és a munkanélküliség átlagos időtartama is növekvőben, immár meghaladja a 19 hónapot. Más megvilágításban: bár a közelmúlt konjunktúrájának hatására egyre többen álláshoz jutnak a hazai munkaerőpiacon, a közmunkások és a munkanélküliek együttes aránya eddig nem tudott csökkenni.
De mire jó és mire nem jó a közmunka? Az emberi méltóság szempontjából közmunkásként dolgozni aligha egyenértékű az elsődleges munkaerő-piaci foglalkoztatással. Nem nyilvánvaló azonban, hogy rosszabb, mint tartósan állástalanként élni. Különösen akkor, ha a munkaerő-piaci kirekesztettség reménytelen szegénységgel, a civilizált életben való részvételre való képtelenséggel párosul – márpedig ma Magyarország ilyen hely. Az Eurobarométer legfrissebb felmérése ugyanis egyértelműen azt mutatja, hogy a magyar lakosság elsősorban a munkanélküliségtől retteg: nálunk a lakosság 45 százaléka a munkanélküliséget tartja az ország legsúlyosabb problémájának. Az egészségügyi és a szociális háló, valamint a gazdasági helyzet, a bűnözés vagy a nyugdíjak vásárlóereje miatt nálunk ennél jóval kevesebben aggódnak. Ráadásul a munkanélküliséget nem gondoljuk általános európai problémának (szemben például a bevándorlás kérdésével).
Vagyis a kormány közmunkaprogramja élvez bizonyos társadalmi támogatást, még akkor is, ha a közmunka világából az elsődleges munkaerőpiacra történő átlépés erősen problematikus. Hatalompolitikai értelemben tehát a kormány munkaerő-piaci politikája, amelyben a közmunkának kiemelt szerep jut, egyáltalán nem sikertelen. Közpolitikailag persze jogos az elvárás: a közmunka helyett az elsődleges munkaerő-piaci foglalkoztatásnak kellene hosszabb távon emelkednie, csakis ez biztosíthatja az ország hosszabb távú jövedelmi felzárkózását, jóléti rendszerének stabilitását és egyúttal a reményt arra, hogy a kedvezőtlen demográfiai perspektívák is megváltoznak. Ebből a szempontból pedig az életminőség strukturális indikátorai és a jövőbe vetett bizalom számít elsősorban: mennyire számíthatunk arra, hogy gyerekeink jobban élnek majd nálunk?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.