Mit kellene tennie Kínának?

A kínai kormányzat nehézkes erőfeszítései, amelyek a tőzsdepiaci hullámzás fékezésére irányultak, jelentősen rontották a kormányzat hitelességét. Ez a politikai hiba azonban nem jelent meglepetést. Nem a kínai politikusok az elsők, akik nem megfelelően kezelik a pénz- és valutapiacokat.

A kínai gazdaság továbbra is komoly bizonytalansági tényező. Valóban jelentős gazdasági lassulás tapasztalható, bár eddig az látszódott, hogy a kínai tőzsdepiac és a reálgazdaság alakulása nem követi szorosan egymást. Ez a helyzet világszerte aggasztja a pénzügyminisztériumokat, a központi bankokat, a tőkepiaci kereskedőket, de az importőröket és exportőröket is.

A pekingi kormányzat úgy véli, hogy képes lesz a „puha landolásra” az export és a beruházások által fűtött két számjegyű növekedésről a hazai fogyasztás, különösen a szolgáltatások révén támogatott egyenletes növekedésre való átállás során. Valóban be is vezetett néhány ésszerű intézkedést és reformot.

A gyors növekedés azonban sok problémát elfedett. Azok a tisztviselők például, akik a rövid távú gazdasági célok elérésével akarták bebiztosítani saját előléptetéseiket, nem megfelelően kezelték a rendelkezésre álló forrásokat. Emellett olyan alapvető iparágak, mint az acél- és cementipar, hatalmas többletkapacitásokat építettek ki, a bankok és a helyi önkormányzatok mérlegében pedig jelentős nagyságú rossz hitelek halmozódtak fel.

A gazdasági növekedés lelassult – a hivatalos statisztikai adatok szerint az éves növekedési ráta 7 százalék, de a legtöbb megfigyelő úgy véli, hogy a valós adat az 5 százalékhoz van közelebb, vagy még annál is alacsonyabb –, ezért a kínai kormányzat problémáit nem lehet figyelmen kívül hagyni.

A növekedési ütem mértéke még mindig meghaladja a legtöbb gazdaság rátáját, a lassulás mértéke azonban jelentős, rövid távú dinamikája hasonló ahhoz, mint amikor az USA-ban vagy Németországban a GDP 2 százalékos növekedési üteméből 3 százalékos visszaesés lett.

Egy gazdasági problémákkal sújtott Kína valószínűleg jelentős szociális és politikai instabilitást fog tapasztalni. Ahogy a gazdasági lassulás meggátolja a munkahelyteremtést – ami aláássa azt a várakozást, hogy évente több millió ember vándorol majd a városokba a jobb élet reményében –, a kommunista pártnak egyre több gondot okoz majd, hogy fenntartsa a politikai monopóliumának legitimitását.

Annak ismeretében, hogy Kína rendszerszinten milyen súllyal bír a globális gazdaság szempontjából, egy ottani instabilitásnak jóval Kína határain túl is jelentős lehet a kockázata. Az amerikai állampapírok legfőbb külföldi birtokosának Kína számít, valamint az USA, Európa, Latin-Amerika és Ausztrália fő kereskedelmi partnerének tekinthető, továbbá az Ázsián belüli kereskedelem fő motorja.

A világ számára jelentős téttel bír, hogy mi történik Kínában, a kínai hatóságoknak viszont még bőven van tennivalójuk. A kormányzatnak meg kell birkóznia a gazdasági lassulás rövid távú hatásaival, miközben folytatnia kell azon reformok megvalósítását, amelyek azt célozzák, hogy a gazdaság átálljon az új növekedési modellre, és növekedjen a piacok szerepe. A külföldi cégek minél inkább hozzá akarnak férni Kína gyorsan növekvő középosztályához, amelynek nagyságát a McKinsey Global Institute már 200 millió felettire becsüli. Ehhez viszont stabil üzleti környezetre van szükség, beleértve a kormányzati döntések terén való nagyobb fokú transzparenciát és a tőkekorlátozások lazítását.

A fenti célok elérése érdekében a kínai kormányzat nemrégiben a jüan mérsékelt szintű, mintegy 3 százalékos leértékelését hajtotta végre. Ez talán túl kevés ahhoz, hogy jelentős mértékben módosítsa Kína kereskedelmi mérlegét Európával vagy az USA-val szemben, a lépés azonban azt jelzi, hogy Peking a piaci árfolyam felé mozdul el.

Azzal párhuzamosan, hogy a kínai kormányzat a monetáris politika eszközeivel próbálja megnyugtatni a piacokat, a mikroszintű reformoknak is folytatódniuk kell. Kínának új technológiákat kell alkalmaznia a különböző iparágakban, miközben fejleszti a munkavállalók képzését és az egészségügy helyzetét. Továbbá Kínának fel kell erősítenie azon erőfeszítéseit, amelyek a hazai fogyasztás növelésére irányulnak. Kínában a fogyasztás GDP-hez viszonyított aránya jóval kisebb más országokéhoz képest. Ez azt jelenti, hogy csökkenteni kell az igen magas megtakarítási rátát.

A túlzott állami beavatkozástól való elmozdulásnak tartalmaznia kell az ártámogatások és a favorizált iparágaknak nyújtott támogatások kivezetését, azzal párhuzamosan, hogy az alacsony jövedelmű munkavállalóknak célzott támogatást kell biztosítani, valamint a humántőke terén nagyobb mértékű invesztícióra van szükség. Emellett csökkenteni kell az adminisztratív terheket. Makroszinten arra van szükség, hogy újraosszák a felelősségi köröket és az azokhoz tartozó erőforrásokat a kormányzat különböző szintjein. Fokozatosan csökkenteni kell az ország teljes adósságterhét, amelynek mértéke meghaladja a GDP 250 százalékát.

Szerencsére a gazdasági átalakulás jelentős kihívásának kezelésénél a 3,6 ezer milliárd dollár értékű devizatartalék felhasználható az elkerülhetetlen károk orvoslására. Kínának azonban el kell kerülnie, hogy visszatérjen a gazdaság erősebb állami ellenőrzéséhez, ez a lehetőség ugyanis felvillant, amikor a hatóságok esetlenül kezelték a tőzsdei korrekciót. Ezt a megközelítést egyszer és mindenkorra abba kell hagyni, mielőtt nagyobb kárt okoz Kínának a hosszú távú stabilitás és prosperitás felé vezető úton.

Copyright: Project Syndicate, 2015
www.project-syndicate.org