Kaszinó vagy munkahely

Apabarát munkahely, visszafogadó munkahely, az év intelligens vállalata, az év legjobb munkahelye, az év legjobb női munkahelye... – hosszan sorolható, milyen díjakat is adtak át mostanában vállalatoknak. S ezúttal csak azokat soroltuk fel, amelyek valamilyen módon a munkáltató és a munkavállaló viszonyát tükrözik. Vannak emellett olyan díjak is, amelyek kifejezetten a gazdasági eredményekhez kötődnek, ezek a hagyományos megoldások. Az utóbbi időben azonban azok szaporodtak el, melyek azt ismerték el, ha egy munkáltató igazodik munkatársai igényeihez, élethelyzetéhez, s szeretné, ha dolgozói minél jobban éreznék magukat a munkahelyen.

A munkáltató igazodjon?! Hol élnek ezek az emberek?! A munkahely adott, a szokások és a szabályok is, aki ott akar dolgozni, alkalmazkodjon. Vagy megszokik, vagy megszökik – ma sem ritka az ilyen gondolkodású cégvezető. Sőt, talán még ők vannak többen. De egyre színesebb a mezőny. A kreatív iparágak előretörésével, a hagyományos területek leépülésével s a kiéleződő munkaerőhiánnyal párhuzamosan egyre több munkáltató döbben rá, ha meg akarja tartani legjobb embereit, akkor bizony kedvükbe kell járnia. Rugalmas munkaidővel, kellemes légkörrel, lazításra is alkalmas munkahelyi eszközökkel s a foglalkoztatás egészen forradalmi módszereivel. Elképedtünk, amikor a számítástechnikai cégeknél jó pár éve feltűnt a csocsó, a pingpongasztal, a darts, sok-sok babzsák, sőt még ágy is akadt valamelyik eldugott szegletben. Mi ez kérem, kaszinó vagy munkahely? – idézhetném egy cégvezető húsz évvel ezelőtti mondását, amellyel anno beosztottait próbálta nagyobb fegyelemre szoktatni. Pedig akkoriban csak annyi történt, hogy az egyik részlegnél rendszeresen megünnepelték egymás születésnapját, ebédidőben, havonta egyszer összegyűjtve az ünnepelteket. Ez amolyan összetartó csoportgyakorlat is volt.

Ma az ilyen kis közösségeket sokra értékelnék. Ilyen apróságokkal, törődéssel – modernebb kifejezéssel: érzelmi intelligenciával – sikerülhet a munkatársakat jó hangulatban tartani, s ezzel a munkakedvet, azaz a teljesítményt is megőrizni. Akkoriban ez nem ment ennyire tudatosan. Ma más világ van: coachok, trénerek, szervezetfejlesztők sokasága tüsténkedik a vállalatok körül, hogy a motivációt az egekbe tornássza, mert így van esély a vállalatok teljesítményének és profitjának tartós növelésére.

Megváltozott a világ, a vállalati működés középpontjába az emberek, pontosabban a gondolkodó, kreatív emberek kerülnek. Már hallom is, ahogy az olvasók egy része felhorkan: hol vannak ezek a cégek? Mert ők csak olyat éltek meg, ahol a munka intenzitása növekedett, a teljesítménykényszer már-már elviselhetetlen, óriási a fluktuáció, s emellett az anyagi elismerés sem tért vissza a válság előtti magasságokba. És ez is igaz. Magyarországon egyszerre van jelen a modern foglalkoztatás és a hagyományos, „tervutasításos” modell. Az előbbiben tényleg az ember van a középpontban, a légkör inspiráló, a munka nem rémálom, talán még kedvenc időtöltéssé is válik. (Ennek is vannak hátulütői, de ezt most hagyjuk.) A régi felfogású vállalatoknál a főnök szava szent, s általában csak az adott napot, hónapot, évet akarják túlélni. Már nincs vízió, álmodozás, stratégiagyártás. Itt a siker egyetlen záloga a pénz. A pillanatnyi bevétel, a nyereség. A „mostnak” kell megfelelni, nem a jövőre tervezni.

Mégis, az egyre szaporodó újabb típusú díjak azt jelzik, nem ez a nyerő modell. A díjakkal pedig a progresszív, ember- és jövőbarát megoldásokat ismerik el. Ezt célozza az az új generációsnak nevezett módszer is, mely nem a kompetenciát méri a munkatársaknál, főnököknél, hanem az attitűdöt. Zseniális emberekkel is csődbe lehet vinni egy vállalatot, ha a dolgozók érdektelenek, így lerontják az összteljesítményt. A Vállalati Vitalitás Index – így nevezték el kitalálói – azt mutatja meg, mennyire élet- és versenyképes egy vállalat. A felmérésen alapuló kimutatás matematikai pontossággal mutat rá a gyenge pontokra. Sőt azokra is, amelyek még nem látszanak, de már ott lappanganak a cég működésében. A vállalat vitalitása, azaz életképessége, energiája – mondják a módszert immár öt éve fejlesztők – az embereken múlik. Akár tetszik, akár nem.