A jó kormányzás hiánya

Mi a jó kormányzás, és miről lehet azt felismerni? Erről sokan sokféleképpen gondolkodnak, ami különösen érdekes kérdés a magyar kormányzati teljesítmény ellentmondásos megítélése tükrében. Ebben az írásban a visegrádi országok gazdasági és társadalmi fejlődésének összehasonlításán keresztül vizsgálom a kérdést. Szó lesz a hitelminősítésről, a gazdasági növekedésről és jólétről egyaránt.

Idén ősszel adósak maradtak a hitelminősítő intézetek Magyarország befektetésre nem ajánlott besorolásának javításával, miközben a pénzügyi piacok már „megelőlegezték” ezt a lépést a magyar kockázatok kedvező árazásában. Az elmúlt években az ország pénzügyi sérülékenysége látványosan mérséklődött: stabilan alacsony az államháztartás hiánya, csigatempóban ugyan, de mérséklődik az államadósság GDP-arányos mutatója, az ország külső eladósodottsága csökken, és 2013 derekától a gazdasági növekedés is visszatért. Ha a tartósan kedvező makrogazdasági trendek egyértelműen alátámasztják a jobb osztályzatot, akkor mire fel kelletlenkednek a hitelminősítő intézetek? Többnyire a magyar gazdaságpolitika minőségét említik problémaként, hiányolva egyebek mellett a stabilitást és a kiszámítható üzleti környezetet.

Mielőtt lesöpörnénk ezeket az érveket az asztalról, mondván, hogy ezek csupa „puha” tényezők, és a kifogások gyaníthatóan politikailag motiváltak, hiszen a hitelminősítők az angolszász világ neoliberális főáramlatából érkezve alapjaiban nem értik és értelmezni sem tudják a kreatív hazai gazdaságpolitikai megoldásokat, érdemes néhány pillantást vetni a környező országokra. Nos, a hitelminősítőknél Csehország besorolása 6-7 osztályzattal jobb a magyarnál, a szlovákok 5-6, a lengyelek 4-5 lépcsőfokkal vannak fölöttünk.

Mindez a gazdasági teljesítményben is látszik. Idén Csehországban 4 százalék fölötti, Lengyelországban és Szlovákiában közel 4 százalékos a gazdasági növekedés üteme. A nálunk jobb adósságbesorolással rendelkező országokban gyorsul a növekedési ráta tavalyhoz képest, itthon lassul, és nem fogja elérni a 3 százalékot. Első ránézésre az az érzés fog el, mintha ebben lenne valami logika… Vagy pusztán véletlenek összejátszásáról van itt szó? Létezik bármilyen összefüggés a gazdasági teljesítmény alakulása és a hitelminősítés között? Közelről nézve természetesen nincs, hiszen a hitelminősítőt nem a rövid távú konjunktúra érdekli, hanem az, miképpen alakul az adósságtörlesztési képesség középtávon, aminek számtalan összetevője van. Távolról nézve azonban annál inkább létezik az összefüggés.

A vonatkozó tudományos szakirodalom egyik alaptétele az, hogy egy ország fejlődése szempontjából kulcsfontosságú a jó kormányzás megvalósulása. A kormányzás minőségét többféle megközelítéssel lehet értékelni, talán a legátfogóbb ilyen felmérés a Világbank által 1996 óta folyamatosan publikált WGI (World Governance Indicator), amelyik hat különböző szempontot különbözet meg (így a politikai stabilitást, a kormányzási hatékonyságot, a szabályozórendszer minőségét, a jogállamiság megvalósulását, a demokrácia minőségét és az elszámoltathatóságot, valamint a korrupció kordában tartását). A WGI mutató közel 30 különböző adatforrásra (vállalkozói érdekszövetségek, civil szervezetek, szakértői csoportok, kutatóintézetek stb.) épülő, azokat aggregáló index. Hogy mire használható, és mire nem a WGI jó kormányzást mérő mutatója, arról megoszlanak a vélemények, de arra alkalmasnak tűnik, hogy összehasonlítsunk különböző országokat egymással, illetve megállapítsuk, melyek a rájuk jellemző tendenciák, és ezek milyen irányba mutatnak.

Mit mutat a WGI indexe a régiónkban? Csehország kormányzati indexe az elmúlt közel húsz évben stabilan magas volt. Lengyelországban 2004 óta folyamatos a javulás (bár most ez most fordulni látszik), Szlovákiában a látványos emelkedés időszaka 2000–2005 közé esett. Ehhez képest Magyarország kormányzati teljesítménye 2002 óta folyamatosan romlik. Hazánkban kormányokon átívelve, több mint egy évtizede tart az a pálya, amelyik a jó kormányzással ellentétes irányba mutat.

Az elmúlt egy évtizedben az átlagos éves GDP-növekedési ütem Csehországban 2 százalék volt, Szlovákiában 3,5, Lengyelországban 3,9, Magyarországon pedig 0,8 százalék. Az élet minőségét mérő különböző mutatók (jövedelmek vásárlóereje, oktatás színvonala, egészségügyi indikátorok, társadalmi egyenlőség, szegénységi mutatók stb.) abszolút szintjének és azok elmúlt évekbeli változásának összehasonlításában is általában Magyarország szerepel a legrosszabbul a V4-ek között. Ez nem véletlenszerű, vagyis kimutatható az összefüggés a kormányzás minősége és a gazdasági, életminőségi mutatók alakulása között. Egy adott ország középtávú fejlődési képessége pedig már fontos tényező a hiteltörlesztési kapacitásának alakulásában is: a 2004-es EU-csatlakozáskor a V4-országok hitelminősítése nagyjából megegyezett egymással – azóta a magyar minősítés 4-5 osztályzattal romlott, a többieké 1-2 osztályzattal javult.

A jövő év felminősítést hozhat Magyarország számára, ha a kifogásolt „puha” ügyeken javítani tud a hazai gazdaságpolitika. A jó hír az, hogy erre minden lehetősége adott a kormánynak. Északi szomszédaink példája azt mutatja, hogy a régióval szemben a kormányzás minőségében mutatkozó lemaradásunkat akár 3-4 év távlatában is behozhatnánk, ha erre meglenne a szándék. Ennek hiányában azonban nem fognak javulni a magyar gazdaság középtávú növekedési kilátásai, a hitelminősítési besorolásban és a jóléti mutatókban továbbra is messze a régió mögött maradunk.

Év végi cikksorozatunkban neves közgazdászok írnak arról, hogy milyen teljesítményt várnak az előttünk álló években a magyar gazdaságtól. Kovács Árpád (megjelent a Világgazdaság december 14-i számában) és Török Zoltán után Inotai András (MTA), Suppan Gergely (TakarékBank) és Vértes András (GKI) cikkei következnek.

Erről a témáról szól a Világgazdaság "2016: Ez már tartós növekedési pálya?" című évindító konferenciája is.