Egy évvel ezelőtt a kormány elérkezettnek látta az időt arra, hogy felfüggessze öt éve folytatott „szabadságharcát” a legfontosabb hadszíntéren, a bankok frontján. Belátta, hogy az uniós források apadásával égető szükség van a pénzintézetek hiteleire a gazdasági növekedés fenntartásához. Azt is látta, hogy aligha vergődik ki a bóvli hitelminősítői besorolásból, ha nem hagy fel a bankokat kiszipolyozó és a piaci versenyt torzító, mindezzel a befektetői bizalmat is aláásó politikájával. A kormány békülékenységét segítette, hogy teljesült régi célkitűzése: a bankrendszer felerészben „nemzeti” tulajdonba került.
A békekötés az EBRD-vel aláírt memorandumban öltött testet, amelyben a magyar kormány vállalta, hogy fokozatosan csökkenti a bankadót, és a jövőben nem alkot olyan jogszabályt, amely közvetlenül rontaná a bankszektor profitabilitását. Azt is megígérte, hogy nem szerez további többségi tulajdont jelentős bankokban, a meglévőket pedig felszámolja. A bankszektor hitelezőképességének javítását célzó intézkedéseivel a kormány a pénzvilágon túl a szélesebb befektetői körnek is pozitív üzenetet küldött. A Quaestor-bukás „sokkja” alatt azonban újfent a bankok kontójára ígért nagyvonalú kárrendezést a saját felelőssége politikai konzekvenciájától menekülő kormány.
A Beva-biztosítás hatmilliós határát meghaladó befektetések kártalanítására létrehozott alapot a pénzintézetek pótbefizetéseiből kívánták feltölteni, ami – ha átmenetileg is – súlyos terhet rótt volna a bankokra. Miután a Quaestor-törvényt az Alkotmánybíróság elmeszelte, a decemberben újraírt változatban már limitálták az évente előírt pótbefizetést, és lehetővé tették leírását a következő évi adókból.
A Quaestor-csőd politikai kezelése miatt újból felerősödő befektetői bizalmatlanságot az az MNB-javaslat is növelte, amely szerint a különadó csökkentését kössék a bankok hitelezési aktivitásához. A kormány végül tartotta magát eredeti ígéretéhez, hogy „feltétel nélkül” mérsékli a bankadót. Az adó bankok közötti eloszlását azonban módosította: az adó alapja az ígért 2014-es helyett továbbra is a 2009-es mérlegfőösszeg lesz. Emiatt a válság óta növekedést produkáló néhány bank (főleg az OTP és az UniCredit) relatíve jobban jár, mint a kényszerűen zsugorodók (különösen a CIB, a K&H, az MKB és a Raiffeisen).
Mindezzel együtt is idén csökken a kormányzati nyomás a bankokon. Bár tranzakciós illeték címén továbbra is jó 200 milliárd forintot vonnak el tőlük, a különadó a tavalyi 144 milliárdról 60-65 milliárd forintra csökken. A Quaestor-törvényben előírt pótbefizetések viszont csak a jövő évtől válnak esedékessé, így idén valóban mérséklődik az elvonás. Ráadásul nemcsak a korbácsütéseit enyhítette a kormány, hanem a mézesmadzagot is előhúzta: a hiteleiket bővítő bankokat a különadó további mérséklésével jutalmazza 2017-től.
A szabályozási környezet több más eleme is kedvezően hathat a banki üzletre. A lassan kifutó növekedési hitelprogram helyébe lépő növekedéstámogató program az MNB terve szerint 250–400 milliárd forintos (5–10 százalékos) lökést adhat a kkv-hitelezésnek. A lakásépítés és -vásárlás növekvő támogatása (áfacsökkentés, családi otthonteremtési kedvezmény) viszont meglódíthatja a mélypontra jutott lakáshitelezést, az szja-csökkentéssel kint hagyott jövedelmek pedig a fogyasztási hitelezést élénkíthetik; igaz, a szigorúbb jegybanki előírások némiképp korlátozzák a lakossági hitelek felfutását.
Ám idén is maradnak a gondok. Bár az ezermilliárdos költséggel járó deviza- és forinthiteles elszámolásokon már túlestek a bankok, a behajthatatlan követelések sokuknál továbbra is súlyos terhet jelentenek. A banktulajdonosoknak új kihívás az uniós szabályok nyomán megemelkedő tőkekövetelmény, valamint a likviditási előírások szigorodása. A banki forrásokat továbbra is elszívják a betéti kamatoknál nagyobb hozamot ígérő (és ehóval sem terhelt) állampapírok, miközben a jegybank az úgynevezett önfinanszírozási program jegyében a bankokat is államkötvény-vásárlásra ösztökéli. A piaci környezet sem kedvez a bankoknak. A tartósan alacsony kamatszint a szűk kamatmarzs révén a legfőbb banki jövedelemforrás alól húzza ki a talajt. A rossz követelések leépítését pedig továbbra is nehezíti a még mindig kevéssé likvid ingatlanpiac.
Sok tehát a bizonytalanság. Ám azzal, hogy a kormány „lélegeztetőgépre” tette az eleddig kiszipolyozott bankokat, megkockáztatható az állítás: idén jobb lesz a helyzetük, mint tavaly volt (amikor még „világbajnok” volt a magyar bankadó). Bár az is valószínű, hogy az idei helyzetük annál is jobb, mint jövőre lesz, amikor belép a szintén a kormány kreativitását tükröző „Quaestor-adó”. Lehet, hogy ez az év lesz számukra az évtized csúcspontja?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.