Az amerikai választás és a világgazdaság

A novemberi amerikai választás – amely az elnöki poszt mellett a szenátus egyharmadáról és a teljes képviselőházról is szól – jelentősen befolyásolja majd az amerikai gazdaságpolitikát és így a világgazdaságot is. Jelen állás szerint Hillary Clinton lesz a demokraták elnökjelöltje, bár még nem tudott jelentősen elhúzni szocialista riválisától, Bernie Sanders szenátortól. A republikánus oldalon Donald Trump milliárdos vezet, megelőzve Ted Cruz texasi és Marco Rubio floridai szenátort, a mainstream konzervatív politikust.

Nem lehet tudni, hogy az előválasztásokon eddig kialakult erőviszonyok jellemzik-e majd a további megmérettetéseket is. Az amerikai média és politika most a különböző eshetőségek elemzésétől hangos: Rubio képes lesz-e széles koalíciót maga mögé állítani, vagy Trump szerzi meg a republikánus elnökjelöltséget? Ha Trump lesz a republikánusok elnökjelöltje, az elősegíti-e Clinton győzelmét?

Valóban sok republikánus tart attól, ha Trump kerül szembe Clintonnal. Bár Clintonnak számos gyengesége van – a szavazók, különösen a fiatalok nem bíznak benne, illetve jogi eljárás alá is vethetik, amiért még külügyminisztersége idején a magán-e-mailjei között bizalmas besorolású információk voltak –, az elharapózó republikánus belharc kedvező helyzetbe hozhatja novemberben. Sok republikánus úgy látja, hogy Trump indításával nem szereznék meg a Fehér Házat, és a szenátust is elveszítenék.

Ennyi bizonytalanság mellett számos irányba változhat az amerikai politika a következő években. Miközben sok figyelem irányul olyan kérdésekre, mint a bevándorlás, a nemzetbiztonság, az amerikai szavazókat nagyon izgatja a gazdaság helyzete, amire a jelöltek különböző módon reagálnak.
A külkereskedelem terén Trump elgondolásai felszámolnák az USA vezető szerepét a kereskedelemliberalizáció terén. Trump jelentős vámokat róna ki az importra, így a Kínából és Mexikóból érkező termékekre is. A többi republikánus jelölt alig foglalkozik a kérdéssel. Ami a demokratákat illeti, Sanders ellenzi a szabad kereskedelmet. Clinton hintapolitikát folytat az ügyben: most ellenzi a Csendes-óceáni Partnerséget is, amelyet külügyminiszterként még támogatott. A kereskedelmi háború kockázata alacsony, azonban egyre növekszik.

Clinton továbbá közelít Sanders álláspontjához a pénzügyi rendszer reformjával kapcsolatban, miután a fiatal szavazók körében komoly nyomot hagyott Sanders azon bírálata, miszerint Clinton jelentős adományokat kapott, illetve nagy pénzeket vett fel különböző beszédekért a Wall Streettől. Miután Sanders kampányának központi eleme, hogy ezen a ponton támadja Clintont, a volt külügyminiszter ma már részben Sanders populista, bankellenes nézeteit visszhangozza. A demokraták támogatják a laza monetáris politikát, az alacsony kamatokat és a gyengülő dollárt. A republikánusok viszont aggódnak a túlságosan laza monetáris politika miatt.
Ezeknek a tényezőknek jelentős hatásuk lesz. Egy új Fed-elnök kinevezésével (vagy a jelenlegi elnök, Janet Yellen megerősítésével) a következő elnöknek közvetett hatása lesz a kamatokra, az árfolyamokra és a globális pénzügyi piacra. Ha az inflációs nyomás mértéke emelkedik – ami nem valószínű, hogy hamar bekövetkezne, de esély van rá, ha a világgazdaság erőre kap –, a Fed válasza jelentős hatással lesz a gazdasági stabilitás szempontjából.

A jelöltek álláspontja nagymértékben eltér az adópolitika és a kiadások tervezését illetően, így a költségvetési hiánnyal és az államadóssággal kapcsolatos javaslatok is sokban különböznek. Sanders a következő évtizedben mintegy 18 ezermilliárd dollár pluszkiadást fordítana az egészségügyi rendszerre, infrastrukturális beruházásokra és az ingyenes felsőoktatás kialakítására. Ezen időszak alatt mintegy 6,5 ezermilliárd dollár értékű adóemelést hajtana végre, ami főként a „vagyonosokat” – a 250 ezer dollár feletti éves jövedelemmel rendelkező háztartásokat – érintené. A tervezett kiadások és az adóemelés mértéke közötti 11,5 ezer milliárdos hiányt lényegében jelentős adóemelésekkel kell majd fedezni. Clinton hasonló javaslatokkal, igaz, kisebb mértékű adóemelési tervekkel állt elő.

A republikánusok lejjebb vinnék az szja mértékét, és szélesítenék az adóalapot. Jóval versenyképesebb szintre csökkentenék a társasági adó szintjét, illetve a legtöbb területen visszafognák a kiadásokat, miközben növelnék a védelmi költségvetést. A tapasztalatok azt mutatják, hogy inkább az adócsökkentés és nem a kiadások növelése indítja be a gazdasági növekedést, illetve inkább az alacsonyabb mértékű kiadások és nem az adóemelések képesek hatékonyan konszolidálni a költségvetést. Bár a tapasztalatok azt mutatják, hogy a kiadások növelésének fékezése nem egyszerűen megvalósítható dolog, az elmúlt évtizedekben mégis sikerült ezt elérnie sok országnak, köztük Kanadának, az Egyesült Királyságnak, Svédországnak és magának az USA-nak is.

A republikánusok és a demokraták álláspontja jelentősen eltér a társadalombiztosításra fordított tetemes kiadások reformja terén is. A republikánusok – kivéve Trumpot – fokozatosan fékeznék azok növelését, míg a demokraták emelnék a juttatások mértékét. A szabad világ következő vezetőjének tudnia kellene, hogy amikor egy hajó süllyedni kezd, akkor a lyuk betömése a fő feladat, nem újak vájása.

Összességében a Sanders és Clinton által javasolt intézkedések az USA-t egy európai típusú szociális, jóléti állami modell felé közelítenék. Ahogy azonban a republikánusok rámutatnak, Nyugat-Európa életszínvonalának mértéke 30 százalékkal alacsonyabb az amerikaihoz képest, és Európa is lassuló növekedéssel, magas munkanélküliséggel és erősödő szociális feszültséggel néz szembe. Emiatt a republikánus elnök-, szenátor- és képviselőjelöltek visszafordítanák Barack Obama adó- és kiadásnövelési intézkedéseit, a költséges egészségügyi reformot.