Kína nemrégiben jelentette be, hogy tavaly gazdaságának 1970-es évek végén történt megnyitása óta először csökkent exportjának mértéke éves szinten. És ez még nem minden, a világkereskedelem értékben 2015-ben visszaesett. Egyértelmű a kérdés: ez miért történt?
A világkereskedelem ugyan 2009-ben is csökkent, azonban akkor a magyarázat egyértelmű volt: akkor erőteljesen visszaesett a globális GDP. Tavaly azonban a világgazdaság tekintélyes mértékben, 3 százalékkal bővült. Továbbá a kereskedelmi akadályok sem nőttek meg jelentősen, és a szállítási költségek is csökkentek, köszönhetően az olajárak jelentős esésének.
Árulkodó, hogy a Baltic Dry index – amely a nagy távolságú szállítások legnagyobb részét lefedő nagy hajók bérlési költségét méri – minden idők legalacsonyabb szintjére csökkent. Ez azt jelzi, hogy a piacok nem várnak fellendülést, a 2015-ös adatok a lassuló kereskedelem új korszakát jelezhetik előre. Aglobalizáció egykor feltartóztathatatlan erői veszítenek lendületükből.
A kínai helyzet is sokatmondó. Az elmúlt évtizedekben, ahogy a világkereskedelem vezető gazdaságává vált, Kína átalakította a globális kereskedelmi rendszert. Az importjának és az exportjának értéke is csökkent.
Valójában a nyersanyagárak alakulásának kulcsfontosságú szerepe van abban, hogy megérthessük az utóbbi néhány évtized világkereskedelmi trendjeit. Amikor az árak magasak voltak, húzták magukkal a kereskedelmet is, ami fűtötte a globalizáció elkerülhetetlen előrehaladásával kapcsolatos felhajtást, lelkesedést. 2012-ben azonban a nyersanyagárak csökkenni kezdtek, és hamarosan ezzel párhuzamosan a kereskedelem is visszaesett.
Induljunk ki abból, hogy egy tonna acél és tíz hordó olaj szükséges egy autó előállításához. 2002–2003-ban ekkora mennyiségű nyersanyag mintegy 800 dollárba került, ami egy 16 ezer dollárba kerülő autó mintegy 5 százalékát tette ki. Eszerint a 2000-es évek elején az ipari országoknak öt autót kellett exportálniuk ahhoz, hogy a fenti mennyiségű nyersanyagból száz egységet importálni tudjanak. 2012–2013-ra azonban az egy autó előállításához szükséges nyersanyag értéke 2000 dollárra nőtt, ami ugyanazon autó árának 10 százalékát tette ki (az autók árai ugyanis jóval kevésbé emelkedtek). Az ipari országoknak így kétszer annyit, vagyis tíz autót kellett exportálniuk ugyanannyi mennyiségű nyersanyag importálásához.
Egyértelmű, hogy közvetlen kapcsolat áll fenn a kereskedelem és a nyersanyagárak alakulása között. Miután ez az összefüggés minden olyan feldolgozóipari terméket érint, amelyhez nyersanyag szükséges, nem kell meglepődni azon, hogy amint a nyersanyagárak csökkennek, a globális kereskedelem mértéke is visszaesik.
Lehetne azzal érvelni, hogy ez a példa csak a kereskedelem értékére vonatkozik, és az elmúlt évtizedekben a kereskedelem növekedése a volumen alapján meghaladta a reál-GDP növekedési ütemét. A nyersanyagárak azonban a kereskedelem volumenére is kihatnak, miután a magasabb nyersanyagárak arra kényszerítik az ipari országokat, hogy növeljék exportjuk volumenét (a példában például ötről tíz autóra) annak érdekében, hogy az ugyanazon volumenű nyersanyagimport költségét lefedjék.
Miután az élelmiszerek, az üzemanyagok és a nyersanyagok teszik ki a világkereskedelem mintegy egynegyedét, amikor az áruk ingadozik – különösen, ha ez olyan erősen történik, mint az elmúlt évtizedekben –, akkor az egyértelműen kihat a kereskedelmi adatokra. A nyersanyagárak utóbbi időben látott jelentős esésének ismeretében alig van szükség arra, hogy más egyéb magyarázatot keressünk a kereskedelem mostani visszaeséséhez.
Ezt nem úgy kell érteni, hogy a globalizáció és a kereskedelem egy és ugyanaz. A globalizációnak sok más aspektusa is van, beleértve a határon átnyúló pénzügyi tranzakciók növekedését, a turizmust, a különböző adatok áramlását és egyéb gazdasági tevékenységeket. Valójában ezek az összekapcsolódások visszahatnak a kereskedelemre, miután lehetővé tették a globális értékláncok megjelenését, ahogy a termelési folyamatok különböző szakaszai más-más országokban történnek.
A jelenséget azonban túlértékelték. A Világkereskedelmi Szervezet szerint a legtöbb jelentős gazdaságban, így az USA-ban és az EU-ban az export külföldi hozzáadott értéke csupán mintegy 15 százalékot tesz ki. Más szóval a globális értékláncoknak kevés hatásuk van a világkereskedelem ezen jelentős gazdaságaira.
Kína az egyetlen kivétel. A világ termékeinek összeszerelőjeként ezen termékek hozzáadott értékű elemeinek legtöbbjét importálta. Ahogy azonban az ország ipari struktúrája fejlődik – a kínai összeszerelésű iPhone-ok ma már több Kínában gyártott alkatrészt tartalmaznak, mint néhány éve –, Kína közelebb kerül az USA-hoz és az EU-hoz a hozzáadott értékben. Ez a másik oka annak, hogy a kereskedelem miért veszíthet fontosságából.
Amikor valamit nagy felhajtás, lelkesedés övez, annak szinte mindig van valamilyen valódi oka. A legtöbb gazdaság ma nyitottabb, mint volt egy generációval ezelőtt. Az azonban mostanra egyértelművé vált, hogy az a felfogás, amely a globalizációt megállíthatatlan tényezőként észlelte, nagyrészt visszaköszönt az elmúlt évtized nyersanyagpiaci boomjának mellékhatásaiban. Ha az árak alacsonyan maradnak, ahogy az most valószínűnek tűnik, akkor a következő évtizedben a világkereskedelem stagnálását láthatjuk, miután a kereskedelmi sémák visszakerülnek a feltörekvő gazdaságokból a fejlett ipari hatalmakba.
Copyright: Project Syndicate, 2016.
www.project-syndicate.org
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.