Nem hallgatott az intő szavakra a nemzeti otthonteremtési közösség (nok) szabályozásának megalkotásakor a kormány, hiszen gyakorlatilag feltámasztotta a Magyarországon már életük kifutó szakaszában lévő fogyasztói csoportok intézményét. A lépés persze bizonyos szempontból érthető, hiszen a kabinet előtt láthatóan a lakásépítési piac és az építőipar beindításának célja lebeg, és ennek elérése érdekében minden eszközt igyekszik megragadni, így a viszonylag gyors eredményekkel kecsegtető nokot is.
A gazdasági növekedés fenntartásáért folytatott küzdelemben viszont mintha megint az átgondolatlanság hibájába estek volna a döntéshozók. A fogyasztói csoportoknál ugyanis nagyon nagy annak a veszélye, hogy az ügyfelek nem látják át a működési elvet, és olyan döntést hoznak, amit később nem vagy csak súlyos veszteségek árán tudnak megváltoztatni. Ez pedig akkor is így van, ha a nok bevezetése több ezer új lakás építéséhez járul hozzá néhány év alatt.
Ráadásul pont akkor vezetnek be egy új elemet az otthonteremtési piacra, amikor az már eleve súlyos áttekinthetőségi problémákkal küszködik: lakásvásárló legyen a talpán, aki ma fel tudja sorolni, hogy mi az, amit igénybe tud venni, és milyen feltételek mellett. Jelenleg ugyanis két támogatott hitelhez, a lakás-takarékpénztári konstrukcióhoz, a családi otthonteremtési kedvezmény (CSOK) különböző változataihoz kínálnak állami támogatást, amit még megkoronáz a lakáshitelek törlesztéséhez igényelhető cafeteria. Egy ennyi elemből álló rendszeren pedig pont egyszerűsíteni kellene, átláthatóbbá tenni, és ellenőrizni, hogy ugyan hol térülnek meg valóban hatékonyan az ösztönzésre szánt állami milliárdok. (Jellemző egyébként, hogy a nok bevezetése kapcsán pont a lakástakarékokba bírt belekötni a kormány, amelyek az egyetlen hatékonyan és átláthatóan működő elemét jelentik a rendszernek.)
A NOK bevezetése viszont – azon túl, hogy egyáltalán nem látszik nélkülözhetetlen lépésnek – első látásra is több szempontból aggasztónak tűnik. Az egyik legfontosabb kockázat, hogy a törvényben előírt százmillió forintos minimális tőke riasztóan alacsony lehet olyan vállalkozásoknál, amelyek több száz vagy akár több ezer ember számára finanszíroznak lakásokat, még akkor is, ha azt a tagi befizetésekből – és persze állami támogatásból – teszik. Nem hiába figyelmeztettek többen is a közelmúltban, hogy a közösségeket üzemeltető cégek számára hasonló tőkekövetelményeket kellene meghatározni, mint a bankoknál. Enyhe ellentmondás érződik abban is, hogy az érintett vállalkozásoknál a befizetésekre nincsen betétbiztosítási garancia, viszont az ellenőrző hatóság mégis az MNB lesz. Nem látni ugyanis, hogy a jegybank milyen adatok szolgáltatása révén ellenőrzi majd a fogyasztói csoportokat működtető cégeket, és mennyire lehetnek hatékonyak ezek az ellenőrzések.
Az ügyfelek szempontjából is láthatók kockázatok. A legfontosabb, hogy Magyarországon a pár éve még tűzzel-vassal irtott fogyasztói csoportok ügyfeleinek jelentős részét mindig is a kiszolgáltatott, pénzügyekben kevésbé jártas rétegek adták, azok, akiket a hitelbírálat mellőzése és a gyors ingatlanhoz jutás elvi lehetősége motivált a szerződés aláírásánál. Most ehhez csáberőként hozzáadódik majd a 15 év alatt akár 4,5 millió forintot is kitevő állami támogatás, amit viszont a szabályrendszer miatt pont azok a tagok tudnak majd kihasználni a leghamarabb, akiknek semmi szükségük nincsen rá.
Azt persze egyelőre nehéz belátni, hogy hány ügyféllel tudnak majd kezdeni az otthonteremtési közösségek, és hány cég felel majd meg a törvényben rögzített feltételeknek, csak sejteni lehet, hogy nem ez az intézmény lesz az, amelyik egy csapásra megoldja a magyar lakáspiac szerkezeti és mennyiségi problémáit. Arra viszont kínosan ügyelni kellene, hogy csak olyan ügyfeleket engedjenek a konstrukció közelébe, akik jól értik a működését: senkinek sem lenne jó, ha az otthonteremtési közösségekből idővel károsulti csoportok alakulnának. Azokból már van itthon elég.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.