A súlyos válsággal és az eljelentéktelenedés rémével küzdő brit Munkáspártban mind többen fedezik fel a kanadai liberális Justine Trudeau-t, aki drámai visszaesésből hozta vissza csapatát nyerő helyzetbe, méghozzá a fiskális politika kiterjesztésének részletesen kifejtett tervével. Nem pusztán költekezést ígért megszorítás helyett, hanem pontosan megmondta, mibe érdemes közpénzeket fektetni, hogy a gazdaság meglóduljon, és új munkahelyek keletkezzenek. Célzott adócsökkentésekkel és a tehetősek nagyobb terhelésével is megtámogatta programját. Trudeau dicséretét Jonathan Ashworth árnyékminiszter írta meg a The Guardian hasábjain.
Abban reménykedve, hogy a Brexit nyomán előre lehet hozni a választásokat, s új stratégiával meg lehet mérkőzni Theresa May konzervatív pártjával, amely – persze nem Trudeau-ra hivatkozva – valami hasonlóra készül. Ezért került ki a kormányból a lefaragások élharcosának számító George Osborne, akit Philip Hammond azzal a feladattal vált, hogy az államadósság növelése árán is költekezzen.
A brit példa csak csepp a tengerben, s nagyon is beleillik a globális folyamatokba. A minap Abe Sindzó japán kormánya jelentett be újabb élénkítőcsomagot, amely legalább 45 milliárd dollárnak megfelelő kiadásemelést takar, igaz, 1992 óta ez már a huszonhatodik ösztönzőterv a gazdaság fellendítésére és a defláció megszüntetésére. Kína olcsó hitelekkel siet a bankok és a vállalatok segítségére, Dél-Korea tízmilliárd dollárral felérő pótköltségvetéssel munkaerőpiaci változtatásokat szeretne finanszírozni. Az amerikai elnökválasztási kampányban mind Hillary Clinton demokrata és Donald Trump republikánus jelölt infrastrukturális állami beruházásokat ígér, utóbbi ezt megfejeli egy olyan adócsökkentési programmal, amelyet bevételsemlegesként hirdet, vagyis a különböző kedvezmények és kiskapuk tömegét törölné el. Az eurózóna összesített büdzséhiánya már jócskán a GDP három százaléka alá esett, s ha a valutaövezet fiskális unió volna, akkor költségvetési mozgástere is adódna.
Ezt a nehézséget kerülné meg a stabilitási paktum rugalmasabb értelmezése, amely közberuházásokat von ki a deficitszámítási kötelezettségből. Igaz, észak és dél, erős központ és labilis periféria ellentétei és vitái közepette.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) is mindinkább a fiskális politika és a szerkezeti reformok felé fordul, mert egyre nyilvánvalóbb, hogy a jegybankok zömmel kiürítették fegyvertárukat. Az angolnak még maradt némi levegője, 0,5-ről 0,25 százalékra vitte le a kamatot, s ebből még engedhet is egy kicsit, de a lényegen ez nem változtat. A lanyha világgazdaságot pedig stimulálni kell, ebben egyeztek meg néhány hete a Húszak Csoportjának (G20) pénzügyminiszterei is.
Nem mindegy persze, hogyan. Önmagában a költekezés nem sokat ér. A sehová sem vezető autópályák hosszabb távon nem serkentik a növekedést. Az új japán élénkítési elképzelésről éppen azért formált kedvező véleményt Adam Posen, a washingtoni Peterson Intézet vezetője, a Bank of England monetáris tanácsának volt tagja, mert a kiadásnövelés munkaerőpiaci szerkezeti reformmal jár együtt. Vagyis kijelenthető: a fiskális eszköz bevetésével igenis kikényszeríthető a fenntartható növekedést előmozdító gazdaságszerkezeti javulás. S Japán talán arra is jó példa, hogy az infrastrukturális beruházásokat kísérő pazarlás és korrupciógyanú ellenére megvalósíthatók előremutató reformok.
Az észszerű fiskális nyomulás kifizetődőnek is bizonyulhat. Rövid távon emelheti a deficitet, de hosszabb távú egyenlegjavító hatása vitathatatlan. Az Oxford Economics számítása szerint a GDP egy százalékára rugó kiadásnövelés két éven belül 0,6-1,4 százalékponttal dobja meg a GDP-t.
Az alacsony kamatokkal, deflációval, szerény növekedéssel jellemezhető tartós pangás elméletét terjesztő Larry Summers volt amerikai pénzügyminiszter és az Európa jövőjét fenyegető euróról szóló új könyvével nagy vitát kavaró Nobel-díjas Joseph Stiglitz is a célzott adóváltoztatásokkal önmagát finanszírozó fiskális expanzió híve. Summers szerint az alacsony kamatok időszakában az adósság egyszeri megugrása – a keresletélénkítő tovagyűrűző hatás miatt – is fenntarthatóbb, mint a megszorításokkal erőltetett adósságcsökkentési politika.
S mintha a kormányok fejében is érne a felismerés: a növekedési képességet szerkezeti reformok révén is javító fiskális beavatkozásnak immár nincs alternatívája.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.