A 2007–2008-ban kezdődő pénzügyi és gazdasági válság egyik legfontosabb tanulsága a közgazdaságtudomány számára az, hogy a gazdasági ciklusokat nem lehet megmagyarázni a pénzügyi közvetítés sajátosságainak megértése nélkül. Különösen fontos a bankrendszer, a háztartások és a vállalatok időben változó tőkeáttétel- és adósságkorlátainak a gazdasági ingadozásokra gyakorolt hatása. A fenti kihívásokra természetesen az MNB modellezőinek is reagálniuk kellett. Több modell fejlesztése is elindult, például elkezdődött a korai válságot előre jelző és más makroprudenciális modellek építése, de az MNB makroökonómiai előrejelző és szimulációs modellje is megújult (lásd MNB Füzetek 2016/4).
Az új modell fejlesztésekor az egyik fő szempont egy realisztikus háztartási blokk kialakítása volt. Egyrészt szükség volt arra, hogy a háztartások eladósodottságának a fogyasztásra gyakorolt hatását explicit módon figyelembe vegyék. Másrészt a háztartások heterogenitását is meg akarták jeleníteni a modellben, szemben a domináns modellezési gyakorlattal, amely szerint a teljes háztartási szektort egy reprezentatív háztartás segítségével jelenítik meg.
A korábbi előrejelző modellekből hiányzó óvatossági motívum kulcsszerepet játszik az új modell háztartási blokkjában. A háztartások fogyasztási döntéseit jelentős mértékben meghatározza, hogy egy a bizonytalanság szintjétől és kockázatkerülésük mértékétől függő óvatossági pénzügyi tartalékot képezzenek. Ha vagyonuk nem ér el egy bizonyos célszintet, akkor növelik a megtakarításaikat, hogy ehhez közelebb kerüljenek, ha vagyonuk nagyobb a célszintnél, akkor csökkentik a megtakarításaikat.
Az új modell kiküszöböli az eddigi előrejelző modellnek azt a hiányosságát, hogy a modell dinamikájára csak a flow (jövedelem jellegű) változók hatottak. Az új modellben realisztikusabb módon stock (állomány jellegű) változók is – mint például a háztartások vagyona – befolyásolják a modell változóinak alkalmazkodását, dinamikáját. A modell kétféle háztartási csoportot különböztet meg: eladósodott (negatív nettó vagyonnal) és finanszírozó (pozitív nettó vagyonnal) rendelkező háztartásokat.
A monetáris politikai sokk hatására az eladósodott és a vagyonos háztartások fogyasztása eltérően reagál, fogyasztási döntésüket a kamatcsökkentés helyettesítési és vagyonhatása határozza meg. A helyettesítési hatás mindkét típusú háztartás esetében hasonló hatásokat indukál, az alacsonyabb kamatok miatt jobban megéri kevesebbet megtakarítani, illetve többet fogyasztani a háztartásoknak. Ugyanakkor a vagyonhatás eltérő a két fogyasztó esetében. Míg a vagyonosabb fogyasztóknak – mivel ők nettó megtakarítók – az alacsonyabb kamatok kedvezőtlenül befolyásolják a tőkejövedelmét, így ez a fogyasztásukat is visszafogja. Ezzel szemben az eladósodott fogyasztók jövedelmi helyzetére – mivel nettó hitelfelvevők – az alacsonyabb kamatok kedvező hatással vannak, hiszen hiteleik után kevesebb kamatot kell fizetniük, így ez kedvezően hat a fogyasztásukra.
A korábbi előrejelző modellben a háztartások vagyona, illetve adóssága nem jelent meg explicit módon, ezért csak korlátozottan lehetett figyelembe venni olyan a fogyasztást befolyásoló tényezőket, mint a devizaadósságok értékének a válság utáni növekedése a forint leértékelődésének hatására. Mivel az új modellben ezek a változók már kulcsszerepet játszanak, ezért az képes figyelembe venni a forintosításnak a monetáris transzmisszióra gyakorolt hatását. A forintosítás előtt a monetáris kondíciók lazulása az árfolyamcsatornán keresztül növelte a háztartások adósságát, csökkentve azok fogyasztását. A jelenlegi helyzetben azonban a lazítás már nem gyakorol negatív hatást a háztartások adósságára és fogyasztására.
A vállalatok finanszírozási súrlódásainak megragadásához a pénzügyi akcelerátor megközelítést – amely a pénzügyi információs aszimmetriák makroökonómiai hatásait vizsgálja – integrálták a modellbe. Az információs aszimmetria következménye, hogy a hitelfelvevő által fizetendő kockázati felár nagysága függ a tőkeáttételtől, azaz a hitel és a vállalat saját tőkéje közti aránytól: minél nagyobb a tőkeáttétel, annál nagyobb felárat kénytelen a hitelfelvevő fizetni.
A pénzügyi akcelerátor mechanizmus felerősíti a monetáris transzmisszió hatását. Monetáris lazítás esetén az alacsonyabb kamatlábak miatt kisebb finanszírozási felárat kell a vállalatoknak fizetniük, ezért érdemesebb többet beruházniuk, és ez a többletberuházás megnöveli a monetáris lazítás gazdaságélénkítő hatását.
A modell paramétereinek kalibrálásakor figyelembe vettek olyan, az empirikus irodalomban dokumentált jelenségeket, mint a Phillips-görbe ellaposodása, az árfolyam begyűrűzésének lassulása. Az MNB inflációs jelentésében publikált előrejelzés – az eddigi gyakorlattal összhangban – továbbra is a szakértői és a modell-előrejelzés kombinálásaként adódik. Ugyanakkor az új modell fejlesztésénél cél volt minél több szakértői tapasztalat beépítése, hogy ezáltal egyszerűsödjön a két megközelítés összehangolásának folyamata.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.