Deák Erika a folyamatos építkezésben hisz

Milyen figyelem irányul a nemzetközi műtárgypiacon Kelet-Közép-Európa felé?

– Határozott, de fontos hangsúlyozni, hogy ez kifejezetten régiós érdeklődés, nem egyes országok, így nem Magyarország művészeti életére fókuszálódik. Nyugat-Európa és Amerika megírta a saját művészeti kánonját a hatvanas évektől napjainkig, és most azokat a kelet-európai kapcsolódási pontokat keresik, amelyek visszaigazolják a művészettörténeti narratívát.

Tudjuk, mi történt nyugaton például 1962-ben, ehhez szeretnék hozzáfűzni, ami ennek hatására létrejött Csehországban, Lengyelországban, Magyarországon néhány évvel később, ez hitelesíti a kánont. A műkereskedelem pedig többnyire követi a művészettörténetet, így van egy szándék a térség megismerésére, a fehér foltok kitöltésére jelentős köz- és magángyűjteményekben. A magángalériák gyorsan és rugalmasan reagáltak is az elmúlt egy-két évben erre a jelenségre.

Kijelenthető, hogy Kelet-Európa az új trend?

– Nem szeretek túl nagy jelentőséget tulajdonítani a műtárgypiaci trendeknek, bár hasonlóan a divat világához, itt is megfigyelhető egyfajta körforgás, birtokolni kell a friss információkat, de nem kötelező kizárólag trendkövetésre berendezkedni. A nyugat-európai műkereskedelmi piac politikai és társadalmi okok miatt nagyon bizonytalanná vált az elmúlt években.

Alapvetően e területen is a biztos befektetéseket keresik az emberek, ezért ha trendekről beszélünk, a régiós érdeklődésnél fontosabbnak látom azt a törekvést, hogy a fiatal feltörekvő művészek helyett az idős vagy nemrég elhunyt művészeket keresik, mert tőlük vásárolni kevesebb kockázattal jár, pontosabban lehet tudni, mit „tud” egy életmű. Fiatal művészekbe kockázatosabb pénzt fektetni, nem tudjuk, tíz év múlva is alkotnak-e, s ha igen, akkor mit. De a régiós érdeklődés is létező trend.

Szűcs Attila Sotheby’snél elért árverési sikere milyen hatásokat eredményez?

– Két különböző árverésről beszélünk, az anyagokat összeállító szakemberek sem azonosak, fontos jelzés, hogy mindketten beválasztottak Szűcs Attila-képet. Az első, Contemporay East elnevezésű eseményen a kikiáltási ár négyszereséért, 16 ezer fontért ment el az Érintés című festmény, külföldi gyűjtő vette meg, aki itt találkozott először Szűcs Attila művészetével, s azóta a galéria fontos kliensévé vált. A decemberi aukción a Hóbagoly kép csaknem 14 ezer fontért egy másik jegyzett külföldi gyűjteménybe került, ez önmagában is jó a galériának.

Természetesen örülünk a sikernek, de önmagában egy Sotheby’s-leütés nem sokat jelent, csak ha folytatása lesz. Galériásként megtapasztaltam, nem egyszer kell nagyot dobni, hanem folyamatosan dolgozni. Az aukciós eredmény mégis számít, mert amikor valaki egy új gyűjteményt épít, vagy egy múzeumi kollekcióba keres műtárgyakat, mindennek utánanéz az interneten, és a Sotheby’s-, Christie’s-aukciók eredményei olyan transzparens, folyamatosan hozzáférhető információk, amelyek nagyon fontosak a művészeti világban.

Egy sikeres aukció stabilizálja az aktuális árait a művésznek, de nem jelent közvetlen áremelést, inkább legitimálja az eddigit. A Ludwig Múzeum kiállítása és a most rangos külföldi kiadónál megjelent monográfia után viszont, egyeztetve Szűcs Attila német és milánói galériásaival, 10 százalékot emeltünk az árain.

Másfél éve Münchenben is nyitott galériát, ott milyen tapasztalatokat szerzett?

– Egy régi, müncheni barátommal belefogtunk egy kísérletbe, együttműködésünkből született jó pár kiállítás, de be kellett látnom, nem érdemes távvezérléssel működtetni egy galériát. A személyes és állandó jelenlét elengedhetetlen. Ezentúl kizárólag egy-egy hétvégére szóló, célzott jelenléteket tervezünk, nem akarunk eltűnni a városból, de az eredeti terveimmel ellentétben nem leszünk olyan intenzívek. Szerencsére a müncheni gyűjtőimet ki tudom szolgálni helyi galéria nélkül is.

Idén az Independent Brusselsre megy áprilisban, ahova pályázni nem lehet, kizárólag meghívással lehet részt venni. Milyen anyaggal készül?

– Szűcs Attila és a galéria fiatal művésznőjének, Keresztes Zsófinak a munkáiból készítünk egy installációt. Érdekes dialógusba tudnak kerülni a két művész munkái, mindketten a mediális világ hatásait dolgozzák fel műveikben, egyikük historikusan, másikuk kortársabb hozzáállással. Szűcs Attila műveire nemzetközi érdeklődés is van, Keresztes Zsófi pedig efemer anyagokból épít izgalmas objekteket és installációkat, nagyon pontosan reagálva a posztmediális világ kihívásaira.

A kortárs galériák egyesületének elnökségi tagja volt mostanáig. Miért mondott le?

– A galériások közös érdeke, így az egyesület legfontosabb célja az áfa csökkentése volt és maradt. A magyar galériások és művészek sok fura esetet tudnának elmesélni, milyen helyzeteket hozott létre az Európában példa nélküli, magas áfatartalom. Tanulmányokat írattunk, lobbiztunk a kívánatos 5 százalékért, igyekeztünk bebizonyítani, hogy a csökkentés nagyobb bevételt jelentene az államnak is. Az összes többi törekvésünk másodlagos ehhez képest, de nem sikerült ebben előrelépnünk.