Közelebb vagy távolabb?

Az idei évvel nem lesz gond. A munkaerőhiánnyal sújtott gazdasági helyzetben a keresetek gyorsan növekszenek, még annál is nagyobb ütemben, mint ahogy tavaly, ezzel pedig a lakossági fogyasztás erős támasza lesz a GDP-növekedésnek. Igaz, az infláció emelkedő pályára áll, de a reálbérek növekedése még így is meghaladhatja a tavalyit. A béremelkedést nemcsak az támogatja, hogy történelmi csúcson van a betöltetlen álláshelyek száma, és a cégek egyre kevésbé találnak megfelelő munkaerőt, hanem az is, hogy a minimálbér és a garantált bérminimum a 2000-es évek eleje óta nem látott mértékben emelkedik, ez pedig minden kategóriában feljebb lökheti a kereseteket.

A belső kereslet másik komponensét jelentő beruházások is növekedési pályára kerülnek idén, hiszen az Európai Uniótól megérkeznek az eurómilliárdok az új uniós költségvetési ciklusból – ezek a magyar állam és a vállalatok számára nélkülözhetetlen fejlesztési források. A kormányzati programok segítségével a lakásberuházások is felfutnak, ezzel élénkülhet a tartós fogyasztási cikkek kereslete, vagyis összességében jelentős impulzust kaphat a magyar gazdaság.

A világgazdasági válság után húzóerőnek számító nettó export növekedési hozzájárulása ugyan csökkenhet, vagy akár el is tűnhet, miután a fogyasztásnak és a beruházásnak jelentős az importigénye. De ez talán nem is olyan nagy baj, hiszen a belső motorok beindulása – és a válság előtti fogyasztási szint meghaladása – sokkal fontosabb a szép exportszámoknál.

Mindezek alapján jó esélyünk van arra, hogy a 2 százalék körüli növekedéssel jellemezhető 2016-os évet magunk mögött hagyva, akár kétszer olyan gyorsan bővüljön a gazdaság, mint tavaly, és újrainduljon a megtorpant konvergencia az EU felé. Az optimisták szerint a kedvező növekedési ütem kitarthat a választási évben és még azt követően is, miután a költségvetési politika borítékolhatóan expanzív lesz.

A folyamatok mélyén azonban több olyan tényezőt látunk, amely óvatosságra int. Néhány jó évet ugyanis úgy is képes produkálni a gazdaság – egy kis országban elég csak egy-két autógyár termelésének felfutása, mint azt a válság után láthattuk –, hogy az ország tőkevonzó képessége nem javul, a humántőke, azaz az oktatás teljesítménye romlik, a fiatalok soha nem látott arányban hagyják el az országot, és a termelékenységgel is súlyos problémák vannak.

A munkaerőhiány miatti gyors béremelkedés időszaka valószínűleg még néhány évig velünk marad. Ahhoz azonban, hogy valóban szakítani tudjunk az olcsó munkaerőre épített modellel, és a magas hozzáadott érték teremtésével próbáljunk meg versenyezni, nemcsak a bérek nagymértékű növelésére lesz szükség, hanem a termelékenység javulására is. Az kell például, hogy a PISA-teszteken romló helyett javuló tendenciát mutasson a diákok teljesítménye, az kell, hogy az oktatási rendszer ne szegregáljon, hanem bontsa le a fiatalok közötti különbségeket, és az, hogy minél többen érjenek el minél magasabb iskolai végzettséget.

A vállalatok működése szempontjából kulcskérdés, hogy a világ legnagyobb versenyképességi rangsoraiban megálljunk a lejtőn – legyenek azok akár vállalatvezetők véleményén, akár makrogazdasági számokon alapuló listák –, vagyis arra is szükség lesz, hogy a gazdaságpolitika működését átláthatónak, konzisztensnek, kiszámíthatónak tartsák a szereplők. Fontos lépés a minimálbér számottevő emelése, ahogy a lakásprogramok is azok, hiszen rengeteg fiatalnak okoz súlyos gondot, hogy saját vagy nagyobb lakásba költözhessen. A társasági adó csökkentéséből azonban a magyar vállalatok nagyon-nagyon keveset éreznek majd, az intézkedések közül igazából csak a járulékcsökkentés az, ami könnyebbséget jelenthet nekik.

Magyarország számára egyetlen út létezik ahhoz, hogy a gazdasági növekedésre ne csak egy-két évig lehessünk büszkék, hanem folyamatosan el tudjuk mondani: a régióval együtt, lépésről lépésre kerülünk közelebb a fejlett országokhoz. Most remek pillanat van ennek sikerültéhez: a költségvetés pozíciója képes elviselni a strukturális reformokból fakadó költségeket, a belső kereslet növekedése pedig szilárd támaszt nyújt a vállalatoknak a bővüléshez. Most a kormányzaton a sor, hogy a növekedés hosszú távú alapjait helyreállítsa.