Barcza György: Nincs megállás az államadósság javulásában

A magyar gazdaságpolitikával kapcsolatban a tavalyi év hármas felminősítése után ma már nem állják meg a helyüket sem a „lehetetlen”, sem a „hosszabb távon úgysem működik” minősítések. Sőt, időnként példaként említik a magyar modellt akár a nemzetközi intézmények vezetői is – igaz, ezt inkább csak zárt körben merik megtenni. Az állampénzügyek stabilitása minden gazdasági növekedés alappillére, és láttuk 2008 előtt, hogy a külső eladósodásra építő politika milyen kárt képes okozni.

Nem kell makroközgazdásznak lenni ahhoz, hogy belássuk, a kormányzati hitelesség, az alacsony költségvetési hiány, a kedvező kamatkörnyezet és a gazdasági növekedés mellett könnyű jól kezelni az adósságot. Az elmúlt két évben azonban igyekeztünk a kedvező lehetőséget kihasználni, hogy az államadósság biztonságosabb legyen, és ma már elmondhatjuk, hogy nem okoz versenyhátrányt a régió többi országához képest. Ez nemcsak abban mérhető, hogy mennyivel csökkent az állam kamatkiadása – körülbelül egynegyedével –, hanem abban is, hogy mennyire stabil az állampapírpiac és milyen sokkellenálló képességgel bír.

Szinte hihetetlen, de egy évtizede az állampapírkamatok jobban követték az amerikai dollárkamatok alakulását, mint az euróét. A magyar piac a kockázatosabb fejlődő országok körébe tartozott, és a belső folyamatok is az instabilitás irányába vezettek. Összességében ezért a magyar piac minden nemzetközi hírre reagált, akár a fejlett országokból, akár a fejlődőkből – és ezen belül a régióból – érkezett. Ezenfelül jöttek a hazai hírek. Nem véletlen, hogy a magyar kamatszint messze a legmagasabb volt a régióban, és az ingadozása, volatilitása miatt a befektetők csak extra hozam mellett vásároltak.

A sikeres költségvetési politika, a lakossági állampapírprogram, valamint a jegybank konstruktív hozzáállása együttesen fordította meg ezt a helyzetet. Amikor elindultunk a lakossági állampapírok erőteljes fejlesztésével 2015 elején, akkor csak reméltük, hogy sikerül érdemi lakossági állampapír-állományt felépíteni. Az látszott, hogy a kamatszintre a vártnál is érzékenyebbek a befektetők, mert az egyéves papír kamatának háromszázalékos szint alá csökkentését követően megállt a növekedés 2014 végén. A kamatszint visszaemelése pedig újraindította a keresletet. Az infláció felett négyszázalékos Prémium Államkötvény iránt pedig kiugró kereslet mutatkozott. Tekintve, hogy nincs nemzetközi példa vagy elmélet, amely használható lett volna hazánkban, kénytelenek voltunk a magunk megérzéseire hagyatkozni. Európában Írország tudott jelentősebb lakossági állományt felépíteni, az az adósság nyolc százalékát teszi ki, tehát alig egyharmada az idei év végére várható magyar mértéknek. Ezek alapján a kamatok alakításában óvatosak voltunk, évente csak egy-két alkalommal változtattuk, és kamatcsökkenés bejelentésekor még hagytunk néhány napot a kifutó állampapírból történő vásárlásra. Az állomány növekedése felülmúlta a várakozásainkat, évi 40 százalék körüli ütem mellett gyorsan növekedett a lakossági piac. Természetesen ebben szerepet játszott az is, hogy míg a pénzügyi közvetítőrendszer eleinte konkurens termékként kezelte, idővel nemhogy elfogadta – a forgalmazók fix jutalékot kapnak –, hanem „rá is szokott” a lakossági papírokra. Ez jól látszik abból, hogy az idei kamat- és jutalékcsökkentést követően is stabil maradt a kereslet, még olyan esetben is, amikor önkormányzat vásárol, amely után mindössze 0,1 százalék jutalékot kap a forgalmazó. Számukra az állampapír-eladás még mindig jobb változat, mint ha a betétet negatív kamatozás mellett a jegybankban helyeznék el.

[caption id="" align="alignleft" width="690"] Szépen emelkedik a lakosság pénzügyi vagyona, amelynek egy része az állampapírpiacra áramlik. Fotó: Móricz-Sabján Simon[/caption]Az idei év pozitív változása a hosszabb futamidők iránti magasabb kereslet. Egyrészt a Kétéves Állampapír iránt van jelentős kereslet, másrészt az infláció visszatérésével a garantáltan infláció feletti kamatot fizető Prémium Államkötvények lettek népszerűek. A magyar gazdaság évtizedek óta rabja az alacsony lakossági megtakarításnak és pénzügyi vagyonnak. Ennek hiányában ugyanis az állam hitelfelvétele és a vállalati szektor beruházása csak külső forrásokból finanszírozható. Ez a finanszírozás pedig külföldre áramló jövedelmet jelent, vagyis ha van is fejlődés, annak egy részét a külföldi kapja. A belföldi adósság finanszírozása mára elérte azt a szintet, hogy kicsi a különbség a forint- és a devizaadósság között. Ez nem azt jelenti, hogy le kell mondanunk a devizaforrás bevonásának lehetőségéről, de meg van a választási lehetőségünk, hogy megfelelő belföldi kereslet mellett ne vagy csak kisebb összegben bocsássunk ki devizakötvényt. Minden valószínűség szerint a devizaarány az idei év végére történelmi rekordra, 24 százalék közelébe süllyedhet.

A stabilitás tekintetében jó teszt volt a tavalyi Brexit és az amerikai elnökválasztás időszaka. Mindkét esetben azt láttuk, hogy a magyar piacon is emelkedett a hozam, de ez összhangban volt a régióval, sőt az év végén a sokkot követő helyreállás a hazai piacon volt a legjelentősebb, és azóta a magyar hozamgörbe a lengyel és a román hozamszintek alatt van. A hozamok az euróhozamokat követik, és az ingadozás minimális. Az a versenyképességi teher tehát, amely a magyar gazdaságot évtizedekig fékezte, nemcsak a nyugati, hanem a régió országaihoz képest is, mára megszűnt. Az állam hitelfelvétele nem okoz irreálisan magas kamatszintet, és így nem szorít ki beruházásokat, a túlzottan magas külföldi tulajdon okozta veszélyforrás pedig eltűnt.

Az államadósság csökkenő trendje mellett nyilvánvalóan még évekre van szükség, hogy az Alaptörvényben rögzített 50 százalékos adósságráta-értéket elérjük. Ezzel párhuzamosan viszont szépen emelkedik a lakosság pénzügyi vagyona, amelynek egy része az állampapírpiacra áramlik. Hosszú távon a két tendencia egymáshoz közelít, ami azt is jelenti, hogy tovább javul majd a magyar államadósság külső és belső megítélése.