A gazdasági helyzet megbuktathatja Róhánit?

Irán irányított demokrácia, ennek ellenére kiszámíthatatlanok az ország elnökválasztásainak eredményei: nem kivétel ez alól a mai voksolás sem, miután a hivatalban lévő elnöknek, Haszan Róháninak egy befolyásos konzervatív kihívóval is meg kell mérkőznie. Róháni riválisa Ebráhím Rajszi, aki a legfőbb vallási vezető, Ali Hámenei ajatollah lehetséges utódjának számít. Rajszi kampánya erőteljes lökést kapott azzal, hogy egy másik keményvonalas politikus, Mohammad Báger Kálíbáf, Teherán polgármestere visszalépett az elnökjelöltségtől Rajszi javára.

Amikor Róhánit 2013-ban megválasztották elnöknek, az országot 35 százalékos infláció sújtotta, a nemzeti valuta a kétharmadával értékelődött le 2012-ben, illetve nemzetközi szankciók bénították a gazdaságot. Az olajexport és az Irán vezető iparágának számító autógyártás teljesítménye is kétharmadával esett vissza. Róháni a 2013-as elnökválasztáskor az akkori elnök, Mahmúd Ahmadinezsád populista politikája ellen kampányolt, és azt ígérte, hogy kisebb mértékű lesz a redisztribúció, így több munkahely jön létre, illetve növekedhet a termelés. Arra is ígéretet tett, hogy megfékezi az inflációt, a nyugati országoknál eléri a szankciók feloldását, és helyreállítja a gazdasági stabilitást.

Reálisan nézve, az ígéreteit teljes mértékben betartotta: az infláció három évtized után először egy számjegyű lett, a szankciókat feloldották a 2015-ös atommegállapodásnak megfelelően, illetve a nemzeti valuta árfolyama is négy éve stabilnak tekinthető. Sok iráni azonban csalódott: akik korábban azt várták, hogy ezeknek köszönhetően javul majd az életszínvonal, és a munkalehetőségek is bővülni fognak.

Természetesen a kétévnyi recesszió után a gazdaság ismét növekedésnek indult. A jelenlegi fellendülés kiterjedtségéről és tartósságáról azonban eltérnek a vélemények. Miután a mostani növekedés jó része az olajtermelés megkétszereződéséhez köthető, nem növelte a háztartások jövedelmét és nem hozott létre új munkahelyeket.

Az adatok azt mutatják, hogy a nem fővárosi háztartások átlagos fogyasztása reálértékben csökkent Róháni elnöki ciklusának első két évében, a szegénység mértéke növekedett. A 2015–16-os pénzügyi évben közel egymillióval több ember volt a szegénységi küszöb alatt, mint amikor átvette a hivatalát.

Ezek a fejlemények mégsem jelentik feltétlenül azt, hogy Róháni nem tartotta be ígéreteit. Amikor a választók támogatták az infláció csökkentésére vonatkozó programját, akkor feltehetően abba nem gondoltak bele, hogy ha az árak lassabban emelkednek, akkor a jövedelmek is lassabban fognak nőni. Továbbá Róháni feszes költségvetési politikát folytatott, ami mélyítette a recessziót és késleltette a gazdasági kilábalást. Az állami állótőke-beruházások értéke a GDP mintegy 5 százalékát teszi ki, ami ugyan kétszerese az Ahmadinezsád idejében mértnek, de még mindig alacsony értéknek számít. Az állami állótőke-beruházások Iránban a gazdasági növekedés hagyományos motorjának számítanak, és a jó időszakokban a GDP 20 százalékát is elérték.

A helyzetet tovább nehezíti, hogy Iránban jelentős beruházási hiány áll fenn az ingatlanok értékének bezuhanása és a befagyott bankrendszer miatt. Az iráni bankokat még mindig a rossz hitelek súlya nyomasztja, amelyeket Ahmadinezsád erőszakolt rájuk populista intézkedéseinek finanszírozása céljából. Az iráni jegybanknak pedig nem sikerült a hitelezést beindítania.

A kamatok 10 százalék fölé emelkedtek, ami megfojtotta a magánberuházásokat. Miután az állam nem szándékozik a kiadásait növelni, és a magánszektor nehezen kap hitelt, a beruházások teljes mértéke 9 százalékkal visszaesett a 2016–17-es pénzügyi év első kilenc hónapjában azok után, hogy az előző pénzügyi év ugyanezen időszakában 17 százalékos csökkenést mértek. Az ismét beinduló gazdasági növekedés ellenére a munkanélküliség lényegében nőtt az elmúlt négy évben. Habár a gazdaság minden egyes évben több mint 500 ezer állást hozott létre, a munkaerőpiacra újonnan belépők megemelték a munkanélküliségi rátát 10,1-ről 12,1 százalékra, illetve 24-ről 29 százalékra a 15–24 év közöttiek körében.

Róháni gazdasági stratégiája különösen a fiatal irániak számára volt kedvezőtlen, akik a munkanélküliek 60 százalékát teszik ki, és akik jellemzően támogatták őt a 2013-as elnökválasztáson. Az iráni fiatalság azonban várhatóan szemet huny Róháni gazdaságpolitikai sikertelenségei felett, és ismét rá szavaz majd, mivel inkább a mostani elnök megengedőbb társadalompolitikai irányát támogatja a konzervatívok szigorú moralizálása helyett.

Ám az idősebb irániak várhatóan nem lesznek ennyire elnézők. A fiatalok munkanélkülisége mindenkit érint, különösen azokat a felnőtteket, akiknek el kell tartaniuk a fiatal állástalanokat. Egy 2015–16-os felmérés szerint a 35 éven aluli férfiak 65 százaléka a szüleivel él, közülük 24 százalék munkanélküli. Továbbá Róháni 50 százalékkal megemelte az energiaárakat anélkül, hogy növelte volna a szegényeknek nyújtott juttatásokat. Nem tudni, hogy a szegények mekkora arányban támogatták 2013-ban, de most kevésbé valószínű, hogy rá szavaznak.

Ennek ellenére Róháni előreláthatóan ismét megnyeri az elnökválasztást, nem utolsósorban azért, mert eddig az Iszlám Köztársaság minden elnöke két cikluson át volt hatalmon. Ha veszít, akkor annak a gazdaságpolitikája lesz az oka, amely túl kevés és túl későn jelentkező eredményt hozott.

Copyright: Project Syndicate, 2017

www.project-syndicate.org