Kötéltánc

A gazdasági válság kitörése után rengeteg kritika érte a nagy nemzetközi hitelminősítőket amiatt, hogy nem látták előre a katasztrófát, és rosszul becsülték meg több instrumentum értékét is – köztük például a Lehman Brothers kötvényeit. Az sem tetszik sokaknak, hogy a szakértők gyakorlatilag nem vállalnak felelősséget semmiért, ráadásul sokan részrehajlóknak, politikailag elfogultnak tekintik őket. Nagyjából hasonló kép alakult ki manapság azokkal a nagy nemzetközi elemzőházakkal, befektetési szolgáltatókkal kapcsolatban is, amelyek részvényeket követnek, modelleznek, vagy éppen tőzsdére visznek, bár esetükben korántsem politikai alapon éri őket vád. Elég csak egy pillantást vetni például a négy magyar blue chipre megfogalmazott ajánlásokra, célárakra, és azonnal tanácstalanná válik egy rutintalan kisbefektető, látva a hatalmas különbségeket, eltéréseket.

A 9000 forint alatt forgó OTP-papír célára például a különböző elemzőházaknál több ezer forintos eltéréssel szerepel, aztán hirtelen érkezik egy, a mediánnál közel 4 ezer forinttal magasabb értékelés. Mindez úgy, hogy a társasággal kapcsolatban nincs új hír, tehát fundamentálisan nincs változás, az új ajánlás csak megjelenik a hírügynökségek oldalain mindenféle magyarázat nélkül. Ilyenkor a tapasztalatlan kisbefektető spekulálni kezd arra, hogy a nagy elemzőháznál biztosan tudnak valamit, és azonnal venni kezdi a papírt. Hasonló történt egy hónappal ezelőtt az OMV piacán, amikor egy elemzőház alulsúlyozásról hirtelen vételre ajánlotta a papírt. A pénteki 33 eurós célár hétfőre 54

euróra ugrott úgy, hogy az adott hétvége alatt az égvilágon semmi sem történt a kibocsátóval kapcsolatban. Mondani sem kell, hogy az OMV-papírok kilőttek a hírre, a 42,2 euróról tíz nap alatt 50 euró fölé emelkedett a papír, amikor hirtelen megjelentek az eladók a parketten, és június első napjáig 46 közelébe esett a jegyzés.

A piacon él egy olyan összeesküvés-elmélet, amely szerint a nagy elemzőházak úgy gyűjtenek ügyfeleket, illetve jutalékot, hogy hirtelen megemelik egy-egy részvény célárát, berángatják a befektetőket, a kellő mennyiségű pozíció- és árfolyam-emelkedés után pedig bedobják a törülközőt, és kiszállnak a papírból. Ha mindez igaz, és az ajánlásokkal, célárakkal kötélen rángatják a befektetőket, akkor sem lenne könnyű bizonyítani. Látni kell ugyanakkor azt is, hogy az elemzők más-más modellek alapján fogalmazzák meg ajánlásai­kat, a célár meghatározását ráadásul szubjektív okok is befolyásolják. Az sem véletlen, hogy a hazai elemzők sokkal óvatosabbak a magyar részvényekkel kapcsolatban, hiszen jobban ismerik a cégeket, a gazdasági környezetet, és nem pusztán száraz makroadatok alapján készítik a modelleket, ahogy például egy több száz fős külföldi elemzőháznál történik. Az OTP esetében ugyanakkor az is érdekes, hogy a tegnap közzétett ajánlás egybecseng egy, a háznál tíz évvel korábban közzétett modellel, még a célár is azonos. A bank helyzete, a hazai és a nemzetközi gazdasági környezet is emlékeztet a válság előtti időszakra: jók a makromutatók, akvizícióra készül a bank stb. De abban is hasonlít ez az időszak a korábbira, hogy annak idején sem törődött senki a kockázatokra figyelmeztető hangokkal.