A trumpi gazdaságpolitika borús kilátásai

Most, hogy Donald Trump már fél éve elnök, jobban át lehet tekinteni, hogy milyen kilátásokkal nézhet szembe az amerikai gazdaság. A fő talányt az jelenti, hogy a pénzpiacok és a reálgazdaság teljesítménye nem áll összhangban. A tőzsdék új csúcsokat érnek el, az amerikai gazdaság 2017 első felében átlagban csak kétszázalékos mértékben növekedett, és nem várható, hogy sokkal jobb lesz a helyzet az év második felében.

A tőzsdepiaci befektetők továbbra is abban bíznak, hogy Trump keresztül tudja vinni a növekedés élénkítését és a vállalati profitok növelését szolgáló intézkedéseit. A Trump-adminisztráció politikai hatékonytalanságának ismeretében azonban arra lehet számítani, hogy ha lesz is bármilyen élénkítés, az kisebb mértékű lesz a vártnál.

Várhatóan abban nem lesz változás, hogy a Trump-adminisztráció képtelen lesz a gazdaságpolitikai fronton a terveknek megfelelően teljesíteni. Elbukott a kongresszusban a republikánusok azon törekvése, hogy az Obamacare-t egy új törvénnyel váltsák fel, nem utolsósorban azért, mert a mérsékelt republikánusok elutasították azt, hogy egy olyan törvényjavaslatot szavazzanak meg, amely mintegy 20 millió amerikait fosztana meg egészségbiztosításától.

A Trump-adminisztráció most az adóreform kérdéséhez nyúl hozzá, amelynek megvalósítása szintén nehéz ügy lesz, ha nem nehezebb. Az adóreformra vonatkozó korábbi javaslatok abból indultak ki, hogy az Obamacare eltörléséből, illetve a javasolt, de azóta visszavont importkorlátozó és exportösztönző adó révén források szabadulnak fel.

Emiatt kevés mozgásterük van a kongresszusban a republikánusoknak. Miután a szenátus szabályai megkövetelik, hogy minden adócsökkentésnek tíz év után bevételsemlegesnek kell lennie, a republikánusoknak vagy jóval kisebb mértékben kell csökkenteniük az adókulcsokat, mint ahogy azt eredetileg tervezték, vagy olyan átmeneti és korlátozott adócsökkentéseket valósítanak meg, amelyek viszont nem kifizetődők.

Annak érdekében, hogy az adóreformok kedvezzenek az amerikai munkavállalóknak, és a gazdasági növekedés is élénküljön, növelni kell a gazdagok adóterheit, valamint adókönnyítéseket kell bevezetni a középosztály számára. Trump javaslatai azonban az ellenkezőjét teszik: attól függően, hogy melyik tervezetet nézzük, az adóreform 80-90 százaléka a legnagyobb jövedelmű felső tíz százaléknak kedvez.

Még fontosabb, hogy az amerikai cégek nem szándékoznak tőkebefektetésekbe fogni, Trump és a kongresszusi republikánusok állítása szerint azért, mert az adókulcs túl magas. Ehelyett az a helyzet, hogy a cégek azért kevéssé hajlandók beruházni, mivel a lassú bérnövekedés visszafogja a fogyasztást, és így a teljes gazdasági növekedést.

Az adóreformon túl Trump azon terve sem igen halad a megvalósítás felé, amely ezermilliárd dolláros infrastrukturális költekezéssel élénkítené a rövid távú növekedést. Egy ekkora értékű közvetlen állami beruházási program helyett a Trump-adminisztráció mérsékelt adókönnyítést kíván nyújtani a magánszektornak, hogy beinduljanak a beruházások. Az adókönnyítéseken túl azonban többre van szükség ahhoz, hogy jelentős infrastrukturális projektek valósuljanak meg. A külkereskedelem terén jó és rossz fejlemények történtek. A jó hír az, hogy az adminisztráció nem hozott radikálisan protekcionista intézkedéseket. A rossz hír az, hogy Trump ragaszkodik a „vásárolj amerikait, alkalmazz amerikait” hitvalláshoz, és a protekcionista megnyilvánulásai nagyobb kárt okoznak a növekedés szempontjából, mint amennyi munkahelyet megmentenek.

Végezetül, Trump deregulációs terve nem fogja élénkíteni a gazdasági növekedést, valójában idővel inkább gyengítheti. Ha a pénzügyi szabályozások túlságosan lazulnak, annak az lehet a következménye, hogy egy újabb eszköz- és hitelbuborék vagy akár egy újabb pénzügyi válság és recesszió alakul ki.

Nem csoda, hogy a tényleges és a potenciális növekedés megragadt a kétszázalékos szint körül. Az infláció alacsony, a céges profitok, valamint a tőzsdeindexek emelkednek. A Wall Street és a Main Street közötti szakadék azonban szélesedik. A likviditás és az irracionális bőség által fűtött piaci értékelések nem tükrözik a fundamentális gazdasági lehetőségeket. Elkerülhetetlen a piaci korrekció. Az egyetlen kérdés az, hogy amikor ez bekövetkezik, kit fog Trump ezért hibáztatni.