Mit okozhat Észak-Korea az olaj piacán?

A z olaj árfolyama egy jó ideje már harapófogóba került. A kereslet-kínálat szorításából, úgy tűnik, egyelőre nincs kiút. Hiszen ha az olaj árfolyama elindulna 50 dollár fölé, akkor az amerikai palaolaj-kitermelők növelnék az exportjukat, visszaszorítva az árakat, ellenkező esetben az olaj esésével egy időben az OPEC és barátai szorítanák vissza kitermelésüket, ezzel állítva meg az esést.

Szüleink még arról tanultak az iskolában, hogy a kőolajmezők előbb-utóbb kimerülnek, és várhatóan mostanra (2010–2020) el is fog fogyni a fekete arany. Így sokakban az a kép él, hogy az olaj árfolyama várhatóan csak emelkedni fog a jövőben, hiszen ahogy fogynak a készletek, úgy fog emelkedni az ár. A helyzet azonban azóta nagyot változott.

Az alapvető problémára, miszerint a kőolaj egyszer elfogy, az emberi találékonyság – úgy tűnik – talált megoldást. Egyrészt a kőolaj helyett/mellett egyre nagyobb teret kap a palaolaj, melyet a palalemezek közül immár képesek vagyunk kitermelni. A technológia adott, csak az a kérdés, nyereséggel tudjuk-e használni. Másrészt az alternatív energiaforrások is egyre nagyobb teret kapnak: napenergia, szélenergia és még lehetne sorolni.

Ha ez nem lenne elég, az elmúlt pár évben a világ GDP-je már inkább stagnál vagy csökken. Ebben a környezetben az olaj iránti kereslet is mérséklődött, és jelen helyzetben az alapvető probléma az, hogy az olaj piacon túlkínálat van. Sokkal többet tudnánk kitermelni napi, havi vagy éves szinten, mint amennyire szükség van. Jelenleg csak azért nem esik az olaj árfolyama a nemzetközi tőkepiacokon, mert az OPEC és pár külső partner, mint Oroszország vagy Nigéria, ígéretet tettek arra, hogy csökkentik a kitermelésüket, így szabva gátat az olajár zuhanásának. De mi vethet ennek véget?

A kereslet növekedése mozdíthatná el az árfolyamot. De hogy nőhetne a kereslet, miközben az országok gazdasága lassul? A történelemben már többször láthattunk ehhez hasonló esetet, és ebből a helyzetből általában egy háborúval jutottunk tovább. Sajnos most nem is kell nagyon törnünk magunkat, hogy geopolitikai feszültségeket találjunk.

Észak-Korea atomfegyverprogramja, úgy tűnik, célba ért, és már nemcsak maga a fegyver van meg, hanem az azt szállító eszköz is, az interkontinentális rakéta (ICBM). De Észak-Korea esetében nem az a fő veszélyforrás, hogy egy ICBM-mel célba veszi Washingtont vagy Los Angelest. Ez csak szóbeli párbaj, amihez megtalálta a kis ország a megfelelő amerikai elnököt. A valódi veszély inkább az, hogy az észak-koreai vezető az atom lehetőségével a háta mögött, a hatalomtól megrészegülten valamilyen meggondolatlan cselekedetet hajt végre. Például úgy reagál egy dél-koreai–amerikai közös hadgyakorlatra, mintha az országa számára fenyegetés lenne, s „figyelmeztető lövést” ad le a japán partok felé, és tessék, már be is következett a katasztrófa.

A szemben álló két oldal nyilatkozatai alapján egy esetleges katonai konfliktusnak két verziója lehet. Első, hogy Észak-Korea támad előbb. Kína jelezte, hogy ebben az esetben semlegességet vállal, és nem avatkozik be egy amerikai ellentámadás esetén. A második, hogy Amerika támad előbb, így viszont Kína kiáll szövetségese mellett, és katonailag is támogatná az észak-korai rezsimet. Véleményem szerint nem kerül sor katonai beavatkozásra, mivel ez így egy patthelyzet. Amerika nem akar nyíltan szembekerülni Kínával, Észak-Korea viszont Kína nélkül nagyon hamar eltűnne a térképről. Legalábbis remélem, hogy ezt mind a három fél így gondolja.

Ellenkező esetben, ha már katonai konfliktusra kerül sor – szinte mindegy, ki kezdte –, várhatóan Észak-Korea hagyományos tüzérséggel lebombázza Dél-Koreát (amely a világ gazdaságának 1,9 százalékát adja), kilő minden rendelkezésére álló rakétát, Japánra, illetve Guamra, és talán párral Amerikát is célba veszi. Az Egyesül Államokat célzó rakétákat az óceánpajzs miatt valószínűleg semlegesítik, talán párat a Japán irányába kilőttből is. A teljes arzenál 100 százalékát azonban biztos nem tudják, így az áldozatok száma már a konfliktus elején jelentős lenne, az amerikai válaszcsapás(ok sora) pedig eltörölné a Földről a piciny diktatúrát. E környezetben még pár további dominó is biztosan kieldőlne.

Katonai konfliktus nélkül az olaj árfolyama továbbra is megmaradna a jelenlegi sávjában, illetve ebből inkább lefelé léphetne ki, hiszen a kínálat tovább fog nőni, ahogy az amerikai palaolaj-fejlesztések és -beruházások folytatódnak, a kereslet pedig nem tud erősödni. Az OPEC szóbeli ígéretei kitarthatnak ideig-óráig, de ha nem tesznek tényleges lépéseket a kitermelés csökkentésére, akkor azt a piac lereagálja, így a jelenlegi 42–52-es sáv szerintem 35–42 közé szorulhat majd.

Egy katonai konfliktus esetében az olaj árfolyama hirtelen ugrana egyet, majd, ha nem állítanák le egyből a tőzsdéket, várhatóan esne kurzus. Egy atomháború végén várhatóan a kereslet is csökkenne, hiszen a felhasználók egy jó része „eltűnne”, a tőzsde pedig a jövőt árazza. De legyünk reálisak: egy ilyen helyzetben nem biztos, hogy az olaj árfolyamával foglalkoznánk. Ahogy egy Einsteinhez kötött idézet is taglalja: „Nem tudom, hogy a III. világháborút milyen fegyverekkel vívják majd, de a IV.-et biztos, hogy botokkal és kövekkel.” Ebben a feltételezett helyzetben nem lenne mérvadó az olaj árfolyama.