Idén is erős lesz a tranzakciós piac

Továbbra is nagy a cégfelvásárlási tranzakciók száma a világban; a Mergermarket szerint 2017-ben a KPMG 319 lebonyolított tranzakcióval lett első a közepes méretű felvásárlások kategóriájában.

A válság utáni monetáris lazítás, a mérlegalkalmazkodás, majd a meglóduló növekedés eredményeként a 2010-es évek közepére magasra emelkedett a cégek befektetésre váró készpénzállománya. Mivel a tőzsdei árfolyamok is stabilan emelkedtek, az eladói oldalon is nőtt a hajlandóság a vállalatok értékesítésére, vagyis célpontokban sem mutatkozott hiány a piacon. A cégfelvásárlási árak kevésbé rugaszkodnak el a méltányos értékektől, mint a tőzsdei árfolyamok, hiszen a vevők zömmel az ágazaton belüli stratégai befektetők, akik azt nézik, hogy a célpontokat hogyan tudják beilleszteni működő vállalatukba, és ettől hogyan emelkedik a profitjuk.

Ennek ellenére a felvásárlási árak jócskán a történelmi átlag felett járnak.

Mindez természetesen Magyarországon is érezteti hatását. Bár a tranzakciók száma az ország méreteiből adódóan kicsi, két meglehetősen aktív év áll mögöttünk. 2017-ben ugyan kevesebb nagy tranzakció zárult le, mint egy évvel korábban, idén azonban akár a rekord is megdőlhet érték tekintetében, ha a Telenor eladása még 2018-ban lezárul. Azonban nem is ez volt az igazán látványos változás az elmúlt években, hanem a tranzakciók irányában, valamint a résztvevők kilétében.

A kizárólag befelé irányuló tőkemozgások kora már a 2000-es évek elején befejeződött, 2010 után az irányok kiegyenlítődtek. Ez nem azt jelenti, hogy a külföldi tőke beáramlása megállt volna, de azt igen, hogy a célpontjai ma már nem annyira működő vállalkozások, mint inkább zöldmezős beruházások, illetve kereskedelmi ingatlanok. Ez 2010 után néhány nagy gyár építésében nyilvánult meg, az utóbbi időben pedig a logisztikai és irodapiaci beruházásokban érhető tetten.

Az elmúlt években már egyértelműen azok a cégfelvásárlások uralták a piacot, amelyeknek mindkét oldalán magyar résztvevők álltak.

Ennek egyik oka, hogy mára kialakult egy nemzeti tőkés réteg, amely akár hitelek nélkül is képes megmozgatni 1-3 milliárd forintot, ha olyan célpontot talál, amelyik jól illeszkedik meglevő portfóliójába. Emellett visszatértek a hitelezési piacra a bankok is: bár még nem minden szereplő, de többen is nagy kedvvel hiteleznek ingatlan-, esetleg cégfelvásárlási projekteket, ami növeli a befektetők mozgásterét. Az eladói oldalon a magas árak teremtik meg a kínálatot a tranzakciókhoz, és ez feltehetőleg így marad 2018-ban is.

Ami viszont nem változik, az a magyar cégek és más tőketulajdonosok csekély külföldi aktivitása. A magyar vállalkozók – különösen a tőkeerőssé vált idősebb generáció – nem kifejezetten világpolgárok, nyelvi nehézségeik vannak, idegenek számukra a külföldi vállalati viszonyok. Nyugaton a szabálykövetőbb vállalati kultúra állítja kihívások elé őket, délen és keleten pedig a vadkapitalista vonások okoznak félelmet azoknak, aki egyáltalán gondolkodnak külföldi terjeszkedésben.

Vannak már jelei annak, hogy a megerősödő magyar vállalkozók idővel hajlandók lesznek megfizetni azokat a szakembereket, akik modernizálják vállalkozásaikat, és képesek lesznek arra is, hogy az így megerősödő cégekbe külföldön vásárolt leánycégeket is integráljanak. Ez azonban lassú – generációváltást igénylő – folyamat, így a magyar tőkeexport a következő években is a legnagyobb vállalkozások, főleg néhány tőzsdei cég műveleti területe marad.