A nélkülözhetetlen 3I

Fontos cikk jelent meg a Világgazdaság június 21-i számában Csath Magdolna professzor asszony tollából. A Digitális versenyképességünk című írás az IMD svájci versenyképesség-kutató tanulmányát elemzi. Csak néhány adat emlékeztetőül: a hatvanhárom ország digitális versenyképességét érintő felmérés szerint a digitális területen visszaestünk, és csak negyvenhatodikak vagyunk.

A digitális versenyképességet három mutatócsoport vizsgálata alapján mérték: tudásszint, technológiai szint és felkészültség a jövőre. Minden mutatóban rontottunk vagy stagnálunk,

a technológiai szintünk még elfogadható, míg az ország jövőre való felkészültsége és tudásszintje drámaian rossz. Hiába jó a mutatónk például a digitalizáció szabályozási környezete tekintetében, ha Magyarország a társadalom digitális és technológiai felkészültsége, a felnőttképzés, az e-ügyintézés elterjedtsége és a kiberbiztonság tekintetében is az utolsók között kullog. Ez az ország általános versenyképességét veszélyeztetheti.

Egyetértek Csath Magdolnával: „hiába fordítunk ugyanis egyre többet a technológiára, ha nincs, aki azt hozzáértően és motiváltan működtetni fogja”.

Számos alkalommal érintettem már ezt a problémakört. Általában úgy hivatkozom rá, mint a 3I-re. Azaz: hiába van meg az I(nfrastruktúra), ha az I(gény) és az I(smeret) hiányos. Akármilyen kampány indul a digitalizáció serkentésére: amíg a megfelelő igény és kellő mennyiségű ismeret nem áll rendelkezésre, lehetetlen még a legjobb szándékú program megvalósítása is.

Tehát hiába van infrastruktúra, szoftverek és eszközök: az igény és a megfelelő ismeretek hiányában nem fogják tudni megfelelően betölteni azt a feladatot, amely nélkül egyébként két-három év múlva már nem lehet létezni.

Hogy miért mondok két-három évet? Mert

az infokommunikációs technológiák fejlődése a korábbi, lineáris fejlődésből exponenciális gyorsulásba váltott – ez kiugró mértékben megnöveli a szakma és a döntéshozók felelősségét.

A tudásszint növelésén nem szabad spórolni, mert Magyarország csak így juthat versenyelőnyhöz. Ez számos tényezőt foglal magában: a digitális kompetencia kiemelten fontos kérdés, ideális esetben gyakorlatilag minden magyar állampolgár számára. Külön is ki kell emelni az IT-biztonság tudatosságának a civil társadalmon belüli jelentős növelését. És akkor még nem beszéltünk a pillanatokon belül valósággá váló mesterséges intelligenciával, robotikával való napi együttélés gyakorlati tudnivalóinak elkerülhetetlenségéről – ennek minél többek számára magától értetődővé kell válnia. Külön is hangsúlyozni kell a pedagógusok felkészítését a már a 21. században született „digitális bennszülöttek” korszerű és élményt nyújtó oktatására. (Az IT-biztonság közérthetően nevű modul és a nem informatika szakos pedagógusokat felkészítő, IKT pedagógusoknak című anyagunk idén rangos nemzetközi díjat kapott).

A digitális szakadék csökkentése érdekében maximálisan támogatjuk a kormányzat digitális jóléthez kapcsolódó projektjeit.

Az igény felkeltésében – társaságunk közhasznú tevékenységének keretében – a digitális esélyegyenlőség (DE!) szellemében idén már tizenkettedszer rendezzük meg az ingyenes, élő videoközvetítésen is nyomon követhető konferenciánkat, amelyen az információs társadalom legfontosabb kérdéseire hívjuk fel a figyelmet – a kedvet csináló előnyökre és hangsúlyosan a kockázatokra és mellékhatásokra is.

Tudjuk, hogy számos jó kezdeményezés működik ezekben a témákban. Meggyőződésünk, hogy csak ezek szinergiája vezethet áttöréshez Magyarország versenyképessége érdekében. Nagyon fontos az eredmények hivatalos elismertségének jelentős fokozása a magyar társadalom digitális jólléte érdekében.

Az idén ötvenéves NJSZT minden együttműködésre nyitott.